A gondjaink mind a gondolataink termékei. A gondolatok a gondokkal való foglalkozás. A gondok az emlékek.
A negatív gondolatok ártó, romboló, megszüntető gondolatok. Nem lehet úgy megszabadulni tőlük, hogy csak úgy nem akarjuk őket többé gondolni. Ez az elfojtás sikertelen útja.
"Hogy megszabaduljunk a gondolatoktól, amelyek a jógától elvonnak, az ellenkező fajtájú gondolatokat kell ápolnunk." írja a bölcs Patandzsali a Jóga Szútrák című művében (II.33.). Ez a pozitív gondolkodás.
A pozitív gondolatok szerető, építő, teremtő gondolatok.
De akár negatív, akár pozitív, mindkét gondolatfajta ragaszkodást és karmát, sorsot eredményez.
A negatív gondolatoktól csak a pozitív gondolatokkal, a rombolástól csak teremtéssel, a baltettektől csak helyrehozással szabadulhatunk meg. A pozitív gondolatoktól csak egyetlen pozitív gondolatra gondolva szabadulhatunk meg. Az egyetlen pozitív gondolat hosszú időn át megtartva elenyészik önmagában. Ekkor jön létre a gondolatnélküliség, a karma-nélküliség, ami tulajdonképp nem produktum, hanem eredeti állapotunk. Nem keresés utáni célbaérés, hanem úton járás közbeni hazatalálás. De ide, míg tele vagyunk negatív gondolatokkal, beszéddel, tettekkel, közvetlenül nem juthatunk el.
A gondolatok az emlékekből származnak. Az emlékek a tudatalattiban és a tudattalanban vannak tárolva, s onnan merülnek fel. Az emlékekre, mikor reagálunk, akkor gondolkodunk. A reagálást kell megváltoztatnunk, hogy az emlékek feloldódhassanak.
A böjt feloldja az emésztőrendszerben tárolt tudatalatti emlékeket.
A jóga ászana feloldja a testben tárolt tudatalatti és tudattalan emlékeket.
A jóga pránajáma megváltoztatja az elme gondolkodási folyamatát, s a gondolatokat.
A megerősítések képesek felülírni a tudatalattiban tárolt emlékeket.
A mantrák képesek felülírni a tudattalanban és a tudatalattiban tárolt emlékeket.
A gondolatokra való, az őket követő, velük azonosuló reagálás helyett reagálhatunk tőlük való elszakadással, elengedéssel is. Ez, ha mikor észrevesszük az emlékekből származó gondolatokat és róluk pozitívan kezdünk el gondolkodni, az ima. Ennek legfejlettebb módja a Ho'oponopono-s "Köszönöm. Szeretlek." "ima", vagy "mantra", mellyel észrevesszük az emlékekből származó gondolatot, de vele nem azonosulunk, hanem felülírjuk a legpozitívabb gondolatokkal: hála, szeretet. Nem reagálunk, mint régen, hanem a reakciónkat megváltoztatjuk. Amint a régi berögzött emlék gondolatával többé nem azonosulunk és nem gondoljuk újra és újra, hanem mindig "Köszönöm" és "Szeretlek" a válasz, a gondolat eltűnik, az emlék feloldódik. Ez egyúttal egy érzelmi gyógyulási folyamat is tudatalatti énünknek, belső gyermekünknek.
A megerősítések a tudatalattiban passzívan levő emlékeket írják felül.
A Ho'oponopono a tudatalattiból aktívan felbukkanó emlékeket írja felül.
A mantrák képesek a tudatalattiban és a tudattalanban levő emlékeket is felülírni.
A meditáció a gondolatnélküli éber szemlélődés megszilárdítása, mely a karma-mentes, ragaszkodás-mentes állapot. A meditációba, a teljes gondolatnélküliségbe nem lehet csak úgy belecsöppenni. Előtte végig kell menni a gondolatok megszüntetésének megerősítéses, mantrás, imádságos, Ho'oponopono-s folyamatán, míg az elme elcsendesül és a gondolatok elcsitulnak. Enélkül a meditáció csak egy szakadatlan küzdelem a gondolatokkal, vagy alvás.
A gondolatok megszüntetésének a legmagasabb formája a Ramana Maharshi által tanított én-kutatás, melynél az emlékekből felbukkanó gondolatokat vizsgáljuk, s azokról magunkban megkérdezzük "Kinek a gondolatai ezek?". "Az én gondolataim." - hangzik saját válaszunk. Majd erre tovább a "Ki vagyok én?" kérdéssel megyünk és mindig ennél a kérdésnél kötünk ki. A "Ki vagyok én?" kérdés magát a gondolkodás alapvető problémáját, a hibás önazonosítást számolja fel, így a gondolkodás lassan megtisztul a sok gondolattól, az elme megtisztul a gondolkodástól, az én megtisztul az elmétől, az én pedig eltűnik az Önvalóban.
Nincs egyetlen célravezető eszköz. A böjt, a jóga ászanák, pránajámák, a pozitív gondolkodás, a megerősítések, az ima, a Ho'oponopono, a mantrák, a meditáció, az én-kutatás egyike sem egyedül jó, sem felesleges és nem nevezhető rossznak sem, hiszen mind mást céloz. Nekünk magunkban kell éreznünk, mikor, melyiket használjuk.
A legmagasabb gondolat-figyelések, a vipasszana, a Ramana-féle "Ki vagyok én?", s a Ho'oponopono-s "Köszönöm. Szeretlek." végül ugyanott kötnek ki: a gondolatok elcsitulnak, az érzelmek megnyugodnak, az emlékek feloldódnak, az elme megszűnik egyfajta zéró állapotban, a karma feloldódik, feltűnik az igazi Én, az Önvaló. Az Önvaló az Egy. Az Önvaló, aki az én, a világ és Isten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.