A magányosság az ember örök féleleme, az egó utolsó/első érzelme. Hiszen a megvilágosodás az örök magány. Csak te vagy egyedül. Az egó ettől remeg. Ezért tart vissza a megvilágosodástól.
A megvilágosodás az örök magány, az élő halál, a mindent elvesztés. Egyfelől.
Másfelől az örök együttlét, az elpusztíthatatlan élet, a mindennel egyesülés.
Egó oldalról nézve egyik és Önvaló oldalról nézve másik. Így látja az ember és úgy Isten.
Másfelől az örök együttlét, az elpusztíthatatlan élet, a mindennel egyesülés.
Egó oldalról nézve egyik és Önvaló oldalról nézve másik. Így látja az ember és úgy Isten.
A megszűnés, a másikban való feloldódás, a szerelem ugyanezt a félelmet hozza fel az egóban: a szerelem, a megvilágosodás, a teljes azonosulás mind az egó halála.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.