Szeretet és félelem

Szeretet és félelem: két pólus. Életed mozgatórugói.
A félelem sötét, hideg, összehúzódsz, bezárulsz, merev leszel tőle.
A szeretet világos, meleg, kiterjedsz, kinyílsz, oldott leszel tőle.
A félelem a testedben a gerinced alsó végén lakik, de megdermeszti szívedet és fejedet is.
A szeretet a testedben a szíved táján lakik és felolvasztja egész valódat.
A teljessé lett szeretet kiűz minden félelmet; akiben egy kicsi félelem is van, abban még nem jutott teljes uralomra a szeretet.
A szabályszegések, bűnök forrása a szeretethiány és a félelem.
A szabályos, rendezett, teljes életé pedig a szeretet.
A szeretet ad, a félelem vesz. A szeretethez hozzá tartozik az elengedés, a félelemhez a ragaszkodás.
Amikor valaki, vagy valami túlzottan értékes számodra, ahhoz ragaszkodsz, s mivel ragaszkodsz, kötődsz és ennek megszűnését nem akarod. Ha valami fenyegeti kötődésedet, az félelmet szül benned, félsz, hogy elszakadsz, félsz, hogy elveszíted. Már nem is látod kötődésed tárgyát, csak úrrá lesz rajtad a jeges, görcsös félelem.
Amikor valaki, vagy valami értékes számodra, de nem engeded magad odakötődni hozzá és tárgyilagosan vagy képes továbbra is szemlélni, úgy felismered, hogy jó, hogy van neked, de nem a tied, nem a tulajdonod. Emiatt másoknak is odaengeded, adod, adod és adod. Ennek van egy olyan vetülete is (személyeken kívül, nem személyes dolgokra, tárgyakra, tulajdonságokra vonatkoztatva), hogy minél többet adsz belőle, annál több lesz belőle neked is. A szeretet bővölködővé tesz. Mivel nem a tiedként kezeled és csak adod és adod, lesz belőle még utána is, de nem birtoklod és nem gondolkodsz felőle, hogy vajon lesz-e elég. A szeretet bátor. A szeretet soha el nem múlik. Isten szeretet.

Te csinálod, te hozod létre, te választasz.
Elengedés és ragaszkodás. A két pólus.
Más szóval elengedve szeretni, vagy ragaszkodva félni. Adni, vagy venni. Igen, vagy nem.
Az életed mehet erre, vagy arra, de minden percben választanod kell, hogy merre. Most.