A váltás

Az ember életének van két szakasza; az elsőt úgy hívhatnánk: robotkorszak. A másodikat pedig úgy: emberkorszak. A kettő időben egymás után következik, az első a robot-, a második pedig az emberkorszak.

A robotkorszak mindjárt a kisgyermekkorban kezdődik, azért nevezhető így, mert az embert sok-sok szabály és információ megtanításával gyakorlatilag beprogramozzák az életben később várható élethelyzetekre, hogy ne érje semmi váratlanul. Eközben az ember szépen lassan el is hiszi, hogy mindenre felkészült és belül lassan felnövekszik benne valami, ami magát nagynak, erősnek hiszi és ha bármi problémája van, bármihez hozzákezd, mindig magához fordul segítségül, hiszen így tanulta, ez a jó. A külső segítség kizárása fokozatosan, a szülők segítségének, a tanítók, a mesterek és végső soron Isten kizárásával történik. Isten kizárását az életünkből az angol nyelv találóan "Edge God Out"-nak írja le. E fogalom kezdőbetűinek összeolvasásával kapjuk meg a lassan, de biztosan felnövekvő valaminek a nevét: EGO. A robotkorszak végére érve az ember gyökeresen átalakul, rengeteg felszívott, de kötés nélküli tudással rendelkezik, szerepeket játszik, szokásai alakulnak ki, elméje tele van csapongó gondolatokkal. A gyermekkor már rég elmúlt, ugyanakkor belül még mindig ott áll megszeppenve a kis kori én, feldolgozatlan élményekkel és érzelmekkel.

A robotkorszak végén az újonnan kiképzett "gép" öntudatra kezd térni és elkezd nem érteni bizonyos dolgokat. Az eddig belesulykolt tudás nem elég mindenre, nem magyaráz meg mindent a környező világból, de főként egyet nem: saját magát. Az ember saját viselkedése az, ami sokszor a legjobban gondolkodóba ejti és nagy kérdőjeleket hagy maga után. Az eddig magabiztos EGO építménye recsegni és inogni kezd. Nem képes mindent megoldani, nem tud mindenre választ adni, nem tudja ígéreteit beváltani. Az ember rájön, hogy az eddig igaznak vélt tudás jó része nem igaz, vagy hiányos, vagy pontatlan és sok esetben teljesen fölösleges is.

A robotkorszak végére a pontot a váltás teszi. A váltás ideje és hossza változó, de biztosan könyörtelen, rengeteg addig értéknek hitt dolog szemétnek minősül, jónak hitt élmények pedig kárnak. A váltás csak akkor lesz maradandó és sikeres, ha változtatással jár, az élet szinte minden területén, leginkább pedig a gondolkodásban. A gondolkodás megváltoztatása, sok kényelmes dolog elvetése, nehézségek vállalása, ez a váltás útja. Ha az egyén ezek során megfutamodik és a kényelmeset, megszokottat, a tömegek útját választja, a második korszak lehet, hogy sosem jön el. Önmegtagadás, így hívja találóan a magyar nyelv a keskeny ösvényt, ami a sötétből a fényre visz, ennek során az ember fel kell, hogy ismerje, hogy akit addig önmagának hitt, az valójában nem önmaga, hanem csak egy üres báb, akinek döntéseivel, vágyaival, álmaival nem szabad azonosulni, hanem mellette csöndben elmenve őt felejtésre kell ítélni.

A kisepert bordélyba azonban hamar visszatódul a csőcselék, ha nem töltik fel hamar tisztességes emberekkel. A váltás során nem elég az addigiakat kárnak és szemétnek ítélni és nem tenni tovább, de új tartalommal is fel kell tölteni azok helyét; ez a sikeres váltás feltétele.

Ha a váltás ilyen módon sikeres volt, az addigi robot megszűnőben van és helyét átveszi az ember, aki gondolkodik, tudatos, érez. Nyitott, figyel, nem szégyell gyengének mutatkozni és ha kell, segítséget kérni. Ha úgy érzi, Istentől sem. Sőt egyre gyakrabban ítéli úgy, hogy nem a szükség végén, utolsó helyen, de inkább az elején, első helyen kell Istent segítségül hívni. Segítségül a hiányban és a gazdagságban, a bánatban és az örömben egyaránt. Valami helyrebillen. Az EGO-nak vége, bár ott van és mindig vissza akarja hódítani a helyét, de ugyanakkor mégis már más kormányoz legbelül; az igazi én, aki Istent hívja segítségül.

Az emberkorszak szép korszak, nem könnyű, de más minősége van. Folyamatos fejlődés, ugyanakkor küzdelem a régi ellen. Az ember eléri és megérti valódi önmagát és egyre gyakrabban feledi magát a másik emberre figyelve, Istenre figyelve. Végül a figyelem mindig "ott" lesz és nem "itt", nem én akarok, hanem Te mit akarsz, mit szeretnél. Teljes feloldódás, teljes eltűnés, ugyanakkor beteljesedés. Szeretet.

Az alábbi film (és könyv) e témát fejti ki, igen magával ragadóan:
Dr. Wayne W. Dyer: A váltás - Az ambíciótól az értelemig