Az általános érvényű emberi törvényekkel kapcsolatban van egy évezredes félreértés, egy megfogalmazásból ered: "ne ölj!". A tiltó felszólító megfogalmazás pedig az emberben mindig az ellenkezőjét szüli, a tiltás által az ember korlátozva érzi magát és még a legjobb szándéka ellenére is legalább néha-néha, amikor kevésbé tartja magát kontroll alatt, kiszabadul a lázadás, megteszi azt, amihez tudat alatt jogot érez.
A "ne ölj"-t "nem ártás"-ként emlegetve a tiltó korlátozás már érvényét kezdi veszíteni, így jobban lehet róla gondolkodni, lehet ízlelgetni. Nem ártás, nem ártok, más sem árt nekem, senkinek sem ártok, senki sem árt nekem... A szavak belopják magukat az őket illető helyre és minél többet gondolkodunk róluk, minél többet mondjuk ki, annál jobban gondolkodásunk részévé válnak.
Jézus Krisztus tovább magyarázta, hogyan kell pontosabban érteni a "ne ölj"-t, ez így hangzott:
"Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: Ostoba! - méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! - méltó a gyehenna tüzére. Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat. Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg az úton együtt van veled, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és így börtönbe kerülj. Bizony, mondom néked, ki nem jössz onnan, amíg meg nem adod az utolsó fillért is." (Máté evangéliuma 5)
Tehát a "nem ölni", "nem ártani" magában foglalja azt is, hogy nem csak durván nem ártok a másiknak, de finomabb vonatkozásokban sem: nem haragszom senkire, nem mondok senkire negatív dolgokat, sőt, ha ellentét feszül köztünk, felkeresem és kibékülök vele.
Hol van a helye a "nem ártás"-nak kívül, vagy belül? Egy külső tábla a szemeim előtt, amit meg kell próbálnom követni, vagy egy alapkő, mely bennem van legbelül és csak rá kell találnom, engednem kell, hogy átjárjon?
"Az erőszakmentesség nem egy ruha, amit csak úgy fel lehet venni, és el lehet dobni. Az erőszakmentesség helye a szívünkben van, és a létünk egy elválaszthatatlan részének kell lennie." (Gandhi)
Nemcsak kell lennie, de az is, csak rá kell találnom, bennem van és engednem kell, hogy átjárjon.
A "nem ártás" teljes betöltése a szeretet: szeresd felebarátodat, mint magadat. Aki szeret, nem tesz rosszat a felebarátnak, vagyis nem árt neki:
"A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik." (Pál levele a korinthusbeliekhez 13)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.