"Az ébren lévőknek egy és közös a világuk, az alvóknak pedig mindegyike külön világba lép.
Közös java mindenkinek a gondolkozás.
Ezért ahhoz kell igazodni, ami közös. De bár a Logosz közös, úgy él a sok ember, mintha külön gondolkozása volna." -- Hérakleitosz
Mit jelent ez? Amíg gondolkodunk, ítélünk, besorolunk, kategorizálunk, addig saját látszólagos világunkat építjük. Ez nem a valóság, hanem a valóságról szőtt elképzelés-halmaz. Külön világa minden embernek.
A valóság ott van e külön világ előtt, de nem foglalkozunk vele, nem vesszük észre a gondolatainktól, az ítéletünktől.
De amint megszűnünk ítélni, jó és rossz közt szortírozni, gondolatokat hozzákötni, azokhoz érzelmeket kapcsolni, magunkat álomba elringatni, meghalva élni, akkor megmarad a valóság. A valóság, ami mindig is ott volt. Ez a felébredés. Ekkor nem halottak vagyunk, hanem élők.
Aki a valóságot észreveszi, annak világa közös azokkal, akik szintén a valóságot szemlélik. Nincs álomvilág, nincs illúzió, csak valóság. Megszűnnek az ember gondolatai ekkor? Nem, csak a valóság jobban leköt.
Nincs külön gondolkozásunk, közös javunk az. Külön világot gondolunk ugyan magunknak, ha nem a valósággal foglalkozunk, de ez nem a saját külön gondolkozásunk. A gondolatok nem köthetőek hozzánk, csak mi kötözzük, vonzzuk őket.
A kulcs a figyelem. Mire figyelünk? Minek engedjük meg, hogy lekösse a figyelmünket? Amit választunk, az az életünk. Ítélet, vagy semleges, egyenlő szeretet, alvás, vagy felébredés, halál, vagy élet.
Figyeljetek és imádkozzatok - mondta Jézus, mert ha figyelünk a valóságra, akkor élünk. Ha imádkozunk, nem gondolkozunk, akkor élünk. Ébren vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.