Az Egy békéje

Tisztelet/tiszteletlenség; mély/felszínes; lelki/szexista; nagyobb/kisebb; jó/rossz; széles látókörű/korlátolt: ezek ellentétpárok, a dualista kétpólusú gondolkodás jellemzői. Az analitikus elme próbálja a paradoxnak tűnő egy világot kétfelé választva fiókokba gyömöszölni. A szív világa, a lélek világa más: az az egység útja, a szeretet útja.

Az analitikus elme azt hiszi, mindenféle erőszak "rossz"; nem tud különbséget tenni erőszak és ártás között, pedig az egyik szerethet is, míg a másik annak híjával van. A szeretet a másik fél érdekében - de nem annak beleegyezése nélkül - alkalmazhat erőt, hiszen lényege a világosság és a tűz. Ártani azonban sosem ártana.

Bánthatod-e ekkor a másik lelkét, vagy csak elméjét, egóját bántod, ha erővel segítesz? Bánthatja e kérdés ugyan elmédet, de ha szíved szeret, nincs kétséged, mert tudod a helyed, tudod a dolgod.
Talán úgy érzed ilyenkor, az erővel segítő szégyenérzet keltéssel manipulál, de ezzel csak az elme hozakodhat elő, mert a szív segít, kezet nyújt, kisegít és igen, van, hogy tükröt mutat, van, hogy rászól a másikra, annak a szemébe, szeretettel.

A szeretet soha bele nem nyugodhat, hogy a másik "majd megtalálja" egyedül a helyes utat, a sötétben botorkálva, mert sorsára nem hagy rászorulót. Ha ráhagyni látszik is, távolról figyel, csendben (mikor kell kezét nyújtani), vagy halkan suttog: "ne tedd", " jöjj".

Az elme nem hisz, csak "hitrendszerben gondolkodik", mert ő maga hinni képtelen. Csak osztályoz, csak összegez, csak besorol, válogat, összegyúr sokféle maszlagot: de saját hite nincs, mert az csak a szívnek van, az egynek, a léleknek.

Megsértődni, megbotránkozni, mindent felvenni, provokációnak venni, önérzetesnek lenni: ilyet a szeretet nem tesz, mert ez mind ítélkezés, kirekesztés, szétválasztás, ez nem a szeretet útja.

Légy egy a haragosoddal, vedd észre magad abban, akit elítélsz, fordítsd oda a másik arcod és ne állj ellent ellenfelednek; és békére lelsz, az Egy békéjére.