Eggyé lenni

Szeretnél jobb lenni, fejlődni, ezért sok minden ellen és sok mindenért harcolsz. Tudod, hogy ezért jöttél, hogy fejlődj, emelkedj, hogy tanulj, hogy jobbá, s jóvá tegyél. És a sok mindenért harcolás közben sok minden ellen is küzdesz. Mert piszkál, bosszant, vagy dühít, mert nem érted, hogy az a valami még mindig ott van, még mindig úgy van, pedig már te rég megtanultad, már jobban vagy, feljebb vagy. Ezért harcolsz ellene, ki szeretnéd takarítani, meg szeretnéd szüntetni, minden eszközzel. A hiba pedig éppen ott van, hogy nem érted még teljesen, nem ismerted meg azt. Van a megnyilvánult éned és van a megnyilvánulatlan éned, az alsó és a felső éned, s a kettő mindennél jobban szeretne eggyé lenni, egyesülni, hogy az Egy részeként boldogságban úszhass. Ezt tükrözi a létfenntartás, a fajfenntartás ösztöne, a birtoklás vágya, a szeretve lenni vágya, a megértettség óhaja, a tudás vágya és a spirituális törekvések mind. A megszabadulás, az egyesülés a vágyad, de ahhoz, hogy ezt elérd, nem taposhatsz egyik éned arcán sem a másik felé. Ezért bármi nem úgy történik az életedben, ahogy szeretnéd, próbáld azt megszüntetni, de nem kiirtani, nem harccal. Buddha mondása: esa dhammo sanantano - a gyűlöletet csak a szeretet tudja megszüntetni - legyen a vezérelved. Nem tudod a gyűlölt dolgokat gyűlölettel megszüntetni, csak megismeréssel, megértéssel, elfogadással, szeretettel, hálával. Még egy kedvezőtlen gondolatot sem tudsz a fejedből kitessékelni úgy, hogy nem akarsz rá többet gondolni, csak úgy, ha a helyére egy kedvezőt töltesz. Ne állj ellen a gonosznak, hanem ha arcul ütnek egyik oldalról, fordítsd oda a másik arcodat is - mondja Jézus. Mi ez a másik arcod? A másik éned. Ha egy dolgot megfigyelsz és megértesz a tudatos éned szemével és megérted a tudattalan éned szívével is, akkor fogod fel az egészet, akkor fordítottad oda a másik arcodat is. És ha már tudod mindkét feled álláspontját, akkor vagy te középen, a kettő felett. Te nem vagy sem az egyik, sem a másik. Így vizsgálj és élj át mindent, ami bánt, ami nem kellene, hogy ott és úgy legyen, legyen az akár egy rosszkedv, vagy egy torokfájás, egy gyengeség, egy merevség, egy hiány, egy rossz szokás, egy nem megfelelő munka, vagy ember az életedben. Figyeld meg, adj érte hálát, hogy ott van, hogy létével tanít, szeresd meg és hagyj fel azzal a nézettel, hogy neked előjogod van a tökéletes, tiszta, sikeres élethez. Mert ez a mostani a tökéletes, a tökéletlenekből áll az egész egybe. Így az eggyé lenni törekvésed lassan átalakul küzdelmek sorozatából felismerések sorozatává, ahol már nem azért harcolsz sorban, hogy eggyé legyél, hanem azt ismered fel apró lépésekben, hogy Egy vagy, már most.

Karma

A Dharma legbölcsebb tanítómestere a karma. Olyan élethelyzetekbe visz, melyeket átélve azonnal megtudod, vajon kellemes volt-e az, ahogy a másikhoz korábban a másik oldalról viszonyultál. Egy idő után lassú átalakuláson mész át, ahol már nem mindig csak a te szempontod szerint nézed a dolgokat, hanem inkább a másik szemével. És az "én" eközben szép lassan eltűnik, s megmarad az egy Én, Aki mindig is várt rád.

Shiva harmadik szeme

Shiva harmadik szeme nem egy elméleti, vagy misztikus dolog. Ott van benned is, ahogy Shiva is. A figyelmed az. Nem a szemeddel érzékelsz, nem a füleddel és a többi érzékszerveddel és nem is az elméddel. A figyelem az, amit ha ráirányítasz valamire (vagyis ha kinyitod a harmadik szemed), akkor a lángszem odairányul, a maya, az illúzió pedig elég és a valóság megmutatkozik. A figyelmed odairányítását természetesen követni fogják az érzékeid is, de nem azok figyelnek. Shiva figyel benned, és ha már eleget szenvedtél, bömböltél Rudraként és megvan az alázat és a hajlandóság benned a figyelemre, akkor a lángszem kinyílik, a maya eltűnik, a köd felszáll: te vagy Shiva, te vagy Isten.

A jövőd kulcsa

A most-ból születik a jövő. Ha a most-od szép, a jövőd is szép lesz. Ha a most-od csúnya, a jövőd sem lesz szép. Hiába vágysz egy szép jövőre, ha nem lakod be, nem éled át ezt a most-ot, az itt-et, a van-t. Adj bele mindent ebbe, amiben vagy, tedd széppé, tedd örömtelivé, mert attól csúnya csak, hogy te magad hiányzol belőle. Te vagy a szép, a jó, az ünnep és bármit átélsz, bármibe beleadod magad szívvel-lélekkel, az szép lesz, jó lesz, ünnep lesz.

Te te vagy

Nem vagy sem az elme, sem az értelem, sem az "én", sem a gondolat, sem az érzés. Nem vagy az öt érzék, s nem vagy az öt elem sem. Nem vagy sem energia, sem prána, sem anyagi, sem bármi burok-féle. Nem vagy a megszüntetés, a nemzés, a mozgás, a megragadás és a beszéd sem. Nincs benned gyűlölet, vagy ellenszenv, sem vonzódás vagy kedvelés, sem kapzsiság, sem káprázat, sem büszkeség, vagy gőg, sem irigység, vagy féltékenység. Nem, ezek nem benned vannak, ezek nem te vagy. Nincs kötelességed, sem időd, sem pénzed, sem vágyad, sem szokásod, sem kötözöttséged, sem felszabadulásod. Nincs erényed, sem vétked. Nem követsz el bűnöket, de jó cselekedeteket sem. Nincs boldogságod, sem bánatod, sem fájdalmad, sem örömöd. Nincs világnézeted, nincs elméleted, nincs hited, nincs vallásod, nincs napi rituáléd. Nem vagy sem tapasztaló, sem tapasztalás, sem tapasztalt. Nincs halálod, s nincs halálfélelmed sem. Nem vagy elválasztva önmagadtól, nincs kétséged léted felől. A testtel szemben neked nincs apád, sem anyád, mert nem volt születésed sem. Nem vagy sem rokon, sem barát, sem társ, sem mester, sem tanítvány. Nincs semmilyen tulajdonságod, sem formád. Nincs kötődésed sem a világhoz, sem a felszabaduláshoz. Nem kívánsz semmit, mert mindent áthatsz, minden te vagy, mindenhol, mindig, aki mindig egyensúlyban vagy. Amit ezen kívül látok, érzek, érzékelek, tapasztalok, vagy gondolok felőled, az nem te vagy. Amit ezen kívül látsz, érzel, érzékelsz, tapasztalsz, vagy gondolsz magad felől, az nem te vagy. Te te vagy.

Az elme az

Nem a munkád zár börtönbe. Nem a kapcsolatod veszi el a szabadságod. Nem a sorsod rabja vagy. Nem az országod, a politika akadályoz. Nem a szegénység, ami miatt nem vagy képes. Nem a betegségek, vagy a gyengeség, nem az "ilyen vagyok".
Az elméd az. A gondolkodásod. Akinek gondolod magad. Akinek azt hiszed, lenned kellene, akinek azt hiszed, mondanak. Az elme a börtön. A gondolkodás a rabtartó. Engedd el. Figyelj. Tégy gondolat nélkül. Légy csendes mozgás közben. Figyeld, amit csinálsz. Csak egy egész világot nem érzékelsz, épp azt, ami az orrod előtt van. Csendesedj el és légy éber. Ez a jóga, ez a meditáció.

A gerinc

A gerinc egy felfordított furulya. Rajta a fő csakrák a lyukak. Lentről fújják. Benne belül nem légoszlop zenél, hanem tűz, teremtő energia. Ahogy kinyílnak a csakráid, úgy fogsz be rajta egy-egy lyukat, s nem engeded kifolyni rajta a tüzet. Ahogy lentről felfelé befogod a lyukakat rajta, úgy tud benne a tűz egyre feljebb emelkedni. Amikor a furulya egyenes és az összes lyuk be van fogva, akkor szól rendesen; így a tűz, a hang oda jut, ahova rendeltetett: a Legfelsőbb Helyre.

Benned van

Kérdéseidre a válaszok; problémáidra a megoldások; hiányaidra az erőforrások; szenvedéseidre az orvosságok mind benned vannak.
Ülj le és légy csendes, éber; kérj és várd a választ, keress és kapd meg a találatot, zörgess és várd meg, míg beengednek!

én, vagy Én

Én konkrétan nem létezem. Régóta figyelem magam és teljes bizonyossággá vált, hogy nem vagyok. Természetem a semmi, a nem tudás, a nincs. De azt is észrevettem ezalatt, hogy van bennem VALAMI, egy nálam sokkal magasabb intelligencia, egy hatalom, ami van, tud, ami érez, ami szeret. Megalázóan nagy a különbség a tulajdon semmim és az AZ mindene közt. Arra tanít, hogy jó, hogy van józan eszem, de ami igazán Van, Tud és Szeret bennem, az AZ a Valaki, aki nem én vagyok. Az vagyok Én.

Ez nem tudathasadás.  Te épp így épülsz fel, mert semmi különbség közted és köztem.

Teremts

Két erő van az emberben, amivel világokat tud teremteni és elpusztítani, ez az azonosulás és az elengedés. A kettő tulajdonképpen ugyanannak az egy erőnek a két vége. A neti-neti az, amikor valamit tökéletesen elengedsz, rá figyelmet már nem irányítasz, vele nem azonosulsz, az ott, abban a pillanatban megszűnik. A tat-tvam-asi az, amikor valamit megfigyelsz, vele tökéletesen azonosulsz, vele eggyé leszel, az ott, abban a pillanatban létrejön, megteremtődik. Voltaképpen a neti-neti nem létezik, csak a tat-tvam-asi, hiszen az elengedés úgy jön létre, hogy figyelmed Önmagadra irányítod, s akkor automatikusan megszűnik a figyelem minden másra. Az ember azonosulási képességében óriási energia szunnyad, hatalmasabb, mint az atomokat összetartó erő. Az azonosulási képességedet az egyhegyű figyelem fókuszálja és a szétszórtság destabilizálja. Ezért ha világokat akarsz teremteni, lassulj le, egyszerre csak arra az egy feladatra fókuszálj és hosszú ideig csak arra figyelj. Mikor megszűnik az én és te csak AZ vagy, képes vagy mindenre. Világokat pusztíthatsz és teremthetsz. Mert semmi másért nem jöttél, ez a feladatod, minden más szemét. Teljes erővel égni.

Itt. Most. Van. Én.

Itt. Most. Van. Én.

Ez egy nagyon erős mantra, ezekre a dolgokra kell sok-sok figyelmet irányítani.
Az "itt"-re figyeléssel nem keresgélsz máshol, észreveszed mennyi minden vesz körül.
A "most"-ra figyeléssel a létező dolgokra kezdesz koncentrálni, a nem létezők helyett.
A "van" tulajdonképp a kettő összefoglalása, mert az létezik, ami itt és most van.
Az "én" pedig a létezés alapja, ami magában foglalja az "itt"-et, a "most"-ot és a "van"-t is, akiben a megfigyelő, a megfigyelés és a megfigyelt egyesül. Az "én"-t figyelve mindenre és mindenkire rátalálsz.

Boldogság

A figyelmetlenség szüli a tudatlanságot, a tudatlanság nemzi a vágyat, a vágy teremti a gondolatot, a gondolat kelti az érzést, az érzés szavakban és tettekben lesz testté, a tettek karmát kovácsolnak, a karma reinkarnációt von magával. A reinkarnáció, a karma, a tettek, a szavak, a gondolat, a vágy, a tudatlanság mind szenvedés. Ha megszünteted a figyelmetlenséget figyelemmel, megszűnik a szenvedés. A szenvedés megszűnése a boldogság. A figyelem boldogság, örök lét.

Figyelj!

A figyelmetlenség szüli a tudatlanságot, a tudatlanság nemzi a vágyat, a vágy teremti a gondolatot, a gondolat kelti az érzést, az érzés szavakban és tettekben lesz testté, a tettek karmát kovácsolnak, a karma reinkarnációt von magával. A reinkarnáció, a karma, a tettek, a szavak, a gondolat, a vágy, a tudatlanság, a figyelmetlenség mind szenvedés. Ha megszünteted a figyelmetlenséget figyelemmel, megszűnik a szenvedés. A szenvedés megszűnése a boldogság. A figyelem boldogság, örök lét.

Egység

Ember embert válogat,
ki ki kedve, ízlése,
érdeke szerint.
Tetszik, nem tetszik,
érdekes, nem érdekes,
szeretem, nem szeretem,
barát, nem barát.
Ember emberen belül is válogat
ezt szeretem, ezt nem szeretem,
ez értékes, ez nem értékes,
ezt fogadom, ezt nem fogadom,
erre válaszolok, erre nem válaszolok,
ezt értékelem, ezt nem értékelem.
Ember magában is válogat,
ezt mutatom, ezt nem mutatom,
ezt vállalom, ezt nem vállalom,
ezt gyakorlom, ezt üldözöm,
ezt táplálom, ezt elfojtom.
Nem vagy egészséges,
nem vagy egységes,
míg benned a kétség,
benned a jobb és a bal,
az ítélet,
a válogatás.
A van nem milyen,
csak van.
Egyszerre létezik,
s nem létezik.
A szeretet nem válogat,
s nem ítélkezik.

Üresség

Vékony héjat sző rá
az idő,
a máz egyre csak,
a háj egyre csak
hízik.
De üresen kong,
nem cseng a belső,
csak bong.
Nincs benne semmi
saját, semmi
valós, semmi
igaz; semmi.
Tökéletes légüres
tér,
tartalma nincs,
vér
benne nincs,
csont
benne nincs,
hús
benne nincs.
Nem terjed benne,
csak a néma csönd.

Az

Integetve szaladnak a fák
a felhők felett,
kik némán állva szemlélik
a fölöttük elsuhanó sok ágas-bogast.
Szelet kelt e rohanás,
lágy szellőt,
vad szélvészt.
Fényt öntenek a Napra
a mozdulatlan fellegek,
ő meg csak boldogan nyeli
mosolyogva.
Megállt az idő
ha nézed
most van
most van
és
most van,
nem múlik
most.

Tizenharmadik

Emberek, vagy angyalok megannyi nyelvén képes vagyok szólni elmémmel;
szívemmel csak szeretni.
Jövendőt is tudok mondani, s képes vagyok minden titkot és tudományt megismerni elmémmel;
szívemmel csak szeretni.
Egész hitem lehet, szent lehetek, s hegyeket tudok elmozdítani elmémmel;
szívemmel csak szeretni.
Szétoszthatom vagyonomat, s testem tűzre tudom adni elmémmel;
szívemmel csak szeretni.
Mily csodálatos az elme;
s mennyire egyszerű a szív.
Mit sem ér az elmém,
ha szívem nem hagyom szeretni:
türelmesen, kedvesen, jószívűen, szerényen, alázatosan, ékesen, érdek nélkül, önzetlenül, higgadtan, megbocsátón, igazságban, elfedezőn, naivan, hiszékenyen, reménnyel, eltűrőn.
Vagy egy értéktelen, felfújt üres buborék elme vagyok; ostoba, vagy lángelme - édes mindegy.
Vagy szeretek, mindegy mit csinál elmém.
A szeretetet választom. Csak szeretni.

Min alapul a hit?

Halálfélelmen, magány-érzeten, az ismeretlen elől való menekülésen, az igazság eszméjén, hiányon/szegénységen, a saját tudás hiányán.
Hinnél-e akkor is, ha nem félnél egyáltalán a haláltól; ha nem éreznéd magad egyedül, mikor egyedül vagy; ha nem félnél az ismeretlentől; ha nem keresnéd minden mögött az igazság helyreállítását; ha nem lenne fogyatkozásod valamiben; és ha teljes megértéssel rendelkeznél a világ, s magad felől?
Hinnél-e akkor, ha nem sulykolták volna beléd valamely hit rendszerét, vagy ha más nem, te magadba egyet, vagy többet?
Ateizmus/materializmus (ez is egy hit), kereszténység, judaizmus, hinduizmus, szikhizmus, buddhizmus, taoizmus, konfucianizmus, zen buddhizmus, shinto, stb.: mind-mind egy módszer arra, hogy megnyugtasd magad a halál felől, kezelni tudd az ismeretlent, helyreálljon valahogy igazságérzeted, megnyugodj, hogy értékes vagy és megelégedj tudásod szintjével.
Bármelyiket szemléled, az alapja hagyományokban, vagy könyvekben lett lefektetve, ránk hagyva; egy, vagy több nagy gondolkodó, kutató, tanító, mester, próféta, bodhiszattva, avatar hitelesnek érezhető kijelentéseinek kifejtése, mellyel leegyszerűsíti és megmagyarázza számunkra a valóságot. Ezeket a tanításokat, törvényeket, alapvetéseket programozzák/programozták beléd sok-sok éven keresztül a családban, az iskolában, az egyházban, a társadalomban. Tudatod ezért nem szabad, mert áthatja a rengeteg eszme, törvény, szabály, hiedelem. Saját tapasztalatod igen kevés ebből, melyek leginkább csak azok, melyek alátámasztani látszanak egy-egy eszmerendszert. Csak egy követő vagy, nem az, aki tapasztal.
Tegyünk egy gondolatkísérletet! Azt mondod, hogy most most van, akik ezeket az okos és hihető dolgokat mondták, nem ismerőseid, nem tudod, hogy hitelesek-e, s ezért most nem fogadod el, amiket mondtak, amiket megállapítottak és amiket követőik hirdetnek. Félreteszed mindet. És szembenézel azzal, hogy ahogy születtél e testbe, úgy e test meg is fog halni; szembenézel a magánnyal, egyedülléttel a legnagyobb csendben, mindenféle menekülés nélkül (társaság, tévé, internet, olvasás, zene, éneklés, imádság, munka, tevékenység, stb.); szembenézel igazsággal és igazságtalansággal, osztályozás nélkül; szembenézel hiányoddal, bőségeddel; szembenézel azzal, hogy saját tudással szinte egyáltalán nem rendelkezel. A valósággal, úgy, amint van.
A hit a múlton alapul. A hit a jövőt akarja módosítani. A hit a képzelet világába emel. A múlt, a jövő, a képzelet az elme termékei, nem valóságosak.
Mennyi ideig vagy képes sémák, eszmék, hit nélkül lenni, gondolkodni, nem menekülni, csak szembenézni, megismerni, elfogadni? Mennyi ideig maradsz éber, -izmus-mentes, megismerő, tanuló ember? Nem is ember, csak egy kisgyerek.

Az érdek

Húsvét vasárnapjára

Azért jelent meg Isten Fia, hogy az érdek munkáit lerontsa, vagy ahogy az idézet eredetileg szól: "Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa." De ma már nem tudsz mit kezdeni azzal, hogy ördög, csak mosolyogsz, vagy legyintesz egyet, ezért mondtam azt, hogy érdek.

Mi az érdek: az egyén, a csoport vagy a társadalom tevékenységének indítéka, amelyet szükségleteik kielégítése ösztönöz.

Ezzel már tudsz mit kezdeni. Ez ott van a mindennapjaidban, meghatározza, hogyan gondolkodsz, hogyan érzel, hogyan beszélsz, hogyan cselekszel. Át-, meg áthatnak az érdekeid. Véleményed is érdekcsoportok mentén formálod. Hogy mi érdek-es, mi érdek-el; ezt is érdeked határozza meg.

Az érdek szétválaszt, két pólusúvá tesz, mert ha érdekedben áll: kell neked; ha nem érdek-es: ellene mész. Így megszűnik az egy-séged, minden két-ségessé lesz: welcome to hell on Earth.

Ami ellen Jézus harcolt, az többek közt az ítélkezés, a képmutatás, a személyválogatás és a hitetlenség volt. Vizsgáld meg és meg fogod látni, mindnek a gyökerénél ott lapul az érdek.

Ahol érdek, ott a szükséglet, a kielégítés, az ösztön az úr, a kettőssé vált, az anyagi létbe süllyedő ember szenved.

Húsvét vasárnapján tehát azon is el lehet gondolkodni, merengeni, reflektálni, meditálni, hogy mennyi érdek van benned, mennyi érdek az, ami lefelé húz, amire az ítéleted már rég halál kellene, hogy legyen, mert megakadályozza a feltámadást.

Az Út

Az Út, ha cselekszik, láthatatlan,
azt hiszed, nincs semmi;
csak magány, hiány, sötét;
s eközben mégis
valami áramlik,
valami történik,
valami elmerül,
valami felderül,
valami elpusztul,
valami kitisztul,
és egyszerre valahogy,
itt vakít a Nap!
Nagy az égi Út és felfoghatatlan,
megismerhetetlen, elmondhatatlan,
szó leírni nem képes,
hang kimondani nem ékes,
csak a csend, a döbbenet, az ámulat-
tól fennakadt lélegzet.
Eltűnök némán az Útban,
nem marad más, csak a néma csend.

Megbocsájtás

„Mert gyűlöletet ...”.
Ezt az üdvös oktatást a Mester Dzsétavanában egy bizonyos meddő asszonnyal kapcsolatban adta elő.
Egy házigazdának a fia atyja halála után maga végzett minden teendőt a ház körül és a földeken, és anyjának is gondját viselte.
Egyszer az asszony így szólt:
– Kedves fiam, keresek neked feleséget.
– Anyám, ne beszélj így. Amíg élek, gondodat fogom viselni.
– Kedves fiam, magad végzel minden teendőt a ház körül és a földeken, ezt nem tudom nyugodt lélekkel nézni. Feleséget kerítek neked.
A fia egy darabig ellenkezett, végül elhallgatott. Az asszony elindult, hogy felkeressen egy bizonyos családot. Fia megkérdezte:
– Melyik családhoz készülsz?
– Ehhez és ehhez a családhoz.
Fia lebeszélte róla, és egy másik családot javasolt, amelyik rokonszenvesebb volt neki. Az asszony elment oda, választott egy lányt, kitűzték az esküvő napját, elhozták a menyasszonyt, a fiú megházasodott.
Az asszony azonban meddőnek bizonyult. Ekkor az anyja így beszélt:
– Fiam, te a saját választásod szerint hoztál feleséget, de az asszony meddőnek bizonyult. Fiú nélkül a család kihal, a nemzetség nem folytatódik. Másik feleséget hozok neked.
– Hagyd, anyám!
Hiába beszélt, az anyja egyre mondta a magáét. A meddő asszony hallotta a beszélgetést, és így gondolkozott:
– A fiak nem szeghetik meg atyjuk és anyjuk szavát. Most másik feleséget fog hozni magának, aki fiat szül neki, és engem csak rabszolgának fog tartani. Jobb lesz, ha én választok neki másik feleséget.
Felkeresett egy ismerős családot, és az egyik leányt feleségül kérte a férjének. A család tiltakozott:
– Mit beszélsz, te asszony?
– Meddő vagyok. Fiú nélkül a család kihal. Ha a leányotoknak fia vagy lánya fog születni, lányotok lesz a ház úrnője. Adjátok hozzá férjemhez – kérte őket. Végül beleegyeztek, elhozta a leányt, bevezette férje házába.
Ekkor azonban ez a gondolata támadt:
– Ha fia vagy lánya születik, ő lesz a ház úrnője. Úgy kell intézkednem, hogy ne legyen gyermeke.
Így beszélt a fiatalasszonyhoz:
– Kedvesem, ha teherbe esel, szólj nekem!
– Rendben van – ígérte meg, és amikor teherbe esett, szólt az asszonynak. Az asszony a második feleségnek minden nap sajátkezűleg főzött rizslét. Most magzatelhajtó szert tett bele, úgy adta át az étellel együtt. A fiatalasszony elvetélt. Amikor újra teherbe esett, megint szólt a meddő asszonynak. Az másodszorra is ugyanígy elhajtotta a magzatot. A szomszédasszonyok megkérdezték:
– Vajon nem a vetélytársnőd akadályozza meg a szülést?
Ő beszámolt nekik a helyzetről.
– Te ostoba, hogy tehettél ilyet? Ő attól tart, hogy te leszel az úr a házban, ezért magzatelhajtó szert készített, és beadta neked, emiatt vetéltél el. Legközelebb ne szólj neki!
Harmadszorra nem szólt. De az asszony észrevette a hasáról.
– Miért nem szóltál, hogy állapotos vagy?
– Idehoztál és becsaptál. Kétszer elhajtottad a magzatomat, miért szóltam volna?
– Végem van! – gondolta amaz, és leste az alkalmat, hogyan kerülje ki vetélytársnője figyelmét. Mikor már előrehaladott állapotban volt a terhessége, egyszer alkalom adódott. Elkészítette a szert, és becsempészte az ételébe. Azonban a magzat már annyira kifejlődött, hogy nem lehetett elhajtani, és keresztbe feküdt a méhében. Iszonyú fájdalom gyötörte az anyát, halálát érezte közeledni. Kimondta a Nagy Kívánságot:
– Te vagy a gyilkosom! Te voltál az, aki idehoztál, te voltál az, aki meggyilkoltad három gyermekemet, most nekem is végem
van. Következő életemben nősténydémonként szülessem újra, és támadjon lehetőségem rá, hogy felfaljam a gyemekeidet!
Kiszenvedett, és ugyanabban a házban macskaként született újra. A férj megragadta a másik asszonyt:
– Kipusztítottad a családomat! – és kézzel, könyökkel, térddel kegyetlenül elverte. Az asszony belehalt a verésbe, és ugyanott tyúkként született újra.
A tyúk nemsokára megtojt. Jött a macska, megette a tojást. Másodszorra is, harmadszorra is megette. A tyúk kimondta a Nagy Kívánságot:
– Háromszor megetted a tojásaimat, most biztosan engem is fel fogsz falni. Következő életemben támadjon lehetőségem rá, hogy ivadékaiddal együtt felfalhassalak!
Következő életében az erdőben párducként született újra.
A másik asszony őzként született. Amikor az őz megellett, jött a párduc, és háromszor felfalta a gidákat. Az őz halála előtt kimondta a Nagy Kívánságot:
– Ez a párduc háromszor felfalta a gidáimat, most engem is fel fog falni. Következő életemben támadjon lehetőségem rá, hogy ivadékaival együtt felfalhassam!
Következő életében démonként született újra. A párduc Szávatthiban egy jómódú család lányaként született. Amikor férjhez adták, férjének a város melletti falucskában álló házába költözött.
Hamarosan fia született. A démon-asszony barátnője alakját öltötte magára, és felkereste.
– Hol van a barátnőm?
– A belső szobában; éppen most szült.
– Fia született, vagy lánya? Megyek, megnézem.
Belépett a belső szobába, s úgy tett, mintha meg akarná nézni a csecsemőt. Felvette, felfalta, és eltűnt. Ugyanígy felfalta a másodikat is. Amikor az asszony harmadszorra is teherbe esett, szólt a férjének:
– Uram, ebben a házban egy démon két gyermekemet felfalta és eltűnt. Most szüleim házába megyek, ott fogok szülni.
Elment a szüleihez, ott szült.
Eközben a démon-asszony éppen vízért járt az Anótatta tónál.
(Tudniillik a Kuvéra isten kíséretéhez tartozó szellemek négy-öt havonként az Anótatta tóból merítenek vizet, ettől megkönnyebbülnek, enélkül megbetegednek és elpusztulnak.) Miután vizet merített magának, sietett ahhoz a házhoz, és érdeklődött, hogy hol van a barátnője.
– Hogy hol találsz rá? Ebben a házban, valahányszor fia született, jött egy nőstény démon és felfalta őket. Ezért szülei házába ment.
– Ha ide, ha oda ment, tőlem nem szabadul.
Gyűlölet-fűtötte indulattal abba a városba sietett. A másik asszony a névadási napon megfürösztötte a csecsemőt, nevet adott neki, és szólt a férjének:
– Uram, most már visszatérhetünk saját házunkba.
Fogta a fiát, és férje társaságában útnak indult. Útjuk egy kolostor kertjén át vezetett. Itt átadta a gyermeket férjének, és megfürdött a kolostor tavában. Fürdése végeztével férje is megfürdött, s ő ezalatt megszoptatta a csecsemőt. Észrevette a közelgő démont, ráismert. Felsikoltott:
– Uram, gyere gyorsan, itt van a démon, gyere gyorsan, itt van a démon!
Nem győzte kivárni a férjét, megfordult és berohant a kolostorba.
Ebben az időben a Mester a gyülekezet közepén a Tant adta elő.
Az asszony a Beérkezett lábához rakta a csecsemőt, mondván:
– Neked ajándékozom ezt a gyermeket, mentsd meg az életét!
A kolostor kapuját őrző Szumana istenség nem engedte be a démont. A Mester magához szólította a tiszteletreméltó Ánandát:
– Eredj, Ánanda, hívd be azt a démont!
A szerzetes behívta.
– Szentség, jön a démon! – kiáltott az asszony.
– Hadd jöjjön; ne szólj semmit! – szólt a Mester, majd mikor bejött és megállt előtte, rászólt:
– Miért tetted ezt? Ha történetesen nem kerültetek volna hozzám hasonló Buddhák színe elé, világkorokon át tartó gyűlölködésben éltetek volna, mint a kígyók és a monguzok, mint a varjak és a baglyok. Miért viszonozzátok a gyűlöletet gyűlölettel? A gyűlölet nem oltható ki gyűlölséggel, csak a gyűlölet feladásával.

És ezt a verset mondta:

Mert gyűlöletet sohasem szüntet meg másik gyűlölet.

Örök törvény: a gyűlöletet a szeretet szünteti meg.

A vers elhangzása után a démon-asszony elnyerte a sodrásba belépés gyümölcsét. A jelenlévő gyülekezet is okult az üdvös oktatásból.
A Mester felszólította az anyát:
– Add oda neki a gyermekedet!
– Nem merem, szentség.
– Ne félj! Nem kell tartanod tőle.
Átadta a gyermeket. Ő megcsókolta, karjába szorította, visszaadta az anyának, és sírva fakadt. A Mester megkérdezte:
– Miért sírsz?
– Szentség, eddig így vagy amúgy tengettem az életemet, de a gyomromat sohasem tudtam igazán megtölteni. Ezután hogyan fogok megélni?
– Ne aggódjál – nyugtatta meg a Mester, és az anyához fordult:
– Vedd magad mellé, fogadd be a házadba, lakasd jól a legfinomabb rizs-ételekkel.
Maga mellé vette, a ház tetőgerendáján helyezte el, és a legfinomabb rizs-ételekkel táplálta. De amikor a rizs csépelték, úgy érezte, mintha a cséphadaró az ő fejét ütné. Barátnőjéhez fordult:
– Képtelen vagyok itt maradni; helyezz valahová máshová!
Ezután először a csűrben, majd a vízmedence partján, végül a sütőházban, a fészerben, a szemétdombon, a városkapun helyezte el, de valamennyi hellyel elégedetlen volt:
– Itt mintha a mozsárütő a fejemet hasogatná, itt a gyerekek a mosdóvizet öntik ki, itt kutyák hevernek, itt a gyerekek végzik szükségletüket, ide a szemetet szórják, itt a falusi gyerekek dobálnak célba.
Végül a falun kívül, magános helyen szállásolta el, oda hordta neki a legfinomabb rizs-ételeket. A démon-asszony elgondolkozott:
– Ez a barátnőm igazi jótevőm lett. Illendő volna nekem is viszonoznom valamivel.
Figyelmeztette a barátnőjét:
– Idén sok eső fog esni; száraz helyre vesd a vetést. Jövőre szárazság lesz, mélyen fekvő helyre vesd a vetést.
A többi ember vetése vagy a túlságos nedvességtől, vagy az aszálytól tönkrement, az övé igen bő termést hozott. A többiek kérdezgették:
– Kedvesünk, a te vetésed sem a nedvességtől, sem az aszálytól nem pusztult el. Előre tudod, hogy sok eső lesz, vagy szárazság? Hogy értsük ezt?
– Van egy barátnőm, démon-asszony, ő jelzi előre, hogy sok eső lesz-e, vagy szárazság. Én az ő tanácsa szerint vetem hol száraz helyre, hol mélyen fekvő földre a vetést; ezért hoz bő termést.
Nem vettétek észre, hogy házunkból minden nap rizs-ételeket hordunk valahova? Neki hordjuk. Hordjatok neki ti is finomabbnál finomabb rizs-ételeket, akkor a ti munkátokat is figyelemmel fogja kísérni.
Ettől fogva az összes városlakó kellő tiszteletben részesítette.
Viszonzásul ő is figyelemmel kísérte mindannyiójuk munkáját, és mindenkor bőséges adományokban részesült, megbecsülésnek örvendett.

(Dhammapada)