Az Út, ha cselekszik, láthatatlan,
azt hiszed, nincs semmi;
csak magány, hiány, sötét;
s eközben mégis
valami áramlik,
valami történik,
valami elmerül,
valami felderül,
valami elpusztul,
valami kitisztul,
és egyszerre valahogy,
itt vakít a Nap!
Nagy az égi Út és felfoghatatlan,
megismerhetetlen, elmondhatatlan,
szó leírni nem képes,
hang kimondani nem ékes,
csak a csend, a döbbenet, az ámulat-
tól fennakadt lélegzet.
Eltűnök némán az Útban,
nem marad más, csak a néma csend.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.