Integetve szaladnak a fák
a felhők felett,
kik némán állva szemlélik
a fölöttük elsuhanó sok ágas-bogast.
Szelet kelt e rohanás,
lágy szellőt,
vad szélvészt.
Fényt öntenek a Napra
a mozdulatlan fellegek,
ő meg csak boldogan nyeli
mosolyogva.
Megállt az idő
ha nézed
most van
most van
és
most van,
nem múlik
most.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.