A szenvedés vége

A világban van szenvedés.
A szenvedés oka a vágy.
A szenvedésnek vége szakad, ha megszűnik a vágy.
A vágy megszűnik, ha a gondolkodás abbamarad.
A gondolkodás abbamarad, ha a figyelem befelé fordul.
A figyelem befelé fordul, ha bent tárgyára lel.
A figyelem bent marad, ha az a tárgy én vagyok.
Ha én vagyok, nincs szenvedés.

Az Én éneke, Előszó

Mi erősebb az akaratnál?

Mi az, ami az embert akarata ellenére, szinte erőszakkal bűnös tettekre kényszeríti?
Nem egy külső nagyhatalom, csupán a vágy az, az elme teremtménye, az ember saját kívánsága. A három anyagi kötőerő, a sötétség, szenvedély, jóság közül a szenvedély anyagi kötőerejével való kapcsolatból születik, mely később haraggá alakul át - ez a világ mindent felemésztő, kényszerítő ellensége.
Mint tüzet a füst, mint tükröt a por, vagy mint magzatot az anyja méhe, úgy burkolják be az élőlényt e vágy különböző fokai.
Ezért nem tud, nem él, nem érez, nem hall, nem lát az ember, mert befedi a bölcs élőlény tiszta tudatát örök ellensége, a vágy, mely sohasem elégedett, s lángol, mint a tűz.
A vágy székhelye az érzékek, az elme és az értelem. Ezért tűzben állnak az érzékek, tűzben áll az értelem, s az elme. Az érzék kielégíthetetlenül érzékelni akar, az értelem mértéktelenül tudni akar, az elme mohón gondolkodni akar. Rajtuk keresztül fedi el a vágy az élőlény igazi tudását, s vezeti tévútra őt.
Ezért még az elején zabolázd meg a vágyat az értelem és elme kapujánál, az érzékeknél. Ne fojtsd el, de érzékeid szabályozásával tartsd féken a tudatlanság okozóját, így semmisítsd meg a tudás és a valódi én kiteljesedésének elpusztítóját!

Az Én éneke

Lét-tudat-boldogság

Minden szenvedés, betegség, balsors, karma, történés ott van letárolva egy kicsi kis helyen a szív tájékán, amit elmének is neveznek. Fenntartója a gondolkodás, létrehozója az emlékek alapján létrehozott asszociáció. Szüntesd meg a gondolkodást és az asszociációk széthullnak, az emlékek elenyésznek, s az elme eltűnik a szenvedéssel együtt. Megmarad az egyetlen való: lét-tudat-boldogság.

Az Én éneke, Előszó

Az Én útja

Harcolj hát minden tettedet az igazi Énnek áldozva, teljes tudással az Énről, személyes haszonra nem vágyva, semmit sem tekintve a tulajdonodnak, csüggedés nélkül!
Akik kötelességeiket a legbelső Én utasításai szerint teljesítik, és hűségesen, irigység nélkül követik ezt az utat, felszabadulnak a gyümölcsöző, csak a célokért végzett tettek rabságából.
De akik irigységből nem törődnek e tanítással, s nem követik azt, azokról tudnunk kell, hogy elvesztették minden tudásukat, tévúton járnak, és hiába törekszenek a tökéletesség elérésére.
Még a bölcs is saját hajlamának megfelelően cselekszik, hiszen mindenki azt a természetet követi, amellyel a három kötőerő, a tudatlanság, szenvedély és jóság megáldja. Mit érünk hát vele, ha elfojtjuk?
Az érzékek ragaszkodását és ellenszenvét az érzéktárgyak iránt nem elfojtani, hanem bizonyos elvekkel kell szabályozni. Az embernek nem szabad e vonzódás és irtózás irányítása alá kerülnie, mert ezek csak akadályt jelentenek az igazi Én kiteljesedése útján.
Sokkal jobb az Én útját járva, saját előírt kötelességünket hibásan, mint a másokét tökéletesen végrehajtani. Jobb, ha az embert saját kötelessége végzése közben éri a halál, mint ha más feladatait végzi, mert más útját követni veszélyes.

Az Én éneke

Az út, a szó

Az út, mely szóba-fogható,
nem az öröktől-való;
a szó, mely rája-mondható,
nem az örök szó.

Egy szó, két szó, leírod,
leírod, de nem gondolod,
azt hiszed, van benned szándék,
vagy tán valami ajándék,

mit adni akar, vágyik elméd,
de jajj, a szó nem cseléd!
Életre bukik, felszínre tör
elmondódik, mi mélyen gyötör,

a szó elmondja, meséli, susogja,
hol van már a terv, a gondolat hangja!
Csak a szó serceg a papíron sebesen,
egyik másik után siet elő hevesen,

hejj, hova a nagy sietség,
mivégre e népes nemzetség,
kompánia a semmiből törve elő nagy haddal,
nem törődve mit sem a haddelhaddal!

Nem, valóban, az út szóba nem fogható,
s a szó igába nem hajtható,
a toll kihull, a kéz hanyatt,
nem keres szóból virágokat,

ha ott van mind belül,
a szó végül mind elül,
az út a csend,
az út, ott bent.

Tenetedd

Ami személyes, reakció - ne tedd,
ami kötelesség, akció - megtedd,
ha nincs igaza - ne győzd meg,
ha rendet bont - előzd meg,
ha ellened megy - engedd,
ha mást taszít - ne engedd,
kinek fáj? - kérdezd,
s ha neked, ne fékezd,
ha feladatod - vidd, végezd,
ha nem kötelesség - ne végezd,
ha sürgető dolog - ne vedd fel,
ha elengedted - vedd fel,
számolj tízig magadban - Gayatrit, mantrát,
s ha utána is fontos - tedd hát.

Örömteli kötelesség 2.

Aki valódi önmagában találja meg örömét, akinek emberi élete az érzékkielégítő, önző élet helyett, igazi önmagának kiteljesedését szolgálja, s aki egyedül igaz önmagában érez teljes elégedettséget, annak számára nincsen kötelesség.
Annak az embernek, akiben valódi önmaga kiteljesedett, nincsen semmi célja előírt kötelességei végrehajtásával, de arra sincs oka, hogy ne végezzen ilyen munkát. Az ilyen ember nem függ egyetlen más élőlénytől sem.
Ezért az embernek kötelességből kell cselekednie, de nem nyűgként, hanem örömmel, s anélkül, hogy tettei gyümölcseire vágyna, mert aki vonzódás nélkül cselekszik, az eléri a legbelsőbb ént.

Az Én éneke

Örömteli kötelesség

Az emberek két rétege törekszik valódi önmaga megértésére. Némelyek tapasztalati, filozófiai következtetések útján, mások pedig mások odaadó szolgálata által kívánják ezt elérni. Az ember tetteinek mindig következményei vannak, s nem szabadulhat meg tettei visszahatásaitól csupán azáltal, hogy eláll a tettektől, vagyis pusztán lemondással nem érhet el senki sem tökéletességet.
Minden ember akaratlanul arra kényszerül, hogy testi adottságai, az anyagi természet kötőerőitől származó tulajdonságai szerint cselekedjék, ezért senki sem maradhat tétlen, még egy pillanatra sem. Ezért a szabad akarat azon formája, ahogy azt az ember elképzeli, csupán illúzió.
Aki visszatartja tetteit elindító, cselekvő érzékeit, ám elméje továbbra is az érzékek tárgyain csügg, az kétségkívül becsapja magát. Az ilyen embert kétszínűnek hívják.
Az az őszinte ember azonban, aki elméjével uralkodni próbál cselekvő érzékein, s tettei céljához való ragaszkodástól mentesen, kötelességeit örömmel végezve szolgál, vagyis a karma-jóga gyakorlásához lát az Én tudatában, sokkal kiválóbb nála.
Hajtsd végre előírt kötelességed, mert az jobb a tétlenségnél! Az ember még anyagi testét sem képes fenntartani munka nélkül.
Az ember úgy végezze munkáját, hogy az áldozat legyen a Legbelsőbb Énnek, másképp a munka nyűggé, vagy bálvánnyá lesz, s tettei az anyagi világhoz kötözik. Teljesítsd ezért előírt kötelességed az Én örömére, s így mindig mentes maradsz a kötelékektől, vagyis belül mindig szabad maradsz!

Az Én éneke

Béke

A békét nem az éri el, aki igyekszik vágyait beteljesíteni, hanem egyedül az, akit nem zavar a kívánságok szakadatlan özöne, melyek úgy ömlenek bele, mint folyók az állandóan töltődő, ám mindig mozdulatlan óceánba.
A kívánságok özönlenek, azokat lehet kielégíteni, lehet ellenük küzdeni, de sem ez, sem az nem hoz a léleknek békét. Aki a kívánságokat szemléli, azokat örömmel befogadja, s velük tovább nem törődik, annak értelme békés óceán.
Egyedül az éri el az igazi békét, aki feladott minden érzékkielégítésre irányuló vágyat, kívánságok nélkül él, megvált minden birtoklásérzettől, s mentes a hamis éntől, mely az "én a test vagyok" és az "én valami, vagy valaki vagyok" gondolatok gyümölcse.
Aki értelme nem emelkedett felül a kívánságokon, elméje nem szilárd, abban lehetetlen a béke is. És béke nélkül nincs boldogság sem. A boldogság pedig az "én vagyok" békés, azonosulatlan állapota.

Az Én éneke

Jóga

Az ember tudatában, figyelme által képes bármely szemlélt élő, vagy élettelen tárggyal azonosulni. Az embert tapasztalónak, vagy szemlélőnek is nevezhetjük, akinek a tapasztalás tárgyával való téves, nem tudatos azonosulása szenvedést okoz, hiszen ekkor tudatilag nem azonos valós önmagával.

A jóga  gyakorlása a szenvedés forrásának, a téves azonosulásnak a megszüntetésére irányuló törekvés. A jóga egy olyan állapot, melyben a szemlélő az elme gondolathullámait megszünteti. Ilyenkor az elme tökéletesen átlátszó, a valóság pedig torzítás-mentesen érzékelhető és a szemlélő figyelme által nem az elme gondolathullámaival azonosul tévesen, hanem valódi önmagával. Az itt nyert ismeret a valóságról szóló tudás. Ez a tudás teljes egész, túlmegy a következtetéseken és az elődök által ránk hagyott tudáson. Amikor a figyelem által ily módon eloszlik a valóságról alkotott tudatlanság, megszűnik a téves azonosulás is, s akkor vége a tudatlanságból származó tudatbeli rabságnak és a tapasztaló független és szabad marad.

A megismerés, a képzeletműködés, az emlékezés és az alvás mind csak gondolathullámok, így akár megismerünk, elképzelünk valamit, emlékezünk, vagy alszunk, nem igazi önmagunk vagyunk, mert tudatunk már mással van tele. Ezek a gondolathullámok megszüntethetők jóga-gyakorlással és elengedéssel. A gyakorlás az elme nyugodt, hullámzásoktól mentes (-> jóga) állapotának elérésére tett kitartó erőfeszítés; az elme tudatalatti és tudattalan részének tanítása ismétlések végzésén keresztül. Ha ez a gyakorlás hosszú időn át tartó, megszakításoktól mentes és tökéletesen odaadó módon történik, akkor a jóga állapota megszilárdul. Amikor a szenvedés okozója, az elme összes vágya megszűnik a látott dolgok iránt és bekövetkezik a teljes vágynélküliség, akkor jön létre az elengedés. Ennek legmagasabb foka az, ha a lélek teljes valóságát illető megismerés folytán a természet három alap alkotórésze, vagyis kötőereje iránt érzett szomjúság is megszűnik, s ekkor az észlelőből eltűnik a halálfélelem és az életvágy is. A szenvedés megszüntetésére törekedve az ember a jóga gyakorlása nélkül is elállni szándékozhat az érzéki örömöktől, ám így az érzékek tárgyai utáni vágy megmarad benne. Ha azonban igazi önmaga, vagyis a lélek valóságát tapasztalva hagy fel az érzéki élvezettel, tudata rendíthetetlenné válik, s megszabadul a szenvedéstől.

A bölcs Patandzsali jóga szútráiban leírta a jóga gyakorlásának kétféle megközelítését, a nyolc tagú rádzsa jógát, melynek felkészítő módszere a jól ismert hatha jóga és a bhakti jógát, a szeretetteli odaadás útját, melyre jó példa a ma uralkodó nagy világvallások zöme. Ezekkel a gyakorló a jóga állapotának pillanatokra való megtapasztalásán és a téves azonosulások megismerésén át jut el a jóga maradandó állapotába.

A téves azonosulás közvetlen módon is megszüntethető, a gondolatok folyamatos megfigyelésén át. Ha a tapasztaló szakadatlan figyelme folytán tudatában van a megismerésnek, a képzeletműködésnek, az emlékezésnek és az alvásnak, az ezekről szóló gondolathullámot követheti annak forrásáig, az "én" gondolatig. A téves azonosulás a tudatban "én 'XY' vagyok", "én 'ember' vagyok", "én 'test' vagyok", stb. kijelentő gondolatok formájában jelenik meg. A többi hétköznapi gondolat ezek folyománya. Amikor az észlelő figyelmét kitartóan az "én" gondolaton tartja és megszüntetni szándékozik a téves azonosulást okozó "én 'X' vagyok" kijelentő gondolatokat, akkor ezt úgy teheti meg, hogy az "én"-ről nem kijelentő, hanem kérdő gondolatokat kezd táplálni: "Ki vagyok én?". Ez a kérdezési folyamat ismételve én-kutatássá válik, ahol a téves azonosulást a gyakorló rendre semmissé teszi ("nem én vagyok a test", "nem én vagyok a látás", "nem én vagyok a félelem", stb.) és figyelmével követi az eredeti gondolatot annak forrásáig ("Kinek a gondolata ez? Az én gondolatom. Ki vagyok én?"). A gondolatok, az azonosulás elcsendesedésével a figyelem végül egyetlen gondolatnál marad: "Ki vagyok én?", majd ennek forrásánál ("én"), végül kihuny a "Ki vagyok én?" és az "én" gondolat és az elmében létrejön a csend, a jóga. Ekkor az ember nem érzékel szenvedést és igazi önmagával azonosul.

Vagyok Aki Vagyok

Meghallgatok mindenkit,
tanulok mindenkitől,
nem követek tradíciót,
nem hiszem más hitét,
nem rejt más szabálya,
nem takar más szava.

Én vagyok, aki dönt,
én vagyok, aki él,
én vagyok a felelős,
én vagyok Az én vagyok.

Nincs tradícióm,
nincs hitem,
nincs vallásom,
nincs imám,
nincs mantrám,
nincs elméletem,
nincs elődöm,
nincs utódom,
nincs társam,
nincs múltam,
nincs jövőm,
nincs végzetem,
nincs halálom,
vagyok
most
vagyok
Az
vagyok
én
vagyok.

Tat Tvam Asi, Aham Brahmasmi

Kérdezz tőlem bármit, Én felelek;
kérj tőlem bármit, Én megadom;
kérj tőlem bebocsátást, Én beengedlek;
én Az VagyOk;
te Az Vagy:
Én, Az Igazság.

Jógi

Ahogy a testi élet része a testi halál;
úgy része
a jóga gyakorlásának annak abbahagyása, a shavasana;
a szádhanának, a napi gyakorlásnak az azon kívüli tettek;
a rendszeres gyakorlásnak a gyakorlás kihagyása;
az aktív, emelő periódusoknak a passzív, süllyedő periódusok;
a rendességnek a rendetlenség;
a boldogságnak a szenvedés.
A jógi mind közben szakadatlanul figyel, önmagát nem téveszti össze egyik állapottal sem, egyik tevékenységgel sem, csak mindtől hátrébb húzódva lát. A jóga gyakorlását nem téveszti össze a jógaszőnyegen végzett gyakorlatokkal, mint ahogy önmagát sem téveszti össze sem a testtel, sem az elmével, sem a névvel, sem a sorssal, és semmi tapasztalható tárggyal, vagy személlyel. A jógi figyelme a külső világról a látóra fordul vissza, arra, aki soha nem látható, aki soha meg nem nyilvánul, nincs neve, sem formája, nincs születése és nincs halála, végtelen, időtlen, mindentudó és mindenütt jelenvaló. OM

Te hogy szereted a tojást?

avagy az igazi jógi

(Röviden arról - akár jógázol, akár nem -, hogyan ismerd fel az igazi jógikat és kerüld el a kóklereket és dilettánsokat.)

Az "Oltári nő" című filmnek van egy jellemző mozzanata, amelyben a főhősnő menyasszonyként mindig éppen úgy szereti a tojást, ahogyan az aktuális vőlegénye. És mivel mindig a vőlegénye ízléséhez igazítja életét, az esküvőről aztán el is szalad félelmében: "Hová, kivé lesz ő az esküvő után?". A megoldásra végül úgy talál rá, hogy megismeri, ő hogyan szereti a tojást, ő hogyan szereti az életet, ő kicsoda a saját életében.

Jelenetváltás. Képzeld el az igazi jógit, azt, akihez szívesen jársz/járnál, vagy csak elismernéd hitelesnek, aki képzett, felemelkedett, ízig-vérig azt éli, amit tanít. Milyen ez a kép, mit gondolsz felőle? Azt hiszed, a jógi szálkás, vékony, napbarnított, aki egy kézen egyensúlyoz, miközben Instagram-sztár fotóitól tele az Internet? Azt gondolod, aki sápadt, vagy beteges, vagy pocakos, vagy szódásüveg-szemüvegű, vagy unfitt, az nem jógi? Görnyedten tarthatja magát egy jógi? Halk hangú, meghúzódó? És aki megvilágosodott guruként vezet másokat testi, vagy lelki útjukon, annak vajon nincsenek kétségei, anyagi nehézségei, nem éri szenvedés? Lehet-e testies, anyagias egy jógi, lehetnek-e blokkjai, szivároghat-e az energia az n-edik csakrájában? Az az igazi jógi, aki kívülről fújja 500 ászana nevét, az összes pránajámát, mudrát, mantrát, kriyát, meditációt, van legalább három, vagy inkább több certifikációja; lexikális tudásában elfér a Védák, az anatómia-atlasz, az orvosi lexikon, s a pszichológia nagykönyve? És aki nem tudja ezeket, vagy netán rosszul tanít, az már rossz jógi?

Erkölcsös-e a jógi? Erkölcstelen? Húsevő, vegetáriánus, vagy vegán? A nemes elvek élharcosa? Aszkétaként sanyargatja magát? Vagy hedonistaként dorbézol? Kora reggel kel, végzi gyakorlatait, másokat mindig segít? Vajon ez-e a jógi? Fitnesz-e a jóga, vagy magas szintű mentális, erkölcsi gyakorlatok gyűjteménye? Vallás esetleg, ahol hinduvá, buddhistává, vagy szikhké lesz a követő? Indiában tanult-e az igazi jógi, vagy valamelyik neves tradíciótól? Behódol-e a gyakorló egy gurunak és elveszti az eszét, vagy rebellis partizánként mindenkit leszól?

Milyen jelekről ismerheted fel azt, akinek tudata a transzcendensbe merült? Hogyan, s milyen szavakkal beszél? Hogyan ül és hogyan jár? Kérdezte ezt már más is a történelemben és kapott is rá megfelelő választ. De mihez kezdett vele? Vezet-e valahova, ha az ember mindig kívülről, "másoktól" várja, hogy történjen valami?

Fordítsd figyelmed magadra! Te hogy szereted a tojást? Ez itt az igazi kérdés. Neked mi a jóga? Te igazi jógi vagy-e? Mi számodra a jóga? Mi az élet a Te számodra (nem egy elmélet, egy tanítás, vagy egy egyház számára)? Mi a Te életed célja? Szinkronban vagy-e vele minden pillanatban? Mi van, ha ma el kell búcsúznod szeretteidtől, testedtől és elmenni egy másik lelki síkra? Befejezted-e, amit vállaltál? Kinek tartozol számadással? Kinek igyekszel megfelelni? Ki vagy Te? Miért jöttél? Teljesíted-e? Mi vezet Téged? Ki vagy Te?

A jóga, az igazi jógi itt található.

Belül

Erőfeszítés előtt ellazulás kell,
megragadáshoz elengedés kell,
az erő a gyengeségen alapszik,
az élet a haláltól gyarapszik,
a minden a semmivel van tele,
a láthatónak láthatatlan a bele.