Az út, a szó

Az út, mely szóba-fogható,
nem az öröktől-való;
a szó, mely rája-mondható,
nem az örök szó.

Egy szó, két szó, leírod,
leírod, de nem gondolod,
azt hiszed, van benned szándék,
vagy tán valami ajándék,

mit adni akar, vágyik elméd,
de jajj, a szó nem cseléd!
Életre bukik, felszínre tör
elmondódik, mi mélyen gyötör,

a szó elmondja, meséli, susogja,
hol van már a terv, a gondolat hangja!
Csak a szó serceg a papíron sebesen,
egyik másik után siet elő hevesen,

hejj, hova a nagy sietség,
mivégre e népes nemzetség,
kompánia a semmiből törve elő nagy haddal,
nem törődve mit sem a haddelhaddal!

Nem, valóban, az út szóba nem fogható,
s a szó igába nem hajtható,
a toll kihull, a kéz hanyatt,
nem keres szóból virágokat,

ha ott van mind belül,
a szó végül mind elül,
az út a csend,
az út, ott bent.