Mikor kezdődik a jóga?

Amikor befejezed a gyakorlatokat a jógaszőnyegen, a valódi jóga akkor kezdődik.

Én itt vagyok most

Én itt vagyok most.
Én én voltam e test előtt, amit látsz és én én leszek e test után is. Nincs testem és nincs nevem sem. Betegség, bűn, szenvedés, halál, sors nem érint. Csak én vagyok egyedül.
Itt vagyok és sosem leszek máshol, emitt, vagy amott.
Vagyok, mert létezésem soha nem szűnik meg, örökké élek.
Most vagyok, s nem voltam, vagy leszek. Nincs elmúlásom, sem keletkezésem.
A létezés, a tudatosság, a boldogság alaptermészetem.
Én itt vagyok most.

Tiszteld magadat

Ha azt akarod, hogy tiszteljenek, tartsd meg a méltóságodat.

A szél fúj, ahová akar

Amikor írok, elkezdek írni és már nem gondolkodom. Az elején van bennem egy szándék, egy érzés, amivek nekikezdek, amit aztán elengedek és csak írok. Nem gondolkodom, hogy mit kellene írni, csak írom, ami jön. És mikor leírtam az egyik szót, jön a következő. Mint mikor fúj a szél.

Néha megáll a szél fújni. Olyankor én is leállok. Nem erőlködöm. Nem gondolkodom, mit kellene írni. Csak visszaemlékszem az eredeti szándékra, az indító érzésre. Végigolvasom, amit írtam és a szél megint elkezd fújni. Én belerepülök és csak engedem, hogy vigyen magával.

Írom a következő szót. Nem én írok. A szó írja magát. A kezem csak eszköz. Én csak figyelek és érzek. A szél fúj, ahová akar és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jön és hová megy és én engedem, hogy vigyen, ahová akar. Mindegy hová, mindegy mi lesz. Bízom benne. Hiszek benne.

Aki mást leigáz...

A város, mely más városok romjain épült, maga is rommá lesz.

A siker titka, a jógád kulcsa

Észre szoktad venni, hogy épp dolgoznál, de valamiért nem megy úgy, ahogy szeretnéd? Hol eszedbe jut a holnapi találkozó, hol rád írnak cseten, hol még gyorsan befejezel egy levelet? Ide-oda kapkodsz, ezt is, azt is csinálod és a végén épp, amit csinálsz, nem halad előre?

Van a jógában erre egy megoldás. A drishti a jógában egy olyan pont, ahova a gyakorló a figyelmét fókuszálva az elméje szétszórt voltát megszünteti és azt -  ahogy a jóga írások nevezik -  "egyhegyűvé" teszi. Mire jó ez? Ahogy ekkor az elme az érzékekkel való kifelé érzékelést befelé fordítja, a koncentráció létrejön, s az elme ereje megnő. Ez a megnövekedett erő teszi képessé a jógagyakorlót az átalakítások, tisztítások, az elengedés és a gyakorlás - vagyis a munka - hosszú időn át tartó végzésére.

A meditáció is erről a tőről fakad egyébként. Ha azt hitted, hogy a meditációnál leülsz, becsukod a szemed és egy virágos rétre képzeled magad, akkor még nem érted. A meditáció az a koncentráció, mínusz az egy pontra való figyelem, mínusz az erőlködés. A hosszabb koncentráció után bekövetkezik az ellazulás és a külső drishtiről belső drishtire váltás, s aztán még beljebb húzódik a figyelem, az ÉNre. Az ÉN annyira meghatározhatatlan valami, hogy a figyelem egy pontra való irányulása kitágul tőle. Nem szétszórt lesz, hanem kiterjedt. Ekkor következik be az ellazulás, s a meditáció. Vagyis meditálni nem tudunk, meditációt nem vagyunk képesek gyakorolni, a meditáció csupán bekövetkezik. A meditáció éberség.

Mi lehet ez a fókuszpont, ami ide vezet? Ez a fő érzékelési területedtől függ. Ha macska lennél, akkor bizonyosan egy egér motoszkálásának a hangja. Ha kutya lennél, akkor egy jó füstöltkolbász illata. De mivel ember vagy, ezért a szemednek kell valamit hosszan nézni, mert ez a fő érzékszerved. Mi lehet ez, amit nézhetsz? Figyeld meg, hogyan változik jógánként:

- Hatha jóga:
A tested pontjai, pl.: orrhegy, harmadik szem, köldök, kéz, lábujjak, messze jobbra, messze balra, hüvelykujj, ég.
- Rádzsa, Kundalini jóga:
A hatha drishtiken túl a szemöldökök között, orrhegy, áll közepe, korona csakra. De ezek már inkább mentálisak.
- Karma jóga:
A másik ember.
- Bhakti jóga:
Isten.
- Dzsnyána jóga:
Én.

Ugye, hogy változik? A hathánál még külső, fizikai, a rádzsánál, kundalininél már belső, mentális. A karmánál kívül esik az egyénen, a mások odaadó szolgálata által. A bhakti jógában lelki természetű. A dzsnyánában túl van a fizikain, mentálison, lelkin. Vagyis a látásod a szemed fizikális érzékelésétől kiterjed az elméd látásáig.

Az, hogy Te mire vagy képes figyelni, fogja megmondani, hogy melyik jóga való Neked. De ha nem jógázol (úgy hiszed), akkor is ez a figyelmi pont fogja megmondani, hogy hogyan lehetsz sikeres. Ezért ne gondold, ha Te az egyik féle drishtire nem tudsz figyelni, akkor Te nem lehetsz sikeres, vagy nem vagy jó jógi(ni). Csak figyeld meg magad és találd meg a Te drishtidet, a Te jógádat, a Te sikeredet.

Végül egy apróság, annak, aki azt hiszi ezek után, hogy egyik jóga magasabb rendű a másiknál, vagy egyik drishti magasztosabb, mint a másik. A drishti az a pont, ahol eléred Istent. A drishti Isten megnyilvánulása a számodra. Mind Egy, csak a testek és emlékek különbözők látszólag. Ragadd meg az Egyet és ne tágíts Tőle. Ha elérted, mindegy, melyik úton jöttél.

Namaszté
Varan Gopal

Higgy

Épp menstruálsz, de a boltban a tampont, betétet eldugod a szalagon, nehogy lássák, hogy nem vagy tökéletes...
Épp babát vársz, de nem mondod senkinek, nehogy megtudják, s ha netán nem sikerül, szégyenkezned kelljen...
Elvetéltél, de nem mered senkinek elmondani, mert ha megtudják, kiderül, hogy "nem vagy a nőiség csúcsa"...
Megbetegedtél és nem bírsz tőle egyenesen járni, de ha látnak, kihúzod magad és mosolyogsz...
Válófélben vagy, de nem mondod el senkinek, mert mekkora szégyen, hogy nem tudtad egybetartani a családodat és a boldogságot...
Kirúgtak, vagy felmondtál, de nem mondod el a barátaidnak sem, mert nem illik bele a tökéletes dolgozó képébe...
Osztogatod a tökéletes képeket magadról, s családodról, mert félsz normálisnak kinézni...
Rád köszönnek: "Hogy vagy?", s gépiesen, gyorsan rávágod: "Kösz, jól! És te?"...
Gyűjtögeted a tanúsítványokat, egyre másra végzed a tanfolyamokat, egyiken másikon többször is részt veszel, követőjévé leszel minél több nagy nevű tanítónak, mert nem találod, melyik a te utad és a "nagyok" biztos tudják...
Indul egy új tanfolyam, vagy szolgáltatás, de te nem mersz rá elmenni és hangosan indoklod, mennyire túl van árazva és mennyire hihetetlen, hogy ez működik és biztos, hogy csak szemfényvesztés lehet...

Magyarország. Ők. Ő. Ti. Te. Én. Mi a közös nevező?: Hiányzik a hit. Hitetlenség. Bizalomhiány. Önbizalomhiány. Hitelességhiány és -bizonyítás.

Benned/bennünk van. Nem "őbennük". Nem az ország a hibás. Nem menekülhetsz előle. Akkor is benned van Magyarország, ha már máshol élsz. Te, meg én hordozzuk emlékeinkben. Ez ma itt a feladatunk, hogy az elveszett, kidobott, megtagadott hitünket újraépítsük, megtaláljuk. A hitet önmagadban. A hitet az emberekben. A hitet az Univerzumban. A hitet Istenben. A hitet a Szeretetben. A hitet a jóságban. A hitet a hitben.

Higgy. Nem is lényeg, kiben, vagy miben. Csak higgy. Aki hisz, hisz önmagában, hisz a másik emberben, Istenben, a csodákban, az álmokban. És mer más lenni. Mer önmaga lenni. Ne félj, csak higgy. Minden lehetséges annak, aki hisz.

Kezdj élni

Testi életed végén nem azokat fogod bánni, amit megtettél. Azt fogod bánni, hogy gondolkodtál, érzés helyett. Hogy tervezgettél, megtapasztalás helyett. Hogy a fejedben éltél, a szíved helyett. Hogy féltél, aggódtál, haragudtál, ragaszkodtál, a hála, az öröm, a szeretet, a szerelem, az elengedés, a bőség helyett. Mert Isten országa elérkezett és az a Te szívedben van, itt és most. Van hozzá egy kulcs is, egyik oldalára ez van írva: "Köszönöm", a másikra: "Szeretlek". Sosincs késő, elkezdhetsz élni most.

Teremtő

Minden az én teremtményem, a gondolataimé, szavaimé, tetteimé, annyi testben, annyi korokon át. Felelős vagyok értük. Én teremtettem, én akartam őket. Még a nemtetszem embereket, a betegségeket, szegénységet, háborúságot, szenvedést is. Épp ezért mindennek a teremtői kezelése az, ha odafordulok felé hálával, szeretettel. És ami nem szolgál már, hálásan elengedem. Ami szolgál örömmel körbeveszem. Épp ezért nem csak úgy magamnak mondom a “köszönöm, szeretlek”-et, hanem minden felé arccal odafordulva is. Nem csak magamat tisztítom, de minden mást is. Minden én vagyok. Épp ezért vegyek észre mindent, mint újat, köszöntsem, mint szívesen látott vendéget, váljak tudatossá minden felől, legyek barátjává, kedvesévé mindennek. Isten ébredése ez.

Csak ülj le egy kicsit

Ez a nap során a legfontosabb teendő, felkelés után és lefekvés előtt. Csak ülj le egy kicsit.

Ülj, ne állj, ne sétálj, ne feküdj. Egyenesen, ne görnyedten. Mozdulatlanul, ne izegve-mozogva. Ellazulva, ne feszülten. Csukott szemmel, ne nézelődve. Csukott szájjal. Maradj csöndben, mozdulatlan és csak ülj, pihenj. Maradj éber és figyelj. Figyeld a testet, figyeld a lélegzetet, figyeld az érzéseket, figyeld a gondolatokat, figyeld magad. Figyeld az ént.

Vedd észre a gondolatokat, érzéseket, amik kavarognak benned, körülötted. Fókuszálj rájuk, mikor észreveszed őket, figyeld meg őket. Észreveszed, hogy egyik sem te vagy. Menj mögéjük, keresd meg magad. Pihenj meg magadban. S amikor újabb gondolat, vagy érzés merül fel, figyeld meg és menj mögé. Pihenj meg magadban. Térj vissza mindig magadhoz.

Amit így kialakítasz, az az, hogy elszakadj időről időre a cselekvéstől, beszédtől, érzéstől és gondolkozástól és visszatérj magadhoz. Mert egész nap mindig csinálsz valamit, beszélsz, érzel, gondolkodsz, csak magaddal nem vagy. És ezért érzed az egészet üresnek. Ezért keresel módszereket. Pedig valójában nincs módszer, csodagyógyszer, titkos összetevő, az alkímia titka. Csak ülj le egy kicsit és maradj csendben. Én vagyok.

Eredendő jó

"Eredendő bűn". Egy eszme, ami áthatja mindennapjaidat, akár ateista vagy, akár nem. Akár keresztény vagy, akár nem, hat Rád. Ha Te nem így gondolkozol, megteszi helyetted a másik ember. A nyugati típusú gondolkodás alapja ez: gyanúsítasz, vagy gyanúsítanak.

"Az ember alapvetően rossz és rosszat akar" - mondja több száz, de ezer évnél is régebben a kereszténység "eredendő bűn" tanítása leegyszerűsítve. Tanítói a Bibliára hivatkoznak, pedig abban nem találsz olyat, hogy "eredendő bűn". Azt viszont a Biblia írja, hogy szeressük egymást. De nem tarthatod a másik embert rossznak és nem szeretheted egyszerre. Vedd észre, hogy ez a gondolkodás az oka az ítélkezésnek, a személyválogatásnak, a képmutatásnak, a kirekesztésnek, a törvénykezésnek, az inkvizíciónak. Aki eleve bűnösnek tartja a másik embert, már eleve elítélte azt, mielőtt a másik bármit tett, szólt, vagy gondolt volna. És még amit egy ilyen téveszme eredményez: a gyanú. Aki születésétől vétkesnek tartja a másikat, gyanúsít örökké: "biztos hazudsz, biztos meglopsz, biztos megcsalsz...".

Gondolkozz, el tudod magadról képzelni, hogy alapvetően rossz vagy? Sok mindent nem úgy sikerül tenned, mint szeretnéd, ez igaz. De a szándékod mindig jó, ha szívedre teszed a kezed, nem? Mindig a boldogság a célod, mindig a béke, mindig a jó(l)lét. Ugye? Eredendően bűnösből, akit áthat az eredendő bűn, hogy jöhetne jó?

Isten az embert jónak teremtette, s ez az utána való "bűneset"-től nem változott meg. Igen, utána lett gondolkodásunk, poláris lett a világunk, jó/rossz, szeretet/félelem, s annyi más kettősség uralkodott el elménken. De ettől még nem lett senki sem gonosz, rossz, vagy megvetendő. "Az ember legnagyobb tévedése, ha azt gondolja, hogy ő természettől fogva gyönge vagy rossz. Minden ember igazi természete isteni és erős. Ami benne gyönge vagy rossz, az csak szokásaiban, vágyaiban és gondolataiban áll, de nem benne magában" (Ramana Maharishi).

Amit Isten megtisztított, azt miért mondanánk tisztátalannak, amit Isten jónak teremtett, miért gondolnánk rossznak - ha Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő? Légy jó, tégy jót és várd a jót. És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó -  ha hiszel az eredendő jóban és kitartasz mellette, megváltozik a világ körülötted.

A belső béke Facebook oldala

Én (most):
Minden rendben van.

Én (most):
Én vagyok Én.

Én (most):
Az Én békém.

Én (most):
Béke

Én (most):
Nyugalom

Én (most):
Boldogság

Én (most):
Szabadság

Én (most):
Csend

Én (most):
Köszönöm

Én (most):
Szeretlek

Én (most):
Nincs semmi baj.

Én (most):
Elmúlik

Én (most):
Meggyógyul

Én (most):
Indigó

Én (most):
Smaragdzöld

Én (most):
Jégkék

Én (most):
Fehér

Én (most):
Napfény

Én (most):
Harmatcsepp

Én (most):
Óceán

Én (most):
Vagyok, aki Vagyok

Én (most):
Én

Én (most):
Én

Én (most):
Én

Én (most):
Görgess fel, frissíts és olvasd a legújabb híreket itt!

A lelki és isteni élet útja

"Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Óh, Pártha! Amikor az ember lemond az érzékkielégítésre irányuló valamennyi vágyról, melyet az elme kitalációja hoz létre, s ekképpen megtisztult elméje egyedül az Önvalóban talál elégedettségre, akkor azt mondhatjuk róla, hogy tiszta, transzcendentális tudata van."

Minden vágy az elme terméke. Ezért a szenvedés is az elméből fakad. Lemondani az ember csak úgy tud, ha valami mást ragad meg, különben a lemondás valótlan.

"Aki a háromfajta szenvedés ellenére háborítatlan marad, akit a boldogság nem mámorít, s aki mentes a ragaszkodástól, a félelemtől és a dühtől, azt rendíthetetlen elméjű bölcsnek hívják."

A ragaszkodás, félelem, düh okozta szenvedés és a boldogság háborít, vagy mámorít, de eltűrhető.

"Akit nem ingat meg semmi, érje bár jó vagy rossz, s nem ujjong és nem panaszkodik miattuk, az szilárdan gyökerezik a tökéletes tudásban."

A tökéletes tudás Én Vagyok. Ebben meggyökerezni és benne kitartani eredményezi a megingathatatlanságot.

"Aki képes úgy visszavonni érzékeit az érzékszervek tárgyairól, mint ahogyan a teknősbéka húzza be páncéljába végtagjait, az rendíthetetlenül megállapodott a tökéletes tudatban."

Az érzékelés folytonos, de a figyelem iránya kívülről befelé fordítható. A tökéletes tudat itt benn található, aki örökké kifelé figyel, annak értelme háborog.

"A megtestesült lélek elállhat az érzéki örömöktől, ám az érzékek tárgyai utáni vágy megmarad. Ha azonban egy felsőbbrendű ízt tapasztalva hagy fel az érzéki élvezettel, tudata rendíthetetlenné válik."

Lemondani az ember csak úgy tud, ha valami mást ragad meg, különben a lemondás valótlan, a vágy a tárgyak után ottmarad. A felsőbbrendű íz forrása az Én forrása, a belső forrás, melyre rálelve a kifelé keresés megszüntethető.

"Óh, Ardzsuna, az érzékek olyan erősek és fékezhetetlenek, hogy még a rajtuk uralkodni próbáló, józan ítélőképességű ember elméjét is erőnek erejével elragadják."

A valótlan lemondás eredménye az elfojtás, mikor az ember saját vágyaival ellentétbe kerül. Az ember keresse meg vágyai igazi, legfelső, legbelső forrását és vágyai az érzékek felé nem irányulnak többé.

"Aki az érzékeit megzabolázva, azokat teljesen irányítása alatt tartva tudatát Rám szögezi, azt rendíthetetlen értelműnek ismerik."

Az érékeket csak a figyelmet befelé fordítva lehet megzabolázni. Ha a tudat fókusza Én Vagyok, az értelem elcsendesedik.

"Az emberben az érzékek tárgyain elmélkedve ragaszkodás ébred azok iránt. E ragaszkodásból vágy támad, a vágy pedig dühöt szül. A dühből teljes illúzió ered, az illúzióból pedig emlékezetzavar. Ha zavart az emlékezet, elvész az értelem, s az értelem elvesztésével az ember ismét visszasüllyed az anyagi lét mocsarába."

Érzékeléskor a figyelem irányulhat a tárgy felé (kifelé) és befelé (az Én felé). A kifelé irányuló tudat nemtudást szül.

"De aki mentes minden ragaszkodástól és ellenszenvtől, és képes a szabadság szabályozó elveinek gyakorlása révén uralkodni az érzékein, az elnyerheti az Úr teljes kegyét."

A befelé irányuló tudatban felragyog a tudás.

"Aki ily módon elégedett a Krisna-tudatban, annak számára megszűnik az anyagi lét háromféle szenvedése, s ebben az elégedett tudatban értelme hamarosan megszilárdul."

Vágyának eredeti tárgyát, a valódi Ént megtalálva az ember végső megelégedést, békét talál, megszűnik a szenvedés.

"Aki nem áll kapcsolatban a Legfelsőbbel a Krisna-tudatban, annak értelme nem transzcendentális, elméje nem szilárd, s enélkül lehetetlen a béke is. És hogyan volna boldogság béke nélkül?"

Aki még mindig kívül keresi vágyainak tárgyát, még mindig valaki, vagy valami mástól hiszi, hogy majd egyszer boldoggá teszi, az nincs kapcsolatban valódi Énjével, még alszik.

"Ahogyan az erős szél sodorja el a csónakot a vízen, úgy képes elragadni az ember értelmét még egyetlen csapongó érzék is, ha az elme arra összpontosít."

Minden érzéket, gondolatot, érzelmet, az egész elmét befelé kell irányítani az Én forrására, különben az értelem megrendül.

"Ezért, óh, erős karú, aki visszatartja érzékeit azok tárgyaitól, annak értelme valóban rendíthetetlen."

De ha ez sikerül, az értelem rendíthetetlenné válik.

"Ami minden lény számára éjjel, ébredés az a fegyelmezett embernek, míg az élőlények ébrenléte a bensőt látó bölcsnek éjszaka."

A benső sötét, cselekvéstelenség, csend a lényeknek halálosan unalmas, félelmetes, a bölcs tudja, hogy ez vágyainak tárgya.

"A békét nem az éri el, aki igyekszik vágyait beteljesíteni, hanem egyedül az, akit nem zavar a kívánságok szakadatlan özöne, melyek úgy ömlenek bele, mint folyók az állandóan töltődő, ám mindig mozdulatlan óceánba."

A kívánságok, gondolatok megszűnését várni, a békét a vágyak beteljesítésétől remélni hiábavalóság. A béke itt és most van, a kívánságokon, gondolatokon, érzéseken túl, bent, a csendben.

"Egyedül az éri el az igazi békét, aki feladott minden érzékkielégítésre irányuló vágyat, kívánságok nélkül él, megvált minden birtoklásérzettől, s mentes a hamis egótól."

A békét nem fogadkozással, önsanyargatással, vezekléssel lehet elérni. A vágyat az Énre, a kívánságot bentre, a birtoklást a valóságra irányítva, az egó forrását megkeresve éri el az igazi békét a kereső.

"Ez a lelki és isteni élet útja, melyet elérve az ember megtéveszthetetlenné válik. Még ha a halál órájában lépett is rá, képes eljutni Isten birodalmába."

Ez az igazi béke, az Én békéje, Isten birodalma, a Szív országa. Ide tartunk mindannyian, együtt. ❤️

-- Bhagavad Gítá 2.55-72

Nem koldus vagy...

És nem veszed el tőle,
És nem várod el tőle,
S nem szerzel és veszel,
S nem bilincselsz, szögezel,
Nincstelen koldus nem vagy,
Ha hálát adsz, látod ami van,
Magányos elhagyott nem vagy,
Ha szereted magad, érzed, ami van,
Körötted,
Benned,
Köszönöm - ha mondod,
Szeretlek - ha vallod.

Hol terem a hit?

A belső gyermek (tudatalatti elme), mikor látja az elköteleződést az utad iránt, hogy vállalod a fáradságot, hogy kitartasz mellette és töretlenül csinálod, elraktároz róla egy emléket. Hogy a te utad jó. És ezt az emléket mindig le fogja játszani, mikor a tudatos elméd épp kétségek közt bizonytalankodik. Ezért ha minden ellene szól is, tovább folytatod a te utadat, a látás, tapasztalás ellenére is. Ezt hívjuk hitnek. A hit az elköteleződés talaján nőtt kitartás bokrán termő gyümölcs, amit fáradozással öntözünk.