Amikor írok, elkezdek írni és már nem gondolkodom. Az elején van bennem egy szándék, egy érzés, amivek nekikezdek, amit aztán elengedek és csak írok. Nem gondolkodom, hogy mit kellene írni, csak írom, ami jön. És mikor leírtam az egyik szót, jön a következő. Mint mikor fúj a szél.
Néha megáll a szél fújni. Olyankor én is leállok. Nem erőlködöm. Nem gondolkodom, mit kellene írni. Csak visszaemlékszem az eredeti szándékra, az indító érzésre. Végigolvasom, amit írtam és a szél megint elkezd fújni. Én belerepülök és csak engedem, hogy vigyen magával.
Írom a következő szót. Nem én írok. A szó írja magát. A kezem csak eszköz. Én csak figyelek és érzek. A szél fúj, ahová akar és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jön és hová megy és én engedem, hogy vigyen, ahová akar. Mindegy hová, mindegy mi lesz. Bízom benne. Hiszek benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.