Ez a nap során a legfontosabb teendő, felkelés után és lefekvés előtt. Csak ülj le egy kicsit.
Ülj, ne állj, ne sétálj, ne feküdj. Egyenesen, ne görnyedten. Mozdulatlanul, ne izegve-mozogva. Ellazulva, ne feszülten. Csukott szemmel, ne nézelődve. Csukott szájjal. Maradj csöndben, mozdulatlan és csak ülj, pihenj. Maradj éber és figyelj. Figyeld a testet, figyeld a lélegzetet, figyeld az érzéseket, figyeld a gondolatokat, figyeld magad. Figyeld az ént.
Vedd észre a gondolatokat, érzéseket, amik kavarognak benned, körülötted. Fókuszálj rájuk, mikor észreveszed őket, figyeld meg őket. Észreveszed, hogy egyik sem te vagy. Menj mögéjük, keresd meg magad. Pihenj meg magadban. S amikor újabb gondolat, vagy érzés merül fel, figyeld meg és menj mögé. Pihenj meg magadban. Térj vissza mindig magadhoz.
Amit így kialakítasz, az az, hogy elszakadj időről időre a cselekvéstől, beszédtől, érzéstől és gondolkozástól és visszatérj magadhoz. Mert egész nap mindig csinálsz valamit, beszélsz, érzel, gondolkodsz, csak magaddal nem vagy. És ezért érzed az egészet üresnek. Ezért keresel módszereket. Pedig valójában nincs módszer, csodagyógyszer, titkos összetevő, az alkímia titka. Csak ülj le egy kicsit és maradj csendben. Én vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.