A meditáció csendje

Nem tudsz meditálni, míg ott a gondolat, felmerül, megbök, megszólít. Jelzi, hogy még nincs itt az ideje a csendnek, feladatod van. Ne erőltesd a meditációt ekkor. Imádkozz. Vedd a gondolatot, ki megszólított és vidd Isten elé, bízd rá, tedd elé, kérd, keresd, zörgess Nála. A gondolat innentől nem zaklat már, jön a csend, az Ő beszéde. Ha gondolat kopog megint, vidd Elé ismét, s ezt folytasd addig, míg be nem áll a tartós csend, az elme mozdulatlansága, test mozdulatlansága.
Később nap közben, mikor már a tested mozog, elviheted csended magaddal, a test bár mozog, az elme irányítja, de mégis csendes, csended kitölti. Imádkozz napközben is szüntelen, s a csend így beáll. A gondolat, a zaklatás nem ellenség, de barát; imára hív, az ima elcsendesít, mert visszahoz Istenhez. Ez a meditáció, ez a folyamatos, éber csend: minden mindig Rá bízva, minden egészen elengedve, csak Isten, csak csend.
"Legyen meg a Te akaratod!"