Békülj meg ellenfeleddel

"Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg az úton együtt van veled, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és így börtönbe kerülj."
Mt 5,25

Ki a te ellenfeled? Bárki, aki gondolataidban felmerül, megint és megint. Bánt, piszkál, egyszerűen nem hagynak nyugodni a gondolatok felőle. Valami bajotok van egymással, valamit nem úgy tettél, vagy tett, mint az elvárható lett volna. Megjelent köztetek az ártás árnya.

Mi az az út, amin együtt van veled? Ez a testi életed, s az övé, amíg emlékszel nevére, vagy kinézetére, vagy személyére. Ha meghal a tested, vagy az övé, többet nem vagytok együtt az úton, jön a felejtés.

Ki az a bíró, akinek átad ellenfeled? Te magad vagy az a bíró, te ítéled magad el, igazságosan. Nem Isten ítél el, mert ő végtelenül irgalmas, megteszed ezt te helyette. Amint elhagyod e testet, mindent mérlegre teszel. De nemcsak akkor, most is, minden pillanatban vizsgálod, s ítéled magadat belül. Miért nehéz sokszor a szíved, miért jutsz betegségekbe, szenvedésbe? Mert nem jól tettél valamit, s már ítéltél magad felől. Te vagy az.

Ki a szolga, a végrehajtó? Az elméd, egy rendkívüli hatalom benned, amit ha úgy irányítasz, megváltoztatja a világot, ha pedig úgy: tönkretesz. Bármit képes megtenni, létrehozni, vagy elpusztítani, így ha elítéled magad, ő végrehajt és börtönbe zár.

Mi ez a börtön és hol van? Idő, gondolatok, érzelmek, betegségek, testek, születések, sorsok, emlékek. Emlék-szálakat húz ki az elme és hozzáköt vele személyekhez, történésekhez, helyekhez, tárgyakhoz. Ezek az emlék-szálak egy szövevényes pókhálóba kötnek, amiből úgy látszik, nincs menekvés. Beléd van égetve: tedd baltetted ismét és ismét addig, míg meg nem érted, kinek ártottál, mivel ártottál és a helyében nem találod magad, s át nem érzed minden fájdalmát. Ezért van újraszületés, a test halála nem ad feloldozást. Újra kell születned, amíg emlék-szálaid vannak.

Nem vagy áldozat; a szenvedés, ami a világban van, összefügg veled, s az emlék-szálaid révén tudod, hogy felelős vagy értük. És ha felelős vagy, ez azért jó, mert akkor mindent meg is tudsz változtatni.

"Békülj meg ellenfeleddel hamar": ezzel szakad el a szál. Kérj bocsánatot tőle személyesen, ha teheted. Tedd jóvá, ha teheted. De még inkább kérj bocsánatot, tedd meg ezt magadban, hogy tudat alatt is végbemenjen benned. Vedd a fényképét, emlékét, vagy nevét és mondd neki magadban: "Sajnálom. Kérlek bocsásd meg, ami ezt bennem okozta." és ha megint eszedbe jut az illető, gondolj rá és mondd magadban: "Köszönöm. Szeretlek.". Tedd ezt addig, amíg furdal a lelked, amíg neheztel, vagy neheztelsz, amíg eszedbe jut. Aztán az emlék-szál elszakad és fénnyé válik, megbocsátottál, megszabadultál. Így van.