Azt hiszed, Isten csak egy kitalált apóka, akihez az idős nénikék jobb dolguk nem lévén imádkoznak; pedig Ő ott van mindenütt.
Azt hiszed, az ítélet napja egy mese, amivel ijeszgetik a templomban a híveket, hogy egyszer majd eljön; pedig épp most van.
Azt hiszed a menny és pokol egy-egy színes ábra a hittérítők szóróanyagában; pedig épp az egyikben élsz most.
Azt hiszed a tízparancsolat egy unalmas tiltáshalom, amit csak a balekok vesznek figyelembe; pedig az egy felhasználói kézikönyv az emberhez, s ha nem követed, olyan, mint mikor dízelt tankolsz a benzines autóba.
Most van az ítélet napja, az ítélőbíró te magad vagy, aki minden tettedért, szavadért, gondolatodért elítéled magadat, a büntetésed azonnali, a formája örökké való újraszületések láncolata, ahol újra és újra köteles vagy gépként megtenni azokat, amikkel valakinek ártottál.
Van egy négy ajtós alagút, ami ebből az alvásból kivezet, az elsőre ez van írva: "Sajnálom.", a másodikra: "Kérlek, bocsáss meg.", a harmadikra: "Köszönöm.", a negyedikre: "Szeretlek.". Aki pedig kivezet rajta, azt úgy hívják: "Én", vagy más néven "Vagyok".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.