Minden olyan út, módszer, amivel mássá akarod tenni magad, mint ami épp vagy, végeredményben haszontalan. Énekelj, imádkozz, mantrázz, jógázz, tornázz minden nap és ha vele mész, elemeled magad attól, aki vagy. Keseregj, sopánkodj, tépelődj, gyűlölködj, gondolkozz, tétlenkedj minden nap és elsüllyedsz attól, aki vagy.
Olvass szent írásokat, bölcs írókat és megteremted azokat a magaslatokat, melyek szenvedést okoznak neked. Ne olvass semmit, tévézz, kocsmázz, engedd magad elbutulni és megteremted magadnak azokat a mélységeket, melyek szenvedést okoznak neked.
Hívd Istent segítségül a szükség idején és megteremted az örök szükségben-levés állapotát és az illúziót, hogy Isten távol van tőled. Ne hívd Istent segítségül a szükség idején, csak aggódj, küszködj és próbáld megoldani egyedül, s megteremted az örök büszke mártírt magadban.
Próbálj meggyógyulni minden erőddel betegség idején, és kimondod, hogy a betegség rossz és még jobban belemész, mert ellenállsz. Ne próbálj meggyógyulni betegség idején, csak hagyd el magad és érezd magad nyomorultul, hogy veled mindig ez történik és benne ragadsz, mert nincs, mi kivigyen belőle.
Ha emelni akarod magad, ha elhagyod magad, ha bölcs és tudós akarsz lenni, ha tudatlan akarsz lenni, ha segítségül hívod Istent, ha nem hívod segítségül Istent, ha meg akarsz gyógyulni, ha nem akarsz meggyógyulni: ez mind egy; kifelé figyelsz, mástól vársz segítséget, más állapotra vágysz, más személyre vársz.
Ha Istent néven szólítod, megtagadod, hogy velünk, bennünk van Isten és valahol máshol kalandozik, ahonnan hívni kell. Ha hívod, ha imádkozol hozzá, arról a hitedről teszel tanúságot, hogy messze van tőled, s nem törődik veled. Ha hálát adsz neki, figyelmen kívül hagyod, hogy szüntelenül kegyelmét adja neked, s azt hiszed, hogy külön személyként "ad", adott "neked" épp most egy valamit. Ha meg akarsz gyógyulni, nem hiszel abban, hogy Isten tudja, neked mi a jó és mindent javadra formál és a vele való egység az egész-ség szünet nélküli.
Ki vagyok én? "Én", ez honnan jön? Most én ki vagyok? Ki az, akié ez a test, ez az elme, ezek a gondolatok? Én vagyok. Ki ez az én? - Ez az igazi imádság, ahol igazán a forrásodra, a Teremtődre figyelsz. Azt kéred benne, hogy kapj tudást arról, ami most van, amit folyton, szüntelen kapsz, hogy felfedezhesd az egész-séged. Innen jön az elfogadás, a belső béke, hogy eggyé válsz azzal, aki vagy és mindig is voltál. Nem kell meggyógyulni, megszabadulni, eggyé válni, jobbá lenni. Ki vagyok én? Te Az vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.