Az istenek egyszer szerették volna megkaparintani a halhatatlanság nektárját, amelyet a Tejtenger mélye rejtett és amelyet - akár a vajat - köpüléssel lehetett kinyerni. De az istenek nem voltak elég erősek ehhez a munkához, így Visnu tanácsára összefogtak a sötétség démonaival, az aszúrákkal, akik szintén áhítoztak a halhatatlanság italára. A köpüléshez szerszámként magát a szent Méru-hegyet használták fel, melyet átkötöttek az alvilági kígyók, a nágák fejedelmével Ádisésával, hogy ilyen módon forgatni tudják. Menet közben az istenek és démonok összevesztek azon, hogy ki álljon a kígyó fejénél és ki a farkánál, ugyanis mindenki elöl akart helyet foglalni. Aztán Visnu meggyőzte az isteneket, hogy engedjék a démonokat elől dolgozni, mert az sokkal veszélyesebb hely, ők maradjanak csak hátul. Mihelyt nekiláttak a munkának rájöttek, hogy valami nem működik jól, mert a hegy mindegyre beleesett a tengerbe. Ekkor újra beavatkozott Visnu és Kúrmává, a teknősbékává változott és lemerült a tengerbe, hogy a hátán megtartsa a hegyet. Így sikerült addig forgatni a Méru-hegyet, míg a tengerből kiváltak az ott elrejtett kincsek, drágakövek, maguk az égi táncosnők, az apszarák is onnan bújtak elő és legvégén felszínre jött az amrita. Persze mindenki erre a pillanatra várt és birtokba vette volna a kincset, de ekkor a sok forgatástól felforrósodott Ádisésa elkezdett mérget köpködni a fejéhez közel állókra, az aszúrákra, akik ijedten elengedték és szemükből, szájukból törölgették a keserű kígyómérget. Ha pedig a méreg belehullt volna a tejóceánba, megfertőzte volna az ambróziát és ezzel vesztükbe taszította volna az isteneket. Siva azonban szájával felfogta a mérget, de nem nyelte le, hanem jógikus képességeivel megtartotta a torkában, amelyet a méreg kékre festett. Így végül az ital a hátrább álló istenek kezébe jutott, ők pedig mind egy cseppig kiitták, így sikerült nekik halhatatlanná válni.
A hegy köpülése a belégzés és a kilégzés folyamata. Átvitt értelemben a cselekvés, megnyugvás, vagy törekvés, elfogadás, vagy megragadás, elengedés, vagy teremtés, lemondás párosa is benne értendő. A Méru-hegy a gerinc, mely légzéskor energiát sugároz mindenfelé, hogy az élet elixírjét elállítsa a testben. A kígyó a kundalini energia, mely szolgálhat épülést, vagy rombolást is akár. Visnu az emberben lakozó Átman, vagyis Önvaló, az igazi Én; légzésre bír minket, így merítünk a külső energiából, amely tartalmazza az életelixír alapvető energiáját. Lényünk magja együtt mozdul a légzéssel. Ha gyengének érzed magad, vagy úgy érzed, nincs teendőd e világban, meríts erőt a légzésből és kezdj el energiát, erőt, életet köpülni az egyetemes légkör óceánjából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.