A tízparancsolat magyarázata

1. "Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül!": Egyetlen Isten van, egyetlen a szabadító, egyetlen a megoldás mindenre. Ne légy vajákos ember, minden helyzetre, problémára más-más gyógyszerrel! Ha Istenhez visszatérsz, az mindenre gyógyszer lesz, minden szenvedésed forrása az Isten-nélküliség, a kishitűség, a hitetlenség.

2. "Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok!": Ne hidd, hogy a másolatok pótolják az eredetit! A teremtmény nem ér fel a Teremtőhöz, ezért mindet távolságtartóan kezeld, s mindet vidd Istenhez. Adj hálát értük, szeresd őket, de vidd őket mindig Isten elé, szüntelen imádkozva. A Teremtővel való közeli, családias, személyes kapcsolat helyét egy sem foglalhatja el!

3. "Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül azt, aki hiába mondja ki a nevét!": Ne beszélj Istenről feleslegesen, de beszélj Hozzá szüntelen! Az üres, tartalmatlan beszédet kerüld, Isten neve nem díszítőelem. De ha szükséged van Rá, mondd ki nevét, amilyen gyakran csak akarod, akár szünet nélkül ismételve! Meghallgatja szívesen.

4. "Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úr nak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta az Úr a nyugalom napját, és megszentelte azt.": Nem akar az ember elméje leállni, mindig cselekedni akar, de nyugalomra is szüksége van, a testtel együtt. Egy napot egy héten legalább pihenj! Kezdd a napot tétlenül, s fejezd be ugyanígy, nem cselekedve, de Istenben megpihenve, s ugyanígy egyszer egy héten egy álló napon át csak Istenben pihenj! Imádkozz, meditálj, énekelj!

5. "Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!": Első tanítód apád, s anyád, a tiszteletet nekik adva tanulod meg az alázatot, s a hálát; az engedelmességet, a szófogadást. Istenre ők oktatnak téged, tőlük kapod hited, útravalód. Tiszteld őket, s te is tiszteletet kapsz a maga idején!

6. "Ne ölj!": Ne árts senkinek, semminek, ne rombold le az életet! Helyette építs, emelj, gyógyíts, adj új életet! A másik ember te vagy, ha ártasz neki, magadnak ártasz, ha használsz neki, magadat építed!

7. "Ne paráználkodj!": Nem az élvezet az élet értelme. Állandóan a beteljesülésért, a célok eléréséért futni nem bölcs dolog, elszalasztod az életet magát! Az út a cél, vedd észre, ami élvezet, s öröm közben adódik, fogadd el, de te magad ne menj utánuk, ne azokért élj!

8. "Ne lopj!": Ami másnak tulajdonát képezi, s azt mondja rá: "enyém", miért vennéd el tőle? Köti az őt már eléggé, te maradj szabad, lélek! Minél kevesebb a tulajdonod, annál szabadabb, könnyebb vagy! Ne vedd el a másét, inkább adj a magadéból, így mindketten lélekben gazdagodtok, s az anyag világában eloldódtok!

9. "Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!": Egyáltalán ne tanúskodjanak tetteid, szavaid, viselkedésed másról, mint a valóságról! Ha mégis így teszel, kit csapsz be? Nem mást, mint magadat! Látszólagos világokat teremtesz magadnak, az egy valóság helyett! Honnan fogod tudni, melyik az igazi? A hazug ember soha nem fogja tudni, mikor hazudik ő és mikor hazudnak neki, önmaga bünteti önmagát.

10. "Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a felebarátodé!": Ne kívánj semmit! A kívánság szegénységed kinyilatkoztatása, koldussá alacsonyodsz, miközben két kezed tele van gazdagsággal. Adj hálát mindenért, s mondj köszönetet úton-útfélen, keresd az alkalmat, helyet, időt, tárgyat, személyt, amiért hálát adhatsz. Így kerülsz vissza biztosan a jelenbe, a "nincs"-ből a "van"-ba, a múltból, a jövőből a jelenbe, a szenvedésből a boldogságba.

S mind e tízet összegzi e kettő, mely voltaképpen egy: szeresd Istent egész valóddal és szeresd a másik lényt, mint magadat. Mert amit mással teszel, magaddal teszed. Amit magadnak teszel, másnak teszed. Szeresd magad és mindenkit fogsz tudni szeretni. Bocsáss meg magadnak és neked is megbocsátanak. Ismerd el mindenért felelősséged és adj hálát, mondj köszönetet mindenért. Ha így teszel, meg fogod látni Istent mindenben, s a másik lényben saját magadat!