Mindig csak egy hajszál választ el attól, hogy sikerüljön, vagy elbukj. Hogy felfelé emelkedj, vagy észrevétlen elkezdj csúszni lefelé. Ha épp nem tudod, hogy emelkedsz, vagy lefelé csúszol, akkor már csúszol. Ha épp nem teszel valamit azért, hogy emelkedj, akkor süllyedsz. Az elengedés, a letting go, a meditáció, a csend, a nyugalom, a béke nem passzív tétlenséget takar. Az örök Önvaló nem cselekszik semmit, igen, ez igaz. De az elmének, amíg meg nem szűnik létezni, cselekednie kell folyamatosan, szolgálnia kell az Urat. Ha kicsit is tétlenséget adsz neki, elengedi az eke szarvát és kezébe veszi a jogart. Tétlenség a bűn melegágya, tartja a mondás is. A lelki élet, a spiritualitás tehát nem egy langyos tötymörgés, hanem egy egyensúlyban levő tudatos pörgés, ahol tudod, hogy mikor, minek, mennyit kell pihennie és mikor kell tevékenynek lennie. És ezt addig könnyű fenntartani, amíg a kialakított jó szokások, napirend szerint mennek a dolgok. Az izgalmas rész akkor jön, mikor minden elképzelésed, rended, terved borul és sávot kell váltanod, sebességet kell váltanod. Ilyenkor derül ki, hogy a célod felé igyekszel-e, vagy pedig régen robotpilótára kapcsoltál. A meditáció tehát nem megnyugvás a cselekvéstől, hanem szakadatlan éberség, végtelen várakozás, azonnali tettre készség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.