Teljes szívvel

Van a Ho'oponopono-ban egy ima, vagy mantra, amely így szól: "Sajnálom! Kérlek, bocsáss meg! Köszönöm! Szeretlek!". Ez egy olyan ima, amely így teljes, sok tekintetben hasonlít a Miatyánkhoz. Istenhez szól, de ugyanakkor az Önmagadhoz is. A felelősségvállalás mutatkozik meg benne, melyben leteszed egód, ó embered kevélységét, mely minden kedvezőtlen tett gyökere és alázatot tanúsítasz, aláveted magad Istennek. Megvallod, hogy így, egyedül nem tudsz és nem akarsz továbbmenni; bocsánatra, felejtésre, tetteid semmissé tételére, emléktörlésre van szükséged. Hitet teszel amellett, hogy ez megtörtént e pillanatban, s ezt a hited hálával megvallod. Biztosítod Istent és magadat az együttes folytatásról, hűséget tanúsítasz, szövetséget kötsz.

Amint ezt az imát, mantrát ismételed, úgy magad mindig a tér és idő koordináta-rendszerének kiindulópontjára állítod vissza, az origóra, vagy zéróra. Ha ezt a koordináta-rendszert síkban lerajzolod, az egy kereszt. A kereszthez térsz vissza ismét és ismét. A kereszt Jézus keresztje. Ezért működik ez az ima, mert ismét és ismét Jézus keresztjéhez hoz vissza. Jézus az út, az igazság és az élet és senki sem mehet Istenhez, csak rajta keresztül. Így lett, elvégeztetett. Mindenkinek működik, bármilyen a vallása, hisz, vagy nem hisz, tud róla, nem tud róla. Isten jól emlékszik rá, hogy egyszer és mindenkorra mindenkiért átvállalta Jézus a kedvezőtlen tetteket, az emlékeket, a betegséget, a halált. Amikor ezt az imát mondod, te is emlékezteted rá magad és visszahozod magad térben és időben erre a kiindulópontra, a kereszthez, az origóhoz, a zéróhoz.

Jézus mondta, hogy térjetek vissza Istenhez, vállaljatok felelősséget, mert Isten országa közel jött. Jézus azt is mondta, hogy vigyázzatok és imádkozzatok, mert a lélek ugyan kész, de a test erőtlen (az elme miatt). Mondta, hogy mindig imádkozni kell és benne meg nem restülni. Péter apostolnak Jézus megtagadását követően háromszor ki kellett mondania, hogy szeretlek. Pál apostol hangsúlyozta, hogy szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok.

Nem tudsz másképp, gyakorlati módon hinni a megváltásban, úgy, hogy tartósan meg is változzon az életed, mert az értelmi hit nem változtatja meg a belső hozzáállást alapjaiban. Csak úgy lesz hited egy mustármagnál nagyobb, növekvő és terebélyes, mint egy fa és úgy leszel képes ellenségeidnek, az emlékeknek odatartani másik arcodat, ha belső, szívbeli változáson esel át a szüntelen imádság hatására. Ez a Ho'oponopono ima a legújabb kori Miatyánk, a legújabb fajta Jézus-ima, melyben elkerülöd Isten nevének szükségtelen emlegetését ("Miért mondjátok nekem: Uram, Uram – ha nem teszitek, amit mondok?"), (hisz kihez máshoz is imádkozhatnál, mint az egy Istenhez?), ugyanakkor gyakorlod a beismerést, az alázatot, a hitet, a szeretetet, melynek eredménye, hogy tudatod Istenben lel nyugalmat, Isten-tudatúvá válsz. S ha gyökeret versz Istenben, megtalálod magadat is.