A valóság - úgy gondolod - nem érdekes, nem színes, nem izgalmas, így nem törődsz vele; helyette az illúziót kergeted, légvárban élsz és halsz.
Szégyen és dicsőség közt pattogsz ide-oda, szenvedésből boldogságba vágyódsz, boldogságból szenvedésbe zuhansz.
A valóság nem ilyen változékony. A valóság folyamatos. A valóság állandó. A valóság békés. A valóság csendes. A csend valóság. A tiszta látás valóság. Nincs test. Nincs határ. Nincs halál. Nincs félelem. A valóságban ezek nem definiáltak.
Az elvek, tézisek, axiómák, elméletek, nézetek, hitek hasznos dolgok, mert a valóság egy-egy morzsája felbukkan bennük. Amint a valóság érdekelni kezd és elkezded látni a valóságot, az elvek, tézisek, axiómák, elméletek, nézetek, hitek érvényüket vesztik, mert a valóságot egyik sem képes leírni. Az elme számára szolgálnak mankóul, hogy az elme el tudjon vezetni a valósághoz vezető ajtóig. Ezen az ajtón belépve az elme eltűnik, s a mankók kint maradnak.
A valóságba nem vezet módszer. A meditáció (dhyana) hasonlít hozzá, de nem az, a fókuszpont (drisht), a pecsét (mudra), a zár (bandha) hasonlít hozzá, a mantra ismétlés (japa) hasonlít hozzá, a szent éneklés (kirtan) hasonlít hozzá, a koncentráció (dharana), a relaxáció és az érzékek visszavonása (pratyahara) hasonlít hozzá, a pránagyakorlás (pranayama), a testtartások (asana) hasonlít hozzá, de nem az. Amikor ezeket végzed, a valóság előízét érzékeled.
Amikor belépsz a valóságba, ezek egyszerre valósulnak meg benned, mind egyszerre lép fel, nem te végzed őket, hanem a valóság váltja ki őket azokban a burkokban (vagy testek, kósák), amelyeket magaddal azonosnak gondolsz. A valóságba nem gyakorlás révén jutsz el. Nem tökéletesíted magad és egyszer csak megvalósulsz hosszú erőfeszítés árán. A valóságban egyszerre csak benne vagy. Hirtelen felismered, hogy mindig is benne voltál.
Ennek a felismerésnek vannak akadályai, amíg a burkokkal azonosítod magad. A gyakorlás révén kifejtett erőfeszítés ezeket az akadályokat távolítja el. Gyakorolsz, gyakorolsz életeken keresztül és egyszerre csak elfogy az akadály, a lánc, ami odaköt egy-egy burokhoz, elszakad. És akkor elérkezik a felismerés pillanata, amihez akkor jutsz el, mikor már nem törekszel rá, akkor találod meg, amikor már nem keresed.
Te vagy AZ. Te AZ vagy. Én vagyok. Isten és én Egy vagyunk. A másik ember és én egy vagyok. Csak Isten van. Csak Egy Isten van, aki a mi igazi önazonosságunk, aki teremt, akiben nincs félelem, nincs harag, nincs megtorlás, túl a halálon, végtelen, szüntelen, világosság, szeretet, valóság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.