Mi is az a Facebook, valójában?

Az emberi elme modellje, ahol a jelen pillanat felül egy sáv, melyre az a hívogató kérdés van felcímkézve, hogy "Mi jár a fejedben (elmédben)?". Ide hogyha beírod gondolatod, beteszed fényképed, videód, megjelölöd helyed, hangulatod és ráböksz a Küldés gombra, egy pillanat alatt múlttá teheted a mostot. Ha lejjebb görgetsz az oldalon, a múlt egyre mélyebb rétegeibe mélyedhetsz, minél lejjebb, annál régebbre. Az oldalon nem csak a te múltadat vizsgálhatod, hanem ott vannak a veled kapcsolatban állók emlékei is, egy nagy közös múlt. Egy-egy "másik ember"-hez egy-egy arc tartozik, amit most éppen a "külvilág" felé mutat, mondván: "Ez vagyok én!"; valamint egy név is, melyre szintén azt mondhatja: "Ez vagyok én!". A név megváltoztatható, az arc szintén, épp ami a jelen érzelmi hangulatnak legjobban megfelel. Tartozik még a névhez és archoz egy személyiség oldal is, ahova felírhatod munkahelyedet, iskoláidat, kapcsolataidat, mindenféle jellemző címkét, amiket ha kitöltesz, hátradőlve elégedetten szemlélheted: "Ez vagyok én!". Az első oldalon, ahol a mindennapi életed éled, nem csinálsz mást, mint emlékeket gyártasz és "mások" emlékeit nézegeted. Amivel azonosulni tudsz, nyomsz rajta egy "Lájkot", mert "Ezt kedvelem, ez én vagyok!". Amivel nem tudsz azonosulni, görgetsz tovább a múltba, próbálod elkerülni, kiiktatni. Néha kommentálsz ezt-azt, az olyan "másik ember" emlékeinél, amelyekkel még jobban tudsz azonosulni, vagy épp nem: "Ez én vagyok!", vagy "Ez nem én vagyok!". Valójában mindent kommentálsz egyébként, csak nem mindet teszed emlékké. És van olyan gomb is, amivel "mások" tudomására akarsz hozni valami nagyon fontosat, emelkedettet, letaglózót, vicceset, cukit, szörnyűt, felháborítót, amelyekkel nagyon tudsz azonosulni, vagy épp nem: "Ez én vagyok!", vagy "Ez nem én vagyok!". Így alakítod ki személyiséged, egyéniséged saját magad, a múlt emlékeinek egy-egy darabkájából, amelyre ha ránézel, öröm tölt el: "Ez én vagyok!". Egy halom arc, név, emlék, címke, kapcsolat, mely nagyjából mind onnan indult ki, hogy "Mi jár a fejedben?". Már a kiindulópont, az origó is csúsztatás, észrevetted? Nem az a kérdés, hogy "Mi van most?", vagy "Ki vagyok én?", mert ha ez lenne, soká kellene törnöd rajta a fejed. A "Mi jár a fejedben?" már nem a valóság, nem az "itt", nem a "most", nem az "én", hanem csak a valóság egy leképezése, azok a kavargó gondolatok, amik a valóság (most) és az emlékek (múlt) összevetéséből jöttek létre. A múlt, az emlékek nem valóság, hiszen az csak mind "volt", már nem létezik e pillanatban. A kettejük házasságából létrejött gondolatok sem valóság, hiszen a már nem létező múlt megmérgezte a jelent, s ebből pattant elő a gondolat. Vagyis, amikor a Facebookot használod, tudnod kell, hogy egy nem létező világból építesz éppen egy újabb nem létezőt, melynek közepén ott ül magát szórakoztatva a teremtő, a nem létező, kitalált "én", sok arcával, nevével, emlékével, jót szórakozva a többi, "másik ember"-rel. Eközben a valóság ezen a játékmezőn kívül esik és soha nem is lesz része ennek a káprázatnak. A valósághoz egy másik beviteli mezőt kell töltögetni, ami ezen a kékségen kívül található, s az van ráírva: "Mi van most, itt?" és az, hogy "Ki vagyok én?". Tedd fel magadnak "én" ezeket a kérdéseket és új valóságra találsz, nyomd meg a "Kilépés"-t!