2016. szeptember 24., szombat

Óceán

Épp, mint egy óceán,
cseppjeim száma végtelen.
Vágyakozom mind után,
szorosan magamhoz ölelem.
Velem egész eggyé válnak,
őket folyvást keresem.
Vonzom,
egyre csak vonzom,
ők folynak hozzám szüntelen;
ömlenek, s eltűnnek énbennem.
El tűnnek Én bennem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.