A második gurum

Nagy szívű, erős ember volt. Kedves és jószívű. Nem félt senkitől, szabad ember volt, egy olyan korban és körülmények között, amikor mindenki csak behúzott nyakkal járt. A szabályokat, ha kellett, betartotta, de ha korlátozták szabadságában, megkerülte. Imádott élni. Jókat enni, inni, szexelni, röhögni, hatalmasakat aludni. A munkája nem feladatokból állt, hanem emberi kapcsolatokból, barátságokból, szívességekből. Azt hittem, mindenki a barátja. Szinte mindenki ismerte a városban, a járásban, a megyében. Imádta a családját, a gyerekeit, a fiát. Folyton barkácsolt nekik, igazi ezermester volt. Amit ő nem tudott megcsinálni, azt megcsináltatta a barátaival. Annyit nevettem vele! Sokat gyalogoltunk, "csavarogtunk" mindenfelé, mennyi szépet láttam vele! Ma kezembe akadt az az olló, amit még ő csináltatott nekem, hogy ki tudjam vágni a benövős körmömet. Azóta is szolgál. Aztán ahogy nagyobb lettem, már nem én kísértem útjaira, hanem ő engem az edzésekre. Minden edzésemre együtt mentünk, jöttünk. Nem volt soha autónk, így annyit beszélgettünk mindenről! Aztán elkezdett kevesebbet járni haza. Néha beszélt olyanokról, hogy anya meg apa nem értik meg egymást, hogy készüljek fel. Nem értettem mire. Egyre többet ivott, de akkor Borsodban a férfiak többsége ugyanezt tette. Nem mindent tudott a jókedvével feldolgozni. Mindig úgy vártam, ahogy este a liftajtó csapódott! Akkor jött haza Ő. Aztán egy este hiába vártam a csapódást. Elköltözött, ahogy előre felkészített. Nap, nap után vártam a liftajtót csapódni, de nem csapódott. Többet nem. Nem tudom hova ment. Azt mondták, egyre jobban iszik. És, hogy egyre inkább érdemes a haragomra, a megvetésemre. Hogy nem kell sajnálnom, hogy elment. Jött a tárgyalás, akkor ott még láttam. Megváltozott. Az ital átformálta. Aztán megint nem láttam. Akkoriban még nem volt internet, Messenger, Skype, email, mobiltelefon. Talán egy levelet váltottunk. Úgy éreztem, meghalt. De még évekig tengődött kisebb vidéki településeken. Nem találkoztunk, ki tudja, miért. Aztán jött a hír: kórházban van. Mire oda tudtunk menni, elhagyta testét. A lakásában jártam még utána. Szívbemarkoló volt. Egyedül élt. Próbált talpon maradni. Próbált boldog lenni. Elment a Földről, el a testből is. Mindent, mindenkit itthagyott. Nagy szívű, erős ember volt. Kedves és jószívű. Nem félt senkitől, szabad ember volt. Imádott élni. Imádta a családját, a gyerekeit, a fiát. Ő tanított meg élni, szeretni. Szabadnak lenni mindig, mindenütt. Bátornak lenni akkor is, ha szörnyen félek. Kiállni a rámbízottakért és megvédeni őket. Ő volt az én drága, kedves Édesapám. A második gurum.

Gurur Brahma, Gurur Vishnu, Gurur Devo Maheshwara! Guru Sakshaat, Parabrahma, Tasmai Shri Gurave Namaha!

Van még itt dolgod, gyermekem

Elnézem sokszor megállva
a zajos körforgást,
s gubbasztok guggolva,
szárnyam rám simulva.
Idegen és mocskos,
nehéz itt és lucskos,
sötét hely, nem, nem,
nem otthonom ez nekem.
Vágyom már kibontani hatalmas,
erős szárnyam
és a port felkavarva
nagyokat csapva
sebesen felemelkedni, fel, fel,
felszállni
elszállni
el, innen el,
oda, messzire fel
tisztaság, világosság honába
honnan jöttem
lelkem otthonába
hol ősi alakom visszanyerhetem.
És mikor felnézek,
fel, vágyva,
ez ősi hazába,
szívem szól nekem:
van még itt dolgod,
gyermekem.
S kibontott rezgő szárnyam
ismét összerendezem,
finoman magamra helyezem
ruhám alá,
hol nem látják.
Engedelmeskedem.

Az otthontalanságról

Vannak az ember életében olyan fix dolgok, amelyeket természetesnek vesz, de amik megszűnésekor jön rá igazán, mennyire lelki tényezők.
Munka, haza, otthon, család, napi betevő étel, pénz, egészség, meleg, víz, levegő, szeretet: ezek azok. Én mindegyikben bővölködtem és voltam teljes hiányában is, amit leírok, tapasztalás, nem elméleti okoskodás.
Ha van otthonod és ha nincs otthonod, otthonos vagy, vagy otthontalanságban vagy. Amikor van otthonod, észre sem veszed, lelki stabilitásodhoz mennyire hozzájárul, de ha elveszted, vagy lemondasz róla és megtapasztalod az otthontalanságot, az mélyen, gyökereidben ráz meg. Amikor otthontalan vagy és kint a szabad ég alatt bandukolsz, keresve egy helyet, ahol meghúzhatod magad, ahonnan nem zavarnak el, ahol megtűrnek, nem fázol és elengedheted magad, akkor épp otthont keresel az otthontalanságban. A vadállatok könnyedén találnak otthont maguknak bármelyik kellemes bokor tövében, vagy barlang menedékében, de az ember másmilyen. Egy otthona van egyszerre. Szálláshelye lehet több is, de otthona csak egy. Ha attól megfosztódik, sehonnai nyomorult bitang embernek érzi magát, egy adag hulladéknak, akire senkinek és semminek szüksége nincsen. A gyökérkapcsolata szűnik meg egy bizonyos szinten az anyagi világgal és lelke valahol lebeg otthontalanul, mint a lélek a testnek klinikai halálbeli állapotakor, ahogyan a test fölött lebeg és szemléli "önmagát". Milyen az, ha pl. valakinek egyszerre két otthona van? Egyik héten itt, másik héten ott lakik? Azt gondolhatnánk, hogy mint a pénz esetében, ahol ha egy millió forint helyett két millió forint van a zsebedben, akkor már sokkal gazdagabbnak érzed magad. Hiszen nem egy, hanem két (!) otthonod van! A valóság nem így működik. Az ember pszichéjében kötődés alakul ki otthona és közte, ami ha megszűnik, az egy fájdalmas gyászfolyamat. A második otthon az nem otthon, az csak egy szálláshely, ahol jól érzi magát, míg távol van otthonától. Mindenütt jó, de legjobb otthon - mondja pszichéje, mikor második otthonából igazi otthonába tér: mert valójában az egy hét itt, egy hét ott állapotában egy hetet otthontalanul töltött, szívében nélkülözve az Otthon melegét. Biztos figyeltél már meg hajlék nélkül élő embert, ahogy egyedül, lassan, fásultan, botorkálva tolja biciklijén minden vagyonát a sötétben, hidegben. Nem azért megy ilyen összetörve, lassan, mert "elitta az eszét", mert "büdös a munka", mert "nem mosakodik és pisiszagú, koszos ruhákban jár", vagy mert nem jár rendszeresen edzeni: az otthon hiánya olyan fizikai gyengeséget vált ki benne, annyira céltalanná válik az élete, hogy életereje töredékére csökken. Megszűnt LELKESedése, nincs már hajtóerő. Az otthon hiánya, az otthontalanság egy lelkiállapot. Ha tudatos, spirituális ember vállalja magára önként és remete, vándor lesz, akkor annak eredménye egy rendkívüli hirtelen és nagy spirituális felívelés lesz, lásd pl. Gautama Sziddhártát, akinek a Buddhaság felé vezető lépéseinek elején ott található, hogy lemondott otthonáról és eltávozott az otthontalanságba. Ha kevésbé tudatos, alig spirituális embert ér az otthontalanság, melyet pszichéjében szinte alig tud feldolgozni, akkora csapás ez számára, hogy elveszti fizikai erejét, immunrendszere ellenállóképességét, megbetegszik és végül meghal, szép lassan, igazi kínhalállal; ha nem jut közben otthonhoz. Ahhoz, hogy az otthonhoz való ilyen mély kötődésünket felismerjük és megértsük, annak elvesztése, vagy az arról való lemondás nélkül, sokat kell meditálnunk azon, hogy mit jelent számunkra az otthon. Hol van hozzá kötődésünk, s mitől válik otthonná számunkra igazán. Meg kell figyelnünk a szegény és a gazdag otthonnal rendelkezőket és a hajléktalan, otthontalan embereket, mélyen beleélve magunkat a helyzetükbe. Meg kell figyelnünk milyen érzések vannak bennünk, ha otthon vagyunk és milyenek, mikor valahol idegenbe tévedünk. Így fedezzük fel önmagunkban, hogy az otthon az - eredetileg úgy hittük, hogy - egy konkrét hely, de valójában inkább egy mély kötődés bennünk az otthon-érzéshez. Mert az otthon nem egy adott hely, hanem egy gondolat és a hozzá kapcsolódó érzelem, mely bennünk van és soha el nem vehetik tőlünk. De addig, míg erre a tapasztalatra el nem jutunk, mély szerető kedvességet kell tanúsítanunk azok iránt, akik elvesztették otthonukat, vagy lemondtak arról. És ne higgyük, hogy otthona lehet egy embernek több is. Otthon mindig csak egyetlen egy van, a többi átmeneti szálláshely. S a végső otthon maga a szív. Ide kell eljutnunk és akkor örökre hazatalálunk. Meditáljunk.

Öröm: teljes szabadság

Az öröm éltet. Az élet virul Benned, ha örülsz. Ha örömöd csökken, az élet is vele, s jönnek az erőtlenség, kedvetlenség, balesetek, szűkölködés, betegség, halál. Minden betegség csodagyógyszere az öröm.

Mindig, mindennek örülni hogy lehet? Az öröm-érzés a szabadság kifejeződése. Ha tudatosan szabad vagy, mindig öröm tölt ki. Ha rab vagy, örömöd elillan.

Rabja lehetsz az íznek: "én az édeset szeretem", s ha ételt kapsz, szorongsz, hogy édes legyen, s ha nem azt kapsz, elszomorodsz. Ha azt kapsz, örülsz, mert rab celládból kiléphettél a sétáló folyosóra. Kicsi szabadság. Ha szabad vagy az ízektől, s ételt kapsz, örülsz, bármi legyen. Nincs szorongás, nincs szomorúság. Teljes szabadság.

Rabja lehetsz a látványnak: "én a szépet szeretem", s ha nézel a világba, szorongsz, hogy szép legyen, s ha nem azt látsz, elszomorodsz. Ha azt látsz, örülsz, mert rab celládból kiléphettél a sétáló folyosóra. Kicsi szabadság. Ha szabad vagy a látványtól, s nézel a világba, örülsz, bármi legyen. Nincs szorongás, nincs szomorúság. Teljes szabadság.

Rabja lehetsz a gondolatnak: "én a jóságot szeretem", s ha figyeled a világot, szorongsz, hogy körülötted minden jó legyen, s ha nem azt tapasztalod, elszomorodsz. Ha azt tapasztalod, örülsz, mert rab celládból kiléphettél a sétáló folyosóra. Kicsi szabadság. Ha szabad vagy a gondolattól, s figyeled a világot, örülsz, bármi legyen. Nincs szorongás, nincs szomorúság. Teljes szabadság.

Rabja lehetsz az azonosulásnak: "én különb vagyok", s ha figyeled magadat, szorongsz, hogy te tényleg különb légy, mint ő, s ha nem azt tapasztalod, elszomorodsz. Ha azt tapasztalod, örülsz, mert rab celládból kiléphettél a sétáló folyosóra. Kicsi szabadság. Ha szabad vagy az azonosulástól, s figyeled magadat, örülsz, bármi legyen. Nincs szorongás, nincs szomorúság. Teljes szabadság.

Hogyan lehetsz tudatosan szabad? Erre válasz a jóga tudománya. Figyelni kezdesz mindenre. Észrevenni, hol nincs öröm. Ahol nincs öröm, ott a rabság. Ahol a rabság, ott markolsz valamit a kezedben. Ezt úgy tudod elengedni, ha valami mást markolsz meg helyette. Markold meg magadat jó erősen. És máris szabad vagy börtönödnek azon a szintjén. Indulj el alulról és minden szinten menj végig: figyelj, hol nincs öröm? Ott az elengedni való. Markold meg magadat helyette jó erősen.

Akkor válsz teljesen szabaddá, ha föld alatti börtönödből feljutsz a felszínre és mindentől szabad vagy. Onnan tudod ezt, hogy végtelen öröm tölt ki, amit senki el nem vehet Tőled. Teljes szabadság. Ez a jóga. Bizony, nem csak az ászanázás...

Élni, de hogyan?

Élni lehet sokféleképp.

Lehet leélni egy életet, úgy, hogy a végén visszanézel: ez a 70-80 esztendő hogy elrepült!

Lehet túlélni minden nap. Gürcölni, küzdeni a napi betevőért. Este fáradtan bedőlni az ágyba, s a végén ugyanígy a sírba.

Lehet felélni minden értékedet, idődet, adottságodat, kihasználni önmagad és másokat. S a végén nincstelenül semmivé ürülni.

Lehet visszaélni minden helyzettel, mindenki bizalmával. Elárulni önmagad, s végül égő arccal porba hullni.

Lehet átélni csak úgy az életet, élsz benne, de nem éled. Eszel, de nem érzed az ízt, mert beszélgetsz, olvasol, tervezel. Alszol, de nem pihensz, mert lázálmokban fáradsz tovább, hiszen nappal nem volt időd feldolgozni, mi történt veled. Jársz, de nem látod a csoda világot körülötted, mert a számlákon, ez el nem végzett dolgaidon agyalsz. Élsz valakivel, de észre sem veszed, hogy ott él veled. Van egy csomó tálentumod, tehetséges vagy, értékes, de te csak arra koncentrálsz, mi a bajod, betegséged, mivé szeretnél válni, s elégedetlenül nem veszed észre: magadat.

Lehet megélni az életet, minden pillanatát. Éberen, figyelmesen, felfedezőn. Ítélet nélkül. Szeretve. Örülve. Emlékek, GONDolat helyett inkább figyelve, ízlelve, érezve, élvezve. Egy életben megélve többszázat.

Melyiket választod? Milyen élet az, amelyben a leghatalmasabban, legmagasztosabban meg szeretnél nyilvánulni? Tudsz-e élni? Tudod, hogy élsz? Rövid az élet? Szeretnél fiatal lenni, fiatalosan kinézni, keresed az örök fiatalság forrását? Szeretnél meggyógyulni, lefogyni, sikeressé, gazdaggá lenni? Tanulj meg először élni és akkor nem akarsz soha többé visszafiatalodni. Mert aki ismét fiatal szeretne lenni, arról tesz tanúságot, hogy elszalasztotta magát az életet.

Vedd észre betegségedben az egészséget, túlsúlyodban a vékonyságot, sikertelenségedben a sikerességet, szegénységedben a gazdagságot, magányodban a társaságot. És kezdj el hálát adni. Mert a hálaadás annak az életnek az értékelése, amelyben élsz. Aki hálás, örül, aki örül, él.

Leélsz, túlélsz, felélsz, visszaélsz, átélsz, megélsz? Melyik életet választod?

Trimurti

Háromnak tűnik, kettő feltűnik váltakozva, egy elbújik. Életed közben nem láthatod a Teremtőt, a születés már messze van rég. Életed folyása a Fenntartó kezében, életed végét a Pusztító uralja. Épp melyiket éled, a Három közül annak arcát látod csak. A Három mindig ugyanott van, s Te keringsz körülöttük, mint Nap körül a Föld. A Háromnak belül Egy a lényege, a Megnyilvánulatlan, Akit kívül nem láthatsz, csak belül. Ha nem születsz, nem élsz és nem halsz, akkor láthatod meg Őt. A Vagyok kifelé Három, befelé Egy. Ugyanaz a lángja mindegyiknek, mert a Fény nem választható szét, különböző forrásokból is ugyanaz az egy Fény. A Fény alapja a szilárd Anyag, melyből a Tűz munkája Meleget hoz elő. Az Anyag, a Tűz, a Meleg együtt adja a Fényt. A Fény a Lélek. Benned is ugyanúgy megvan az Anyag, a Tűz, a Meleg, a három kötőerő, s a háromból születő, három fölötti Fény. Középen a lágy, hűvös, Női Anyag hordozza a kemény, forró Férfi Lángot. A Kettő nem választható szét, Női és Férfi egymásba olvadva teremti a Fényt. A lágy Női erősen hordozza a kemény Férfi gyengédséget. Benned is ugyanígy a Kettő Egy, nincs egyik a másik nélkül, így vagy egészséges Egy egész. Nő ereje nélkül nincs Férfi lángja. A Kettő egybeolvadása nélkül nincs Tűz, Meleg, Fény. E négy lángot körbejárva észreveszed, hogy a Négy az Három, a Három az Egy, az Egy az Kettő, s a Kettő az Egy. Észreveszed, hogy az Anyag és a Fény nem kettő, de Egy. Pihenj meg mozdulatlan és csak figyelj a Fényre kívül, előtted. Hosszan figyelj és észreveszed, hogy figyelmed változni kezd, nézed a Fényt kívül, de lassan már nem nézed, csak látod. Figyelmed kúszik befelé, be szemeden. Az egy láng kettővé, néggyé válik, látod a környező világot, szemed üregét, látod befelé húzódva elméd üregét, látod, hogy érzékelsz. Látod a Fényt, látod a látást, látod aki lát. A Fény Benned van. A Fény kívüled és Benned. Aztán kialszik a látás, az érzékelés. Eltűnik az érzékelő. ÉN sehol. A fÉNy mindenütt. Csak Vagyok.

A jóga csapdái

Cselekedhetsz állandóan másokért szívesen; de ha magadért nem teszel, a jógából kiesel ívesen.

Gyakorolhatsz ászanát, pránajámát, kriját, ahogy diktálja a módi; de ha menekülsz a fájdalom, fáradság, tökéletlenség elől, nem jógi vagy, csak bhógi. Mert a jóga az ember önmagába való visszatérés; a bhóga pedig a vágyak-, külsőségekhez való visszakérés.

Tudhatsz a jógáról egyre többet, egy halommal; de ha nem gyakorolsz nap, mint nap teljes valóddal: a jóga állapotát - önmagad - nem éred el, csak egy nagy vastag enciklopédia leszel.

Gyakorolhatsz szorgalmasan naponta ötször, mindenki boldog jótevője lehetsz többször; de az állandó cselekvés-kényszertől nem látod, hogy nem te vagy a cselekvő, hanem Isten kegyelme, s a három kötőerő.