Az otthontalanságról

Vannak az ember életében olyan fix dolgok, amelyeket természetesnek vesz, de amik megszűnésekor jön rá igazán, mennyire lelki tényezők.
Munka, haza, otthon, család, napi betevő étel, pénz, egészség, meleg, víz, levegő, szeretet: ezek azok. Én mindegyikben bővölködtem és voltam teljes hiányában is, amit leírok, tapasztalás, nem elméleti okoskodás.
Ha van otthonod és ha nincs otthonod, otthonos vagy, vagy otthontalanságban vagy. Amikor van otthonod, észre sem veszed, lelki stabilitásodhoz mennyire hozzájárul, de ha elveszted, vagy lemondasz róla és megtapasztalod az otthontalanságot, az mélyen, gyökereidben ráz meg. Amikor otthontalan vagy és kint a szabad ég alatt bandukolsz, keresve egy helyet, ahol meghúzhatod magad, ahonnan nem zavarnak el, ahol megtűrnek, nem fázol és elengedheted magad, akkor épp otthont keresel az otthontalanságban. A vadállatok könnyedén találnak otthont maguknak bármelyik kellemes bokor tövében, vagy barlang menedékében, de az ember másmilyen. Egy otthona van egyszerre. Szálláshelye lehet több is, de otthona csak egy. Ha attól megfosztódik, sehonnai nyomorult bitang embernek érzi magát, egy adag hulladéknak, akire senkinek és semminek szüksége nincsen. A gyökérkapcsolata szűnik meg egy bizonyos szinten az anyagi világgal és lelke valahol lebeg otthontalanul, mint a lélek a testnek klinikai halálbeli állapotakor, ahogyan a test fölött lebeg és szemléli "önmagát". Milyen az, ha pl. valakinek egyszerre két otthona van? Egyik héten itt, másik héten ott lakik? Azt gondolhatnánk, hogy mint a pénz esetében, ahol ha egy millió forint helyett két millió forint van a zsebedben, akkor már sokkal gazdagabbnak érzed magad. Hiszen nem egy, hanem két (!) otthonod van! A valóság nem így működik. Az ember pszichéjében kötődés alakul ki otthona és közte, ami ha megszűnik, az egy fájdalmas gyászfolyamat. A második otthon az nem otthon, az csak egy szálláshely, ahol jól érzi magát, míg távol van otthonától. Mindenütt jó, de legjobb otthon - mondja pszichéje, mikor második otthonából igazi otthonába tér: mert valójában az egy hét itt, egy hét ott állapotában egy hetet otthontalanul töltött, szívében nélkülözve az Otthon melegét. Biztos figyeltél már meg hajlék nélkül élő embert, ahogy egyedül, lassan, fásultan, botorkálva tolja biciklijén minden vagyonát a sötétben, hidegben. Nem azért megy ilyen összetörve, lassan, mert "elitta az eszét", mert "büdös a munka", mert "nem mosakodik és pisiszagú, koszos ruhákban jár", vagy mert nem jár rendszeresen edzeni: az otthon hiánya olyan fizikai gyengeséget vált ki benne, annyira céltalanná válik az élete, hogy életereje töredékére csökken. Megszűnt LELKESedése, nincs már hajtóerő. Az otthon hiánya, az otthontalanság egy lelkiállapot. Ha tudatos, spirituális ember vállalja magára önként és remete, vándor lesz, akkor annak eredménye egy rendkívüli hirtelen és nagy spirituális felívelés lesz, lásd pl. Gautama Sziddhártát, akinek a Buddhaság felé vezető lépéseinek elején ott található, hogy lemondott otthonáról és eltávozott az otthontalanságba. Ha kevésbé tudatos, alig spirituális embert ér az otthontalanság, melyet pszichéjében szinte alig tud feldolgozni, akkora csapás ez számára, hogy elveszti fizikai erejét, immunrendszere ellenállóképességét, megbetegszik és végül meghal, szép lassan, igazi kínhalállal; ha nem jut közben otthonhoz. Ahhoz, hogy az otthonhoz való ilyen mély kötődésünket felismerjük és megértsük, annak elvesztése, vagy az arról való lemondás nélkül, sokat kell meditálnunk azon, hogy mit jelent számunkra az otthon. Hol van hozzá kötődésünk, s mitől válik otthonná számunkra igazán. Meg kell figyelnünk a szegény és a gazdag otthonnal rendelkezőket és a hajléktalan, otthontalan embereket, mélyen beleélve magunkat a helyzetükbe. Meg kell figyelnünk milyen érzések vannak bennünk, ha otthon vagyunk és milyenek, mikor valahol idegenbe tévedünk. Így fedezzük fel önmagunkban, hogy az otthon az - eredetileg úgy hittük, hogy - egy konkrét hely, de valójában inkább egy mély kötődés bennünk az otthon-érzéshez. Mert az otthon nem egy adott hely, hanem egy gondolat és a hozzá kapcsolódó érzelem, mely bennünk van és soha el nem vehetik tőlünk. De addig, míg erre a tapasztalatra el nem jutunk, mély szerető kedvességet kell tanúsítanunk azok iránt, akik elvesztették otthonukat, vagy lemondtak arról. És ne higgyük, hogy otthona lehet egy embernek több is. Otthon mindig csak egyetlen egy van, a többi átmeneti szálláshely. S a végső otthon maga a szív. Ide kell eljutnunk és akkor örökre hazatalálunk. Meditáljunk.