A második gurum

Nagy szívű, erős ember volt. Kedves és jószívű. Nem félt senkitől, szabad ember volt, egy olyan korban és körülmények között, amikor mindenki csak behúzott nyakkal járt. A szabályokat, ha kellett, betartotta, de ha korlátozták szabadságában, megkerülte. Imádott élni. Jókat enni, inni, szexelni, röhögni, hatalmasakat aludni. A munkája nem feladatokból állt, hanem emberi kapcsolatokból, barátságokból, szívességekből. Azt hittem, mindenki a barátja. Szinte mindenki ismerte a városban, a járásban, a megyében. Imádta a családját, a gyerekeit, a fiát. Folyton barkácsolt nekik, igazi ezermester volt. Amit ő nem tudott megcsinálni, azt megcsináltatta a barátaival. Annyit nevettem vele! Sokat gyalogoltunk, "csavarogtunk" mindenfelé, mennyi szépet láttam vele! Ma kezembe akadt az az olló, amit még ő csináltatott nekem, hogy ki tudjam vágni a benövős körmömet. Azóta is szolgál. Aztán ahogy nagyobb lettem, már nem én kísértem útjaira, hanem ő engem az edzésekre. Minden edzésemre együtt mentünk, jöttünk. Nem volt soha autónk, így annyit beszélgettünk mindenről! Aztán elkezdett kevesebbet járni haza. Néha beszélt olyanokról, hogy anya meg apa nem értik meg egymást, hogy készüljek fel. Nem értettem mire. Egyre többet ivott, de akkor Borsodban a férfiak többsége ugyanezt tette. Nem mindent tudott a jókedvével feldolgozni. Mindig úgy vártam, ahogy este a liftajtó csapódott! Akkor jött haza Ő. Aztán egy este hiába vártam a csapódást. Elköltözött, ahogy előre felkészített. Nap, nap után vártam a liftajtót csapódni, de nem csapódott. Többet nem. Nem tudom hova ment. Azt mondták, egyre jobban iszik. És, hogy egyre inkább érdemes a haragomra, a megvetésemre. Hogy nem kell sajnálnom, hogy elment. Jött a tárgyalás, akkor ott még láttam. Megváltozott. Az ital átformálta. Aztán megint nem láttam. Akkoriban még nem volt internet, Messenger, Skype, email, mobiltelefon. Talán egy levelet váltottunk. Úgy éreztem, meghalt. De még évekig tengődött kisebb vidéki településeken. Nem találkoztunk, ki tudja, miért. Aztán jött a hír: kórházban van. Mire oda tudtunk menni, elhagyta testét. A lakásában jártam még utána. Szívbemarkoló volt. Egyedül élt. Próbált talpon maradni. Próbált boldog lenni. Elment a Földről, el a testből is. Mindent, mindenkit itthagyott. Nagy szívű, erős ember volt. Kedves és jószívű. Nem félt senkitől, szabad ember volt. Imádott élni. Imádta a családját, a gyerekeit, a fiát. Ő tanított meg élni, szeretni. Szabadnak lenni mindig, mindenütt. Bátornak lenni akkor is, ha szörnyen félek. Kiállni a rámbízottakért és megvédeni őket. Ő volt az én drága, kedves Édesapám. A második gurum.

Gurur Brahma, Gurur Vishnu, Gurur Devo Maheshwara! Guru Sakshaat, Parabrahma, Tasmai Shri Gurave Namaha!