Trimurti

Háromnak tűnik, kettő feltűnik váltakozva, egy elbújik. Életed közben nem láthatod a Teremtőt, a születés már messze van rég. Életed folyása a Fenntartó kezében, életed végét a Pusztító uralja. Épp melyiket éled, a Három közül annak arcát látod csak. A Három mindig ugyanott van, s Te keringsz körülöttük, mint Nap körül a Föld. A Háromnak belül Egy a lényege, a Megnyilvánulatlan, Akit kívül nem láthatsz, csak belül. Ha nem születsz, nem élsz és nem halsz, akkor láthatod meg Őt. A Vagyok kifelé Három, befelé Egy. Ugyanaz a lángja mindegyiknek, mert a Fény nem választható szét, különböző forrásokból is ugyanaz az egy Fény. A Fény alapja a szilárd Anyag, melyből a Tűz munkája Meleget hoz elő. Az Anyag, a Tűz, a Meleg együtt adja a Fényt. A Fény a Lélek. Benned is ugyanúgy megvan az Anyag, a Tűz, a Meleg, a három kötőerő, s a háromból születő, három fölötti Fény. Középen a lágy, hűvös, Női Anyag hordozza a kemény, forró Férfi Lángot. A Kettő nem választható szét, Női és Férfi egymásba olvadva teremti a Fényt. A lágy Női erősen hordozza a kemény Férfi gyengédséget. Benned is ugyanígy a Kettő Egy, nincs egyik a másik nélkül, így vagy egészséges Egy egész. Nő ereje nélkül nincs Férfi lángja. A Kettő egybeolvadása nélkül nincs Tűz, Meleg, Fény. E négy lángot körbejárva észreveszed, hogy a Négy az Három, a Három az Egy, az Egy az Kettő, s a Kettő az Egy. Észreveszed, hogy az Anyag és a Fény nem kettő, de Egy. Pihenj meg mozdulatlan és csak figyelj a Fényre kívül, előtted. Hosszan figyelj és észreveszed, hogy figyelmed változni kezd, nézed a Fényt kívül, de lassan már nem nézed, csak látod. Figyelmed kúszik befelé, be szemeden. Az egy láng kettővé, néggyé válik, látod a környező világot, szemed üregét, látod befelé húzódva elméd üregét, látod, hogy érzékelsz. Látod a Fényt, látod a látást, látod aki lát. A Fény Benned van. A Fény kívüled és Benned. Aztán kialszik a látás, az érzékelés. Eltűnik az érzékelő. ÉN sehol. A fÉNy mindenütt. Csak Vagyok.