Szeretett reggel mantrázni... Felébredt az órára és reflexből visszaaludt. Majd a csendre ébredt fel és még mindig aludni akart. Ezt többször eljátszva kezdett tudatára térni, amikor már végig volt képes gondolni, hogy olyan jó volt test nélkül lenni. És félálomban semmi nem motiválta, hogy a testi létnek nekivágjon ma is.
Annyiszor született és halt már, mint más felkel és lefekszik egy életben. Nem élet ez a test, inkább csak szenvedés - gondolta. És akkor hirtelen - kis önbecsapással ("alszom tovább ülve") - a továbbalvás helyett hirtelen felült és ellazultan, csukott szemmel elkezdett mantrázni. Először halkabban, rekedtesen, majd egyre zengőbb hangon. Egymás után... Gayatri... Maha Mrityunjaya... Kartikeya... Hanuman... Csak a hangra figyelt, a zengésre... És mire befejezte, elmúlt a testben-létezés okozta depresszió és megjelent a fény, az energia és a cselekvésvágy.
Minden reggel meg kellett küzdenie azzal, hogy fénylény, de testbe született és fáj benne lennie minden egyes nap. Nem voltak itt sem a szárnyai, sem a több karja, sem a fegyverei, csak ez a gyenge, bosszantó, fájó, büdösödő, fáradó emberi test. Érezte, tudta, hogy ez nem ő, de a testbe-születés miatt még mindig homályos volt tudata, hogy mit keres ő itt.
A test a szenvedés forrása és színtere - megélte minden nap. Azt tapasztalta, hogy a gondolatok az energia víznyelői. Végtelen erejét szétforgácsolta a sok kis gondolat-teremtés. Az érzések pedig az erő diffúziója: látta, érezte, hogy szinte szétrobbant világteremtő ereje egy-egy impulzív érzést létrehozva.
Mikor nem vagy a testben és nem gondolsz semmire és nem érzel semmit, akkor vagy tökéletesen boldog, békés, egy és erős - írta egy fecnire az ágya mellett. Az erő maximumát éled meg. Ha ilyenkor gyújtasz meg egy gondolatot, érzést, azzal világokat teremthetsz, vagy pusztíthatsz el, azzal az eggyel. Mesélte kis cetlije.
Sok ilyen papírkát írogatott. Miért is kell leírnia... Nem is emlékezett. Csak kellett. Nem emlékezett, hogy ezek egykor széttépett könyvének lapjai... Igen, akkor, mikor vége lett mindennek, azon a sötét napon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.