Szenvedés

Szenvedés a szenvedés, mert a fájdalom elviselhetetlenné lesz.
Szenvedés a változás, mert ami megjelenik, el is fog tűnni biztosan.
Szenvedés a nem-tudás, mert nem tudjuk, mi történik.
Szenvedés a születés, mert halálos betegek vagyunk csecsemő korunktól fogva.
Szenvedés az öregség, mert közel jött az elmúlás.
Szenvedés a betegség, mert a tökéletesnek hitt esendővé válik.
Szenvedés a halál, mert mindenünk elvész, amit örökre magunkénak hittünk.
Szenvedés a fájdalom, mert el vagyunk választva attól, akit/amit szeretünk.
Szenvedés a frusztráció, mert azzal kell együtt lennünk, akit/amit nem szeretünk.
Szenvedés a szenvedés, mert nem kapjuk meg azt, amit szeretnénk.
Szenvedés az aggodalom, mert vigyáznunk kell arra, amink van.

De ki az, aki szenved? Kinek fáj? Ki érez? Tudod-e?
Ki hiszi az elmúlót állandónak? Ismered-e?
Ki nem tud? És mit tud egyáltalán? Te?
Ki az, aki születik? Vajon te lennél?
Ki öregedik? Nem csak a tested?
Ki betegszik meg? Nem az elméd?
Ki az, aki meghal? Ha végig szemléled és utána is látod tested elmúlását?
Ki hiszi, hogy el van választva másoktól? Ha nem ez a test vagy, ami bezár, elválaszt?
Ki szeret és ki nem szeret benned? Nem elméd-e?
Mit szeretnél? Mi nincs meg neked?
Mid van? Van-e valamid? Hogyan birtokolsz?
Ki vagy te? Rájöttél-e már, hogy nincs semmid? S hogy nem ismered magadat? Hogy egy csomó gondolat, emlék amit "én"-nek és "enyémnek" veszel? Ezért szenvedsz.
Keresd meg és engedd el az "enyém" és az "én" gondolatát és nézd meg, marad-e szenvedés...