"Két buddhista szerzetes találkozott egy idős emberrel, egy folyónál, amelyen utuk során át kellett kelniük. Az öreg egy mantrát mormolt magában és a folyó felé tartott, amikor összetalálkozott a szerzetesekkel. Nagyon ritkán jártak szerzetesek a folyón át vezető vándorúton és ezért az öreg kihasználta ezt a ritka pillanatot arra, hogy megkérdezze a szerzeteseket, hogy vajon jól gyakorolja e a hitét, és hogy helyesen mondja e a mantrákat.
Amikor elmesélte, hogy ő melyik mantrát szokta a leggyakrabban elismételni, a szerzetesek helyeseltek ugyanis az a legszentebb volt mind között, de ki kellett javítsák az öreget, mert az utolsó szótagot rosszul tudta és így a mantra nem a helyes jelentést hordozta.
Az öreg elbeszélte, hogy ő szinte nem is használt más mantrákat csak ezt az egyet egész életében. A szerzetesek pedig sajnálatukat fejezték ki amiatt, hogy az öreg élete nagy részét eredménytelen imádkozással töltötte, és hogy lelki fejlődése ennyi időn át korlátozva volt azért mert nem a szent szótagokat ismételgette.
Az öregember mindazonáltal örült annak, hogy nagy tudású szerzetesekkel találkozhatott, és beszélgetésük végén, jó szerencsét kívánva köszönt el majd továbbhaladt a folyó felé. Most már a helyes szótaggal ejtve a mantrát, elmélyülve, még nagyobb imádságban folytatta útját, de a két szerzetes még mindig nem tudott napirendre térni afelett, hogy az öreg ennyi évet pazarolt el a helytelenül ejtett mantra miatt.
Ahogy sajnálkozva nézték az egyre távolodó alakot amaz mélyen elmerülve az imádkozásban a lassan áramló, szélesen vonuló folyóvíz felszínére siklott és végül puhán lépdelve ért át a túlpartra."
/ismeretlen szerző/
https://karmaguru.hu/?route=simple_blog/article/view&simple_blog_article_id=101
Ma nagyon sokan authentikus (indiai, keleti, megvilágosodott, felemelkedett, stb.) mestereket keresnek, követnek. Sokszor eszetlenül, nem gondolkodva, önmagukat feladva. Nem nézve azt, hogy ez az ő utuk-e. Nem a mester számít, hanem a tanítás. És nem a tanítás számít, hanem a gyakorlás. Hogy be tudod-e illeszteni az utadba, hogy önmagadhoz közel kerülsz-e. Ha csak tudod, ha csak beszélsz róla, ha van papírod, amit a falra kitehetsz, az semmi. Egyedül jöttél e világra és egyedül mész is el. Ha jössz, mész és nem vagy végig itt... Csak az számít, hogy a te mantrádat te mennyit gyakorlod és mennyire kerülsz közel te magadhoz általa...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.