Megkötöz

Megkötöz a tett,
lehet az jó, vagy rossz is,
céljához ha nősz.

Teljesül

Embert sújt áldás:
gondolat, amit figyel;
mind beteljesül.

A meditációról

A meditáció a hipnózis ellentéte. A hipnózisban a hipnotizált nincs tudatában annak, amin keresztülmegy. A meditációban teljes tudatosság van jelen, minden egyes pillanat tudatos megélése. A hipnózis az elmében tárolt benyomásokon viszi keresztül a hipnotizáltat. A meditáció viszont a jelen pillanat figyelmes, tudatos megélése, ahol az elménk friss és tiszta.

A meditáció nem erőfeszítést igénylő koncentráció, hanem a koncentráció hiánya. Az összpontosítás javulása a meditációnak csak az egyik mellékhatása. Az összpontosítás erőfeszítést kíván; míg a meditáció az elme teljes ellazulását jelenti. A meditáció elengedés, ahol az elménk mély nyugalmi állapotba kerül.

A meditáció nem vallási gyakorlat, de nem is ütközik egyetlen hit rendszerével sem. Mivel a tudat jelen van, a meditáló teljesen éber és tudatos, így nem nyílik meg semmiféle idegen befolyás előtt.

A meditációban nem próbáljuk meggátolni a gondolatok keletkezését. Nem vágyunk jó gondolatokra és nem próbáljuk elkerülni a rossz gondolatokat sem, bár "nem is megyünk velük". Csak megfigyeljük a gondolatokat, majd túljutunk rajtuk, és behatolunk a mély benső csendbe.

A meditáció nem egy kábítószer-fajta, nem menekülés a problémák elől, inkább képessé tesz rá, hogy nyugodtan szembenézzünk a problémáinkkal. Így megtanuljuk elfogadni a helyzeteket olyannak, amilyenek. Tudatosan cselekszünk ahelyett, hogy a múlton rágódnánk vagy a jövő miatt aggódnánk.

A meditáció bármilyen korban végezhető, életkortól függetlenül mindenkinek az életében pozitív változásokat hoz. Már nyolc vagy kilenc éves korban el lehet kezdeni meditálni.

Nem kell hozzá lótuszülés, ülhetünk törökülésben, széken vagy kanapén. Amikor elkezdjük, gerincünk legyen egyenes, fejünket, nyakunkat és vállainkat pedig lazítsuk el. Van, aki nyitott szemmel, maga elé nézve meditál, van, aki csukott szemmel. Nincs számolás, nincs virágos rét vizionálás, csak ülni kell nyugodtan és figyelni mindenre kint és bent, elcsendesedni, ellazulni, éberen figyelni, háttérbe húzódott megfigyelőként tanulmányozni a külső és a belső világot teljes mozdulatlanságban és ellazultságban.

Nem kell mély megtapasztalásra törekedni, így nem kell órákig sem ülni, hogy valami csodálatos lelki megtapasztalásban legyen részed a meditáció során. A lényed mély benső magjával történő összekapcsolódás egy pillanat törtrésze alatt megtörténhet. Naponta kétszer húsz perc reggel és este elég ahhoz, hogy a meditáció éreztesse hatását. Ha minden nap meditálsz, a meditációd minősége fokozatosan javulni fog, egyre éberebb és tudatosabb leszel.

Ajánlott napkelte és napnyugta idején meditálni, mert ettől nyugodtak és energikusak leszünk egész nap és más lesz a minősége ébrenlétünknek és alvásunknak is. Ezen kívül bármely napszak és bármely irány megfelelő a meditációhoz, nem kell például a Nap felé, vagy kelet felé fordulva gyakorolni.

(Ez az összefoglaló a "10 félreértés a meditációval kapcsolatban" című cikk felhasználásával készült, elérhetősége: http://www.artofliving.org/hu-hu/10-f%C3%A9lre%C3%A9rt%C3%A9s-medit%C3%A1ci%C3%B3val-kapcsolatban)

A meditáció a stresszoldás hatékony módja, a kilátástalanságot és a depressziót megszünteti, felfrissíti a szervezetet, segíti a súlyleadást, megszünteti a fejfájást, erősíti az immunrendszert és segít a betegségből való felgyógyulásban. Javítja a memóriát, növeli a koncentrációs képesség idejét és mélységét, javítja az egyén ingerekre adott válaszidejét (reflex).

(Bővebb felsorolás: https://sites.google.com/site/balazsrozalia/home/meditci/a-meditci-100-jtkony-hatsai)

Csendesedj el

Húzódj hátrébb, figyeld meg, mi ténykedik benned, mi tesz és vesz, mi művel, mi gondol, mi érez, figyeld meg magad, maradj csöndben, és figyelj.

Figyeld mi lát, mi akar, mi menne a dolgokba bele, engedd, hadd menjen csak ő, te maradj csak hátul és figyelj.

Engedd kezed, hogy tegyen, teszi dolgát ő nélküled is, tudja ő dolgát nélküled is, te maradj és figyelj.

Rád néznek, gondolod gondolnak terólad sokfélét, hadd gondoljanak, figyeld meg ki gondol, s ki gondolja, hogy gondolnak róla. Gondoljon és gondoljanak, te maradj és figyelj.

Figyeld meg mi megy alattad, mi visz, mi lábad, mi siet, vagy sétál, nem te vagy ez sem, hadd menjen, siessen, sétáljon tegye az ő dolgát, te maradj és figyelj.

Figyeld mi akarja benned gyűjteni mit kíván, elérni, megszerezni, megtartani, figyeld, csak figyeld, hogy teszi ezt, mit szeretne, csak figyeld és figyeld, a háttérben figyelj, ne menj vele.

Figyeld az érzést, mi felfelé visz, s az érzést, mi lefelé visz, mitől van, miért van, figyeld, csak figyeld, de ne ülj rá, hadd jöjjön, hadd menjen, legyen, te figyelj.

Te nem teszel semmit, csak vagy, csak létezel, csak figyelsz, csak éber vagy, csak látsz, tanújaként magadnak, önmagadnak és nem magadnak. Teszi benned dolgát, aminek tennie kell, érez benned, aminek érezni kell, gondol és beszél, tesz és megy.

Ha nem mégy már semmivel, ha nem tartasz semmivel, ha látsz és figyelsz, hagyod a ténykedést, ha nem akarsz és nem sürögsz, csak hátul vagy, s figyelsz, megleled a csendet és nyugalmat, elhagytad, megtagadtad magadat, lemondtál róla, hogy majd te megteszed, te eléred, te fontos vagy, te akarhatsz; most imádkozhatsz, most tudsz figyelni Őrá, s lesz őszinte, hogy "legyen meg a Te akaratod". De már nem kell ez sem, egyetlen szó sem, csak figyelsz, Őrá, csendben.

Magyar vagyok

Magyar vagyok
selejt vagyok,
azt mondják: jelentéktelen.

Teljesíteni kell,
jobbnak lenni kell,
mindenki másnál.

Ne fogadjak el,
ne tűrjek én el
se hibát, se tévedést.

Másban éppen hogy,
bennem meg sehogy,
nem tűrhetem.

Magyar vagyok,
de kincs vagyok,
azzá csak úgy leszek,

ha kicsi leszek,
ha szelíd leszek,
s elfogadok, megbocsátok:

itt is egy ember,
ott is egy ember,
mind tökéletlen, tökéletes.

Igazam van?

Amikor az igazadat felmagasztalod, s úgy hiszed, ez AZ igazság, mely mindenki ügye, még attól sem riadsz vissza, hogy megkínozd és megöld azt, aki nem így gondolkodik. Riasztó dolog a "nekem van igazam". Ennél még szörnyűbb az "ez az igazság".

Vagyok

nem korlátoz a test
nem korlátoz a nyelv
nem fog vissza a múlt
nem tart vissza a volt
nem félek az emberektől
nem tartok az istenektől
csak Egy vagyok
csak egy Vagyok
átütök mindenen
áthatok mindenen
lélek vagyok
élek, hatok
figyelek, szeretek
gondolok, teremtek
álmodok, létrejön

Csak enni

Tudsz-e úgy enni,

hogy nem csak nézed, hogy múl,

de éppen érzed?

Lao-ce 19

Add fel a szentséget, mondj le a bölcsességről,

és százszor jobb lesz mindenkinek.

Add fel a kedvességet, mondj le az erkölcsről,

és az emberek újra fel fogják fedezni a gyermeki jámborságot és a szeretetet.

Add fel a találékonyságot, mondj le a haszonról,

és a banditák és tolvajok el fognak tűnni.

Ez a három csak külső forma, nem elegendő egyik sem önmagában.

Sokkal fontosabb

látni az egyszerűséget,

felismerni az ember valódi természetét,

levetni az önzést

és uralkodni a vágyon.

Lao-ce, 19

Te mentesz meg minket

"Általad ökleljük ellenségeinket, neveddel tiporjuk le támadóinkat.

Mert nem az íjamban bízom, nem a kardom hoz szabadulást nekem.

Sanyargatóinktól te mentesz meg minket, és te szégyeníted meg

gyűlölőinket. Mindennap Istenben dicsekszünk, és a te nevedet

magasztaljuk mindörökké." (Zsolt 44:6-9)

Út, erény

tudja férfi-hatalmát
őrzi nő-lágyságát
csecsemő marad örökre

tudja fehérségét
őrzi feketeségét
állandóhoz visszatérő

tudja dicsőségét
őrzi rejtettségét
egyszerű és természetes

elhal
eszköz
erő

nem jótékonykodik
nem-cselekvéssel cselekszik

út
erény
szeretet

valódi
belső tudás
közeli

nincs önnön szíve
szíve a nép valahány szíve
jó a gonoszokhoz is
hisz a hazugoknak is
megjegyzi az emberek mondásait
úgy nézi a népet, mint gyermekeit


"Aki tudja férfi-hatalmát,
mégis őrzi nő-lágyságát:
hegyi-ér a világon.
Aki hegyi-ér a világon,
az erény-t el nem vesztette,
csecsemő marad örökre.

Aki tudja fehérségét,
mégis őrzi feketeségét:
példa a világon.
Aki példa a világon,
az erény-nyel összeillő,
állandóhoz visszatérő.

Aki tudja dicsőségét,
mégis őrzi rejtettségét:
völgy a világon.
Aki völgy a világon,
erény-ben lesz tökéletes,
egyszerű és természetes.

A természetes elhal: eszköz lesz, erő,
a bölcs él vele,
így lesz vezető;
ezért:a rendhez nem kell a had ereje."

Lao-ce: Tao te king, 28


"A nagy erény nem jótékonykodik,
ezért jó.
A kis erény jótékonykodik,
ezért nem jó.
A nagy erény cselekszik,
nem-cselekvéssel cselekszik.
A kis erény sürög,
erővel cselekszik.
A szeretet cselekszik,
eredményes, ha nem cselekszik.
Az erkölcs sürög,
erővel cselekszik.
A tisztelet cselekszik,
s mert nem viszonozzák,
kényszerít a tiszteletre.
Ezért:
az út ha elvész, itt az erény
az erény ha elvész, itt a szeretet,
a szeretet ha elvész, itt az erkölcs,
az erkölcs ha elvész, itt a tisztelet.
A tisztelet
a hűség és bizalom hiánya,
a zűrzavar kezdete.
A külső tudás
az út virága,
a belső tudatlanság kezdete.
Ezért az igaz ember
a valódit akarja és nem a látszót,
a gyümölcsöt akarja és nem a virágot,a közelit akarja és nem a távolit."

Lao-ce: Tao te king, 38


"A bölcsnek nincs önnön szíve.
Szíve a nép valahány szíve.
Jó a jókhoz
és jó a gonoszokhoz:
ez az erény jósága.
Hisz az igazaknak
és hisz a hazugoknak:
ez az erény bizalma.
A bölcs az ég alatt békében lakik,
megjegyzi az emberek mondásait,
s úgy nézi a népet, mint gyermekeit."

Lao-ce: Tao te king, 49

Két út

Ki szerezni akar, veszít;
 ki adni akar, megnyer.

Ima, hit

"Igazán mondom nektek: Ha valaki azt mondja ennek a hegynek: »Menj, és zuhanj a tengerbe!«, és nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik — akkor úgy is lesz. Ezért mondom nektek: amikor imádságban kértek valamit, higgyétek, hogy az már a tiétek, és akkor valóban meg is fogjátok kapni!" (Mk 11:23-24)

Az imádság rövid, közvetlen formája az, ha az ember egyszerűen kimondja, amit szeretne és közben egyszerűen elhiszi, hogy az megtörténik. Ezt hitvallásnak, vagy megerősítésnek is nevezik.

Hosszabb formája, ha az ember imádkozik és kér Istentől valamit, de miközben kéri, már elhiszi, hogy az az övé, már megkapta, s ha így tesz, akkor valóban meg is kapja.

Az imádság hit nélküli formája az, ha az ember imádkozik és kér Istentől valamit és vár rá, hogy úgy történjen, és majd ha úgy történik, hálát ad érte. Amikor az ember így kér és várja, hogy úgy legyen, várja, hogy majd egyszer megtörténik, az nem hitből fakadó imádság. "Hinni pedig azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk. Aki hisz valamiben, az meg van győződve arról, hogy az a dolog valóságosan létezik, annak ellenére, hogy nem látja." (Zsid 11:1)

Az imádságot hittel érdemes tenni, mert "Hit nélkül ugyanis nem lehet Isten tetszését elnyerni. Aki Istenhez közeledni akar, annak hinnie kell, hogy Isten létezik, és abban is, hogy Isten megjutalmazza az őt keresőket." (Zsid 11:6).

Szabadító kegyelem

- részletezés, magyarázkodás, győzködés nélkül.

Általánosítás, így kissé elvont és leegyszerűsítő, de a vége jó. :)

Az ember cselekszik, amíg él. A tettei minden esetben valamit okoznak, ezek az okozatok hatnak másra és az emberre önmagára is. Az ártó tettek ártást okoznak a másik embernek és önmagunknak egyaránt. A törődő tettek törődést okoznak a másik embernek és önmagunknak egyaránt. Az okozat azonnal létrejön, de több szinten és eltérő időpontokban hat vissza. A tetteket a beszéd és a gondolatok hozzák létre, a beszédet a gondolatok hozzák létre, a gondolatokat a figyelem tárgya hozza létre. Akire és amire figyelünk, az megváltoztat bennünket. A figyelem nyomán létrejövő gondolatok és beszéd azután létrehozó erővel tör fel és tetteket szül.

Az ember ebben az ok-okozat láncban él. A gyermekkori figyelme még a törődésre irányul, mivel szinte csak törődést kap, így tettei is szeretetteljesek. A felnőtté váló embert egyre több ártás éri. Ha figyelmét az ártás köti le, úgy tettei egyre ártóbbá válnak és a végén egy beteges, rossz sorsú emberként távozik testéből. Ha figyelmét a törődésre irányítja, úgy tettei egyre törődőbbé válnak és a végén egészséges, rossz sorsú emberként távozik testéből.

De egyetlen ember sem jellemezhető csak ártó, vagy csak törődő emberként. Így testi vándorlása végeztével többnyire vegyes végeredménnyel hagyja el ezt a testet.

Az ok-okozat láncból meg lehet szabadulni. A Legfelsőbb Lélek testté lett és vállalta, hogy ebben a testben elvisel mindent, ami ártás embert ér, végül úgy hagyva el testét, hogy minden ember tetteinek okozatát magára irányítja, s ezt meg is tette. Egy pillanatban minden egyes ember tetteinek okozatai őrá hatottak vissza és ő eközben csak a törődésre irányította figyelmét. Majd így, ebben a tökéletesen törődő és tiszta állapotban hagyta el testét és vett fel egy másikat.

A behelyettesítés, amelyet végrehajtott, azt eredményezi, hogy minden egyes ember, aki erre a helyettesítésre fordítja figyelmét és ezáltal ennek megfelelő gondolatokat, beszédet és tetteket enged létrejönni magában, szabaddá lesz az ok-okozat lánc alól. A behelyettesítés pillanatára, tényére és végső soron a behelyettesítő személyére való figyelem okozza a szabadulást. Aki figyelmét gyakorlatoztatja és az ártó dolgokat elengedve egyre jobban és hosszabban tud figyelni a behelyettesítésre és a behelyettesítőre, annak elméje kitisztul, megváltozik, tudata egységessé válik, míg a valóságot egészen torzítás-mentesen lesz képes felfogni. Szabaddá lett, először ott, a behelyettesítés pillanatában; másodszor akkor, mikor először törődő figyelemmel önmagát behelyettesítve érzékelte a behelyettesítésben; végül pedig akkor, mikor ez a szabadság kifejlődik és teljessé válik lelkében, elméjében, testében.

Az ok-okozat lánc törvénye a "szemet szemért", az "azt aratod, amit elvetsz" törvénye. Az ok-okozat lánc törvényéből kiszakító törvény a kegyelem. A kegyelmet az ember életében valósággá tevő tényező a figyelem és az ennek nyomán létrejövő gondolatok, más néven hit. A törődés, a figyelem a szeretet, az ártás a bűn, a Legfelsőbb Lélek Isten, a behelyettesítés a megváltás, a megváltó Jézus Krisztus.

Azon múlik minden, kire és mire irányítjuk figyelmünk. A törődésre, vagy az ártásra. Az adásra, vagy a szerzésre. Istenre, vagy a Mammonra.

A tetteinkkel a szabadulást nem tudjuk elérni. Semmilyen jó, erkölcsös dolgot cselekedve, vagy szigorú törvényt betartva nem érhetjük el a szabadulást. Az akaratunkra sem számíthatunk, mert a kritikus pillanatban mindig alulmarad hitünkkel, képzeletünkkel, tudatalattinkkal szemben.

A figyelem, képzelet, lelki látás, vagy hit az, amivel a kegyelem megragadható és a szabadulás elérhető. A folyamat pedig gyakorlás és elengedés, figyelem-átirányítás az ártásról a törődésre, a teremtettről a Teremtőre. Ismét megszületni.

Teremtéstörténet értelmezés - a bibliai teremtéstörténet másként

A teremtés nem egykor történt valaha, hanem az örökkévalóságban, az örökkévalóság pedig az időn kívül van, az időn kívül pedig a "most" van. A teremtés most történik.

A semmiből előállás, a fény, a bolygók, a Föld, a teremtmények most jönnek létre.

Az ember most teremtődik, lélek a testet születése pillanatában kapja. A születés pillanata most van, az élet most van, a halál is most van. Egy élet pereg le most.

A jóval később leírt megváltás sem egykor történt, hanem most van. Az ítélet is most van.

A teremtéstörténet egy kibontakozást, vagy másképp fogalmazva egy elrejtőzést ír le az ember személyiségében, amelyek a lélekben szerepzavarokként jelennek meg.

1. szerepzavar: külön személyiség.

2. szerepzavar: férfi/nővé "válás".

3. szerepzavar: a tudás, a jó/rossz, a kettősségekben gondolkodás, s az ebből létrejött cselekedni akarás.

4. szerepzavar: a bűn.

5. szerepzavar: a kiűzetés Istentől.

6. szerepzavar: a törvény.

7. szerepzavar: a tanulás.

Következmények:

1.: az "én" illúziója, a "vagyok" elbizonytalanodása.

2.: férfi/nő szereppel azonosulás, vágy a másik után.

3.: a tudás megszerzésének hajszája, kielégíthetetlenség, jó/rossz besorolási kényszer, ítélkezés kényszere, vélemény kényszere, szeretem/nem szeretem kényszere, a kettősségekre bontás, az analizálás kényszere, az uralkodni akarás kényszere.

4.: a szabad/nem szabad illúziója, a bűntett illúziója, a bűntudat/önelégültség nyomorának létrejövetele, a eredendő bűn illúziója, a "rossz vagyok" létrejövetele, a "tenned kell valamit, hogy jó legyél" kialakulása, a szeretet tudatának kioltódása.

5.: az Istentől elszakított állapot tévhite, a kitaszított egyedüllét némasága.

6.: a szabályok létrejövetele, "melyeket mind be kell tartanod, hogy jó legyél, ha nem tartod be, meghalsz", a bölcsesség elhalványulása.

7.: a "tanulnod kell egy életen keresztül", "mindig fejlődnöd kell" illúziója, a meglévő lelki tudás, bölcsesség, érzékenység eltompulása.

A valóság:

Minden, amit Isten teremtett igen jó. Az ember lélek, Isten lelkének egy darabja. A lélek azonban nem fizikai természetű, így fizikai tulajdonságai sincsenek, nincs kiterjedése, eleje, vége, hossza, mélysége, határa. Ezért minden ember Isten lelke, nem egy elkülönített valami. Nincs egy én, nincs egyén. Egy lélek vagyunk. Istenben élünk, mozgunk, vagyunk. Nincs férfi ember, sem nő ember, csak lélek. Nincs tudás, nincs jó dolog és nincs rossz dolog, nincsenek kettősségek, csak egyetlen valóság. Mivel nincs rossz, így rossz cselekedet sincs, ezért nincs bűn sem. Ha nincs bűn, akkor a bűntudat egy tévhit, egy hamis gondolat. De önelégültek, büszkék, gőgösek sem lehetünk, mert az is teljesen hamis. Nem vagyunk rosszak, hanem igen jók, a jó az alaptulajdonságunk, az élet az alaptulajdonságunk, az egészség az alaptulajdonságunk. Nem kell tennünk semmit, hogy jók legyünk, nincs kötelességünk, nem "kell" semmit tennünk, hogy jók legyünk, hogy fejlődjünk. Nem lettünk Istentől elszakítva, mindig is benne voltunk és Ő mibennünk, Isten velünk van most is. Nincsenek szabályok, melyeket követnünk kellene, hogy jók legyünk, tehát szabály ellen sem tudunk véteni, így büntetés sem vár senkire. Nem kell tanulni, mivel tudás nem létezik és mivel tökéletesnek lettünk teremtve, így fejlődnünk sem kell sehova.

Csak a valóság létezik, csak Isten létezik, ha Vele összhangban vagyunk, csak figyelünk, csak szeretünk, csak vagyunk, létezünk, akkor szabadok vagyunk. Akkor egy vagyunk. Mi vagyunk a szeretet. S az egész, amit itt folyik, nem más, mint játék.

Amit eddig írtam, vajon van-e köze az igazsághoz? Micsoda az igazság? Játék.

"Jézus pedig azt mondta: Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok?" (Jn 10:34)

"Mert a feltámadáskor nem házasodnak, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint Isten angyalai a mennyben." (Mt 22:30)

"hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatnák és megtalálhatnák, hiszen nincs messze egyikünktől sem. Mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, amint költőitek közül is mondták némelyek: Az ő nemzetsége vagyunk." (ApCsel 17:27-28)

"Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, ezt a feleletet adta: Az Isten országa nem szemmel láthatóan jön el. Nem mondják majd, hogy íme, itt vagy íme, ott van, mert az Isten országa bennetek van." (Lk 17:20-21)

"Mert ő mondja: „A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!”" (2Kor 6:2)

"Bizony, bizony mondom nektek, aki hisz, annak örök élete van." (Jn 6:47)

"Aki hisz őbenne, nem kerül ítéletre, aki pedig nem hisz, az már el is ítéltetett, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében." (Jn 3:18)

"A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: „Ki megy föl a mennybe?” – azért, hogy Krisztust lehozza. Vagy: „Ki száll le a mélységbe?” – azért, hogy Krisztust a halottak közül felhozza. De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van, mégpedig a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk." (Róm 10:6-8)

"Kezdetben volt a Szó, aki Istennel együtt volt, és maga is Isten volt. A Szó kezdetben együtt volt Istennel. Minden a Szó által jött létre, nélküle egyetlen teremtmény sem keletkezett. Benne volt az élet, amely a világosság volt az emberek számára. A világosság fénylik a sötétségben, de a sötétség sohasem tudta legyőzni, feltartóztatni vagy megérteni." (Jn 1:1-5)

Vállalt "skizofrénia"

(vagyis disszociatív személyiségzavar)

Minden felnőtt ember alapértelmezetten "skizofrén" (helyesebben disszociatív személyiségzavarral küzd), csak nem tud róla. Amikor magát szerepeknek hiszi, az mind-mind egy különböző személyiség, gyengébb, vagy erősebb formában. Én jó/nem jó - férj/feleség vagyok, - apa/anya vagyok, - gyerek vagyok, - dolgozó vagyok, ezek egytől egyig szerepek, ahogy az ember a hozzájuk társított helyszínekre, időpontokba kerül, viselkedése észrevétlenül átalakul az adott szerep szerinti egyéniségre.

Wikipédia: "Ezt a zavart olyan hatalmas traumák idézik elő, amelyeket a személy, aki a szörnyűségeket átélte, nem tud feldolgozni, sem pedig elfogadni. Lehet ez családon belüli bántalmazás, nemi erőszak, erőszakkal való fenyítés. Ez akár megfelelhet egy bizonyos „idegösszeomlásnak” is. Egy ilyen nagymértékű lelki sokk után az illető tudat alatt létrehoz egy olyan világot, amelyet elfogad, és ami nem is emlékezteti az előtte történtekre. Elmenekül, és ezzel létrehoz egy másik személyiséget, ami teljesen megváltozik. Emellett megmarad a régi énje is, de hol az egyik, hol a másik kerül a felszínre.

A pszichológusok véleménye általában megegyezik abban, hogy a többszörös személyiséget az önhipnózis szélsőséges esetének kell tekinteni.

Akkor alakul ki, ha valaki saját személyisége elöl menekül.

...

A vizsgálatok során hipnózis segítségével lehetett a személyiségeket egymásba átváltani.

...

Általában az összes személyiséget pszichológiai kezelésekkel összeolvaszthatják, persze ezzel is egy teljesen új személyiséget hoznak létre."

A Wikipédia jellemzése trauma szinten, súlyos formában tárgyalja e zavart, azonban enyhe formájában minden egyes felnőtt embert érint. Minél hamarabb megtörténik a zavar, a betegség tudatosítása, annál hamarabb jön a gyógyulás, az egyetlen személyiség.

Kezelés:

- munka, testedzés (nehéz, hosszan tartó)

- meditáció (hátrahúzódás szemlélődő állapotba /egy újabb személyiség, a valódi Én, Önvaló/, a gondolatok lecsendesedése, a saját személyiség elfogadása, szembenézés vele)

- önszuggesztió (megerősítések, hitvallások, pozitív kijelentések többszöri />= 20/ ismétlése)

- imádság, mantrák (beszédmeditáció, az imádságban Isten egy újabb személyiség, akivel a problémák, személyiségek megbeszélhetők, kezelhetők)

- nevetés, éneklés

- testi szenvedés, fájdalom, betegség (ez utóbbiak nem a javasolt, hanem az automatikus kezelései a zavarnak, az ember így kezeli magát, ha egyik fenti módszert sem alkalmazza)

Visszájáról is szemlélve a dolgot, ha az ember azt tapasztalja, hogy szenved, fájdalmai vannak, beteges, vicceket keresgél, énekel, szép idézeteket gyűjtöget, vallásos, az mind e zavarra utal és a kezelést minél hamarabb meg kell kezdeni.

Csak el kell vállalni. Csak be kell ismerni.