Ki kaphat örök életet?

"A tanítványok ezen nagyon meglepődtek. Meg is kérdezték: „Hát akkor egyáltalán ki kaphat örök életet?”

Jézus rájuk nézett, és ezt mondta: „Az emberek számára ez valóban lehetetlen, Istennek viszont minden lehetséges.”" (Mt 19,25-26)

Az emberek jó része azért jár templomba, gyülekezetbe, olvas Bibliát, mert fél a halál utáni bizonytalanságtól.

Szeretne magának a halál után is biztonságot, jó jövőt, örök életet szerezni. Ennek érdekében kész magát megregulázni és megtagadni magától jóleső, de rossznak ítélt dolgokat ebben az életben.

Ezt az utat kereste a gazdag ifjú is, mikor Jézust felkereste.

"Egyszer odajött Jézushoz egy férfi, és ezt kérdezte: „Mester! Mi az a jó, amit tennem kell, hogy örök életem legyen?”

Válaszul Jézus megkérdezte tőle: „Miért kérdezed tőlem, hogy mi a jó? Egyedül Isten jó! Ha be akarsz menni az örök életre, kövesd a parancsolatokat!”

„Milyen parancsolatokat?” — kérdezte a férfi.

Jézus így válaszolt: „Ne gyilkolj! Ne kövess el házasságtörést! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Tiszteld apádat és anyádat! Úgy szeresd embertársadat, mint saját magadat!”

A fiatalember ezt felelte: „Ezeket mind megtartottam. Mit kell még tennem?”" (Mt 19,16-20)

Íme egy igazán vallásos ember, aki erkölcsösen él, önmegtagadásban, a törvény betűje szerint. Ennek ellenére valami mégis hiányzott neki, úgy érezte nem tett meg mindent, valamit még tennie kell, valami hiányzik.

"Jézus ezt mondta neki: „Ha tökéletes akarsz lenni, add el minden vagyonodat, és a pénzt oszd szét a szegények között! Így a Mennyben lesznek a kincseid. Azután gyere, és kövess engem!”

A fiatalember ekkor szomorúan elment, mert nagyon gazdag volt.

Jézus ekkor a tanítványaihoz fordult: „Igazán mondom nektek: a gazdagok nehezen mennek be Isten Királyságába! Mondom nektek: könnyebb egy tevének átmenni a tű fokán, mint egy gazdagnak Isten Királyságába bemenni.”" (Mt 19,21-23)

Vajon aki eladja minden vagyonát és szétosztja a szegények közt, tökéletessé válik? Nem tökéletessé, hanem szegénnyé válik. A világ sok-sok szegénye, akik közül rengetegen az utcán élnek, fagyoskodnak, éhen halnak; ők vajon tökéletesek és örök életük van? Nem, ők csak szegények.

Helyjegy-e tehát a szegénység a mennybe? Egyáltalán nem, ahogy a gazdagság sem zár ki onnan.

Miért kellett tehát megszabadulni a vagyonától ennek az embernek? Mert a birtoklás kötötte le egész életét. Még a jó cselekedetei is a vagyonát képezték, mindent ő akart megtenni, mindig ő akart megoldani mindent. Az "add el vagyonodat és kövess engem" tulajdonképp azt jelentette, hogy adja fel a birtoklást, a "mindent meg tudok oldani" magatartást, a független, Isten nélküli életet.

Ezt ő ekkor nem tette meg, később talán igen. De mi a helyzet azokkal, akik megtartották a parancsolatokat, megszabadultak minden kötöttségüktől, mindent feladva követték Jézust? A parancsolatok megtartása, a birtoklásmentes nem-ragaszkodás, az Úr követése vajon garancia a mennybe? Nem, Júdás az egyik legismertebb példa rá.

"Egyáltalán ki kaphat örök életet?" - kérdezték a tanítványok, felismerve a fentieket. "Az emberek számára ez valóban lehetetlen" - mondta Jézus. Tehát akik az imént vázolt rögös utat végig járták, minden parancsolatot megtartottak, megszabadultak ragaszkodásuktól, lemondtak mindenről, valóságos szentek, követik az Urat, nekik is lehetetlen, mindenkinek lehetetlen, minden embernek. Az ember minden törekvése az örök életre hiábavaló, Jézus mondta, hogy lehetetlen.

Nincs különbség bűnös és szent között, lehetetlen elérni az örök életet minden embernek.

De ott a kereszt-váltság. Jézus Krisztus egyfelől biztosította a váltságot az ember számára a kereszten. De vajon mindenkinek biztosította? Nem, csak annak, aki elhiszi. De aki hisz Jézusban, az mentesül az alól, hogy ember? Nem és “emberek számára ez valóban lehetetlen” továbbra is. Nem lehet kényelmesen ringatózni abban a tudatban, hogy “hiszek Jézusban, ezért örök életem van”.

"Istennek viszont minden lehetséges." - mondta Jézus. Mit jelent ez? Miért mondta az embereknek és bizonyította be, hogy a tökéletes reménytelenség vár minket az örök élet tekintetében? Mert az szerette volna, hogy az összes jó cselekedetünkbe vetett bizalmat, a magunkba vetett reményt, hitet egyszer, s mindenkorra felejtsük el. Csak Istennek lehetséges az örök élet.

Parancsolatok áthúzva, nem-ragaszkodás áthúzva, Jézus-követés áthúzva, Jézusban való hit áthúzva, bármit teszünk, kevés. Az örök élet egyenletében az egyenlőségjel egyik oldalán így már csak az ember marad, míg a másikon Isten. Ember egyenlő Isten? Bolonddá kell tehát lenni, mint az elmebeteg, aki mindig Napóleonnak képzeli magát? Csak mi nem Napóleonnak, hanem Istennek képzeljük magunkat? Nem, távol legyen.

Az örök élet: azonosulni Istennel, eggyé válni Istennel olyan szinten, hogy az egyéniség, az én felbomlik és semmi egyéni nem marad, csak Isten. Csak vele foglalkozni, csak rá gondolni, csak őt keresni és venni észre mindenkiben és mindenben, a legapróbb teremtményben is. Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erőddel és teljes értelmeddel, és felebarátodat, mint magadat. Nincs más parancsolat, nincs más út. Akinek örök élete van, nem tudja, hogy örök élete van és nem is törekszik az örök életre. Nem tud, nem törekszik, csak szeret. Isten szeretet.