"Igazán mondom nektek: Ha valaki azt mondja ennek a hegynek: »Menj, és zuhanj a tengerbe!«, és nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik — akkor úgy is lesz. Ezért mondom nektek: amikor imádságban kértek valamit, higgyétek, hogy az már a tiétek, és akkor valóban meg is fogjátok kapni!" (Mk 11:23-24)
Az imádság rövid, közvetlen formája az, ha az ember egyszerűen kimondja, amit szeretne és közben egyszerűen elhiszi, hogy az megtörténik. Ezt hitvallásnak, vagy megerősítésnek is nevezik.
Hosszabb formája, ha az ember imádkozik és kér Istentől valamit, de miközben kéri, már elhiszi, hogy az az övé, már megkapta, s ha így tesz, akkor valóban meg is kapja.
Az imádság hit nélküli formája az, ha az ember imádkozik és kér Istentől valamit és vár rá, hogy úgy történjen, és majd ha úgy történik, hálát ad érte. Amikor az ember így kér és várja, hogy úgy legyen, várja, hogy majd egyszer megtörténik, az nem hitből fakadó imádság. "Hinni pedig azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk. Aki hisz valamiben, az meg van győződve arról, hogy az a dolog valóságosan létezik, annak ellenére, hogy nem látja." (Zsid 11:1)
Az imádságot hittel érdemes tenni, mert "Hit nélkül ugyanis nem lehet Isten tetszését elnyerni. Aki Istenhez közeledni akar, annak hinnie kell, hogy Isten létezik, és abban is, hogy Isten megjutalmazza az őt keresőket." (Zsid 11:6).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.