Nincs tudás, nincs kötelesség, nincs törvény, nincs igazság

Nem kell tudni sem ezt, sem azt. Nem kell csinálni sem ezt, sem azt. Nem kell jót tenni, sem rosszat.

Nincs tudás, amit tanítani kellene. Nincs teendő, amit csinálni kellene. Nincs törvény, amit követni kellene.

Miért tanítanak? Mert azt mondják, hogy tudnod kell szabályok szerint viselkedni, írni, olvasni, számolni, tudományosan gondolkodni, ismerned kell elméleteket, módszereket. Mire jók ezek? Hogy gyorsabban és biztonságosabban alkalmazkodni tudj a környezetedhez. Mihez kezdesz az így nyert idővel és biztonsággal? Újabb dolgok megtanulására fordítod, vagy az eddigieket jobban elmélyíted, hogy még több mindenre légy használható, még gyorsabb légy, még biztonságosabb légy. Mit veszítesz ezen az úton? Az igazi tanulás folyamatát magát, a közvetlen, saját megtapasztalást, a gyakorlati, saját tudást, a tévedések lehetőségét és a sikerek lehetőségét, a tanulás lelki folyamatát. Nincs többé saját tudásod így, csak beléd programozott mások tudása, mások gondolatai, mások ötletei. Ha ezután valódi problémával találod magad szemben, eszedbe sem jut megfigyelni, megérteni és megoldani azt, csak őrülten keresel a már látott, tudott mintákat a beléd programozott tudásbázisban. Mivé teszi így az ember az embert? Robottá, halottá. Elveszíti a kapcsolatát a valósággal és saját magával. Ha pedig e kettővel nincs kapcsolata, úgy a másik emberrel is igen megnehezül. Nem tud már, hanem csak hisz, vél. Nem figyel, csak gondolkodik. Nem érez, hanem csak vágyakozik. Irányítható, manipulálható. Tömeg.

Dobjuk-e ki az illemet, az írást, olvasást, számolást, tudományokat? Igen, nem. A tanítást dobjuk ki. Az "ezt és ezt így és így kell" helyett, csak a tárgyra való figyelmet mozdítsuk előre. Nem ismeretek közvetítése a cél, hanem elősegíteni, hogy az ember önmaga tapasztalatokat szerezzen. Nem hasznos mindent szabállyá kovácsolni, törvénnyé emelni, mert az általánosítás révén a valóság igazi működésétől esünk távol. A szabályokat, törvényeket, tudáshalmazt tanuló ember görcsössé, gátlásossá válik és elvész a természetessége. A játékossága, a bátorsága, a nyíltsága, az őszintesége. Képmutatóvá és személyválogatóvá válik. Elvész a szeretet és megjelenik a félelem, a tisztelet. Eltűnik a belső egyszerű gyermek és megjelenik a komoly, fontos ember. Egó.

Ha élni akar, az ember vesse el mások tudását, dobjon ki mindent, amit az évezredek felhalmoztak. Kezdővé lenni és mindent magunknak kipróbálni és megfigyelni, ez egészen más. Még azt sem kell kinyerni "a tudásból", hogy mivel foglalkoztak, akik a tudást felépítették, hiszen azt is magunk deríthetjük ki, mit érdemes megfigyelni. Ha figyelni kezdünk a tudás helyett, akkor úgyis mindenre figyelni fogunk, nem fogunk válogatni, hogy ez érdekes, ez meg nem, ez izgalmas, ez meg unalmas. Minden egy, minden megfigyelt.

Vessük el a kötelességet is. Nem kötelező semmi. Nincs teendő. Nincs feladat, élethivatás. Nincs kényszer. Csak figyelni kezdünk és figyelünk és figyelünk. Aztán néha ezt, meg azt megteszünk. Mindig csak kicsit, mindig csak könnyűt, egyszerűt, amit lehet, amit bárki meg tud. Ami jön belülről. Nincs sürgés, nincs törekvés, nincs fejlődés, nincs bonyolult, nincs nehéz. Csak folyamatos áramlás, mozgás, változás. Nincs állandó.

Vessük el a törvényt is. Nincs jó, sem rossz. Nem kell elkerülni és nem kell törekedni egyikre sem. Nincs szeretem, sem nem szeretem. Elkezdjük megfigyelni kívülállóként, tanúként a cselekedeteket, a szavakat, a gondolatokat. Nem kell őket csalogatni és nem kell őket száműzni. Hadd jöjjenek és hadd menjenek. Elkezdjük megfigyelni a másik embert, magunkat, a természetet. Amit pedig megfigyelünk, azt megértjük. Amit megértünk, az közel kerül. Ami közel kerül, az iránt szeretet ébred. Akit, amit szeretünk, azzal szemben rosszat nem teszünk.

Vessük el az igazságot is. Az igazság valójában egy gondolat a tudásról és a helyzet állapotáról és mindig birtokolni véljük, ugyanúgy, ahogy mindenki más. Nincs tudás, nincs a helyzetnek jó, vagy rossz állapota, így igazunk sincs. Nem is kell, hogy legyen.

Egyetlen valóság létezik, amit a sokféle elénk tett szemüveglencse miatt nem látunk. Emiatt van szükségünk hitre, tudásra, kötelességre, törvényre. A szemüveget letenni, a valósággal szembesülni, figyelni, tapasztalni, itt lenni: ez a másik út.

Nincs kell. Nincs volt és lesz. Lehet, történik, létezik. Vagyok.