Nem tudom és nem tudok

Nem tudom, hogy mit tudok
és tudom, hogy mit nem tudok,
de nem, ezt sem tudom igazán.

Nem tudom, hogy mi vagyok,
nem tudom, hogy ki vagyok.
Nem tudom, hogy mi a jó
nem tudom, hogy mi nem jó.

Mondják,
írják,
bizonygatják,
nem tudják.

Nem tudom, hogy Isten ki,
nem tudom, hogy neve mi?
Nem tudom, hogy címkék-e csak, nevek
annyi sok címke ugyanazon Egynek?

Mondják,
írják,
bizonygatják,
nem tudják.

Nem tudom, mikor imádkozom,
őt éri-e el neve,
nem tudom, hogy imádom-e,
vagy csak lelkem heve?
Nem tudom, hogy melyik hit vigasz,
nem tudom, hogy van vallás, igaz?

Mondják,
írják,
bizonygatják,
nem tudják.

Nem tudom, hogy tudás van-e,
nem tudom, hogy saját van-e?
Nem tudom, hogy újraszületsz,
vagy esetleg újjászületsz?

Mondják,
írják,
bizonygatják,
nem tudják.

Nem tudom, hogy tehát vagyok-e,
nem tudom, hogy gondolkodom-e?
Vagy csak egy gondolat vagyok
és csak gondolják, hogy vagyok?
Nem tudom, mert nem tudhatom.

Nem biztos, hogy világ van,
nem biztos, hogy én van,
nem biztos, hogy gondolkodom,
nem biztos, hogy vagyok.
Egyet tudok, hogy valóban nem tudok,
de nem tudom, hogy valóban: nem tudok?

Ezért hát:
mit tudni vélek, elvetem,
mit tanítottak, nem hiszem,
mit látok, érzek,
hallok, ízlek,
félreteszem, nem veszem.

Tudom, hogy nem tudok semmit,
nem tudom, hogy tudok-e valamit?
Nincs tudás-"om",
csak érzem,
itt benn.

Hogy Isten,
hogy vagyok,
hogy merre,
hogy tovább.

Behunyom szemem,
kitárom szívem,
nem bölcselkedem,
nem tudom,
nem tanítom,
nem mutatom,
csak megyek,
tán nem is megyek,
csak vagyok,
csak áramlok.
Talán előre,
talán előbbre,
érzem,
hiszem.
Nem tudom,
nem tudok.