Életerő

Az élet folytatódik a halál után is.

A halál csak a test halála.

A lélek él.

A lélek bármikor el tudja hagyni a testet.

Akkor halsz meg, amikor feladod az életet.

Azért élsz, mert így döntöttél.

Az ember a saját elhatározásából hal meg.

Az ember a saját elhatározásából él.

Az ember a saját elhatározásából beteg.

Az ember a saját elhatározásából egészséges.

Az életerő az, ami fenntartja az egészet, az életfáradtság pedig az, ami lerontja.

Az életerő egyfajta energia és energia táplálja, ezért az energia kulcsfontosságú az életben.

Az elhatározás az életerő kiindulópontja.

Mert így döntöttem.

Makacs és semmihez nem kötődő.

Vagyok.

Élek.

Mi adja az energiát? Mi a forrása?

Az öröm.

A szeretet.

A szabadság.

A hit.

Az erény: ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz.

Mi oltja ki az energiát?

A bánat.

A gyűlölet, a harag, a hazugság, a vágy, a sóvárgás, a kapzsiság.

A rabság.

A megszokott.

A hitetlenség, a kishitűség, a félelem, a babona.

A bűn, a szennyeződés, az akadály.

Mi az, ami megszabadít a bűntől, a hitetlenségtől, a rabságtól, a szeretet hiányától, a bánattól?

Ha belül keresed, van szabadító, te vagy az. Te tudod csak ezt megtenni, senki más helyetted.

Ha kívül keresed, van Szabadító, más néven Jeshua, más néven Jézus, Ő tud csak megszabadítani.

De Ő már megtette.

Mi hiányzik akkor?

Te.

Te is tedd meg.

Soha nincs késő élni kezdeni.

Soha nem szabad feladni.

Nincs végzet.

Nincs elrendeltetés.

Nincs karma.

TE VAGY AZ.

Tat tvam asi.

Te döntesz az életedről, az egészségedről, az erényedről.

Teljességgel felelős vagy érte.

Csak a döntésedtől függ, hatalmadban áll élni, egészségesnek lenni, erényesnek lenni minden körülmények között.

Bárhol, bármikor.

Itt és most.

Légy erényes!

Légy egészséges!

Élj!

Nincs vége.

Még mindig nincs.

És még most sem.

A keskeny ösvény

Szemlélet

A lélek célja a boldogság, de a lét mégis szenvedéssel teli. A szenvedés oka a vágy. A vágy megszüntetése a szenvedést is megszünteti. A vágy a tudatlanságból származik. A tudatlanság felszámolása a vágy megszűnéséhez vezet. A tudatlanság felszámolása a hittel teli tudatossággal történik.

Döntés

Határozd el a lemondást, a jóakaratot, az ártó szándék elkerülését, az Istenhez való visszatérést. Ez végleges döntés kell, hogy legyen, az oda-vissza táncolgatásnak nincs értelme.

Életmód

Javaidat békés úton, tisztességesen és másoknak szenvedést nem okozva szerezd meg.

Kerüld a romlott kereskedelmet; a jóslást, a kamatok, fegyverek, emberek, élőlények, fertőző, bódító szerek és mérgek kereskedelmét.

Vállald életmódoddal is nyíltan az igazságot, még csak ne is látssz olyannak, mint aki romlott életmódot folytat.

Cselekvés

Cselekedj a testtel hasznos, jó tetteket, óvd az érző lényeket, gyakorold a szeretetet; amit magadnak szeretnél, azt cselekedd mással is, tartsd tiszteletben ami a másé, gyakorold az önmegtartóztatást, a megelégedést.

Tartózkodj a testtel elkövethető káros tettektől, érző lények elpusztításától, ártástól, nem adott dolog elvételétől és helytelen szexuális viselkedéstől, a vágyak mértéktelen kiélésétől.

Nemártás, igazság, nemlopás, önmegtartóztatás, nemmohóság, tisztaság, elégedettség, lemondás, tanulmányozás, siker és kudarc Istennek való odaadása: ezeket gyakorold.

Beszéd

Beszéded legyen mindig igaz, béketeremtő, egyetértést hozó, szeretettel és szellemmel teli.

Tartózkodj a hazugságtól, rágalmazástól, durva beszédtől és az üres fecsegéstől. Olvasd a szent írásokat, hogy beszéded kedves, szép és jóízű legyen. Kerüld a pletykairodalmat, a durván beszélő társaságot.

Gondolatok

Semmisítsd meg a rosszat, ami már felmerült benned, gátold meg a negatív gondolatokat, kicserélve őket pozitívakkal.

­A még meg nem született rossz létrejöttét akadályozd meg, gerjessz pozitív gondolatokat Istenre gondolva, mantrákkal, imákkal, lelki énekekkel, lelki olvasmányokkal, természetjárással, jó tettekkel.

­A még meg nem született jó létrejöttét segítsd elő, a már meglévő jót tartsd meg és ápold gyakorlással.

Gyakorold az éberséget, tanulmányozd a valóságot, gyakorold az erőt, s az állhatatosságot, mindig mindenben örülj, gyakorold a megnyugvást (relaxációt), gyakorold az összpontosítást (koncentrációt), gyakorold a pozitív és negatív érzelmektől való túlzott elragadtatást, vagyis a felülemelkedett egykedvűséget, derűt. Gyakorold a szelídséget, a beismerést, az irgalmasságot. Gyakorold a szerető kedvességet, az együttérzést, az együttérző örömöt.

Kerüld az érzéki vágyat, az ellenérzést, a tompaságot és a tunyaságot, az izgatottságot és nyugtalanságot, valamint a kételyt.

Figyelem

Tudatosítsd magadban az érzéseket, a gondolatokat, a jelenségeket.

Légy éber az érzéki vágy, rosszakarat, tompaság, nyughatatlanság, kétely észrevételével, melyek a világosság akadályai.

Tudatosítsd magadban, hogy mennyire szükséged van Istenre, vedd észre ezt az emésztő hiányt. Tudatosítsd, hogy belül magadban mindig eléred Őt, az Ő jelenlétének gazdagsága ott belül van, a keresés kívül értelmetlen.

Tudatosítsd az anyagi formát, az érzetet, az észlelést, a késztetést, a tudatot.

Figyeld meg az érzékek és benyomásaik, valamint a tudat és a gondolatok egymásba fonódását.

Figyeld meg, hogy az éberség, a jelenségek elfogulatlan vizsgálata, a tetterő, az öröm, a bizalom, az elmélyedés, a felülemelkedett egykedvűség benned van-e, vagy sem.

Tudatosítsd magadban a Szemléletet (↑).

Elmélyedés

Gyakorold a test megfigyelését, kontrollálását, lecsendesítését; a légzés megfigyelését, kontrollálását, lecsendesítését; az érzékelés megfigyelését, kontrollálását, lecsendesítését; a gondolkodás megfigyelését, kontrollálását, lecsendesítését.

Gyakorold a koncentrációt külső tárgyakra, a kontemplációt belső tárgyakra, a meditációt, a tudat teljes kiüresítését, a belső csendet, az Önmagadra figyelést, a Lélekre figyelést, Istenre figyelést.

Te vagy az

A tudatlanság levetése az elfogadás által történik. Gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás a tudatossághoz vezető út.

Higgy. Hit nélkül lehetetlen. Higgy magadban, bízz magadban, szeresd magadat, ha ezt megteszed, hiszel Istenben, bízol Istenben, szereted Istent, szereted felebarátodat. Tégy magadban rendet. Benned van az erő, a kulcs, benned van a világosság, benned van a Lélek.. Ne félj, csak higgy, légy éber és imádkozz.

A jóga ászana

Az ászana nem árt, de használ: megerősít, ellazít, egyensúlyba hoz; könnyűvé és szilárddá tesz.
Az ászana igazságos: egyenlően használja a jobb oldalt a bal oldallal, a hátsó részt az elülsővel, a felsőt az alsóval, a külsőt a belsővel. Nem terheli túl az egyik részt és nem hagyja munka nélkül a másikat.
Az ászana nem lop, de ad: nem veszi el az egyik rész javait és nem tünteti ki méltánytalanul a másikat, nem tesz tönkre, nem ad sérüléseket, de életet ad mindegyiknek: életet a testrésznek, életet a bőrnek, az ereknek, a csontoknak, az izmoknak, az inaknak, a sejteknek, az elmének, a léleknek.
Az ászana önmegtartóztató: mindent odaszentel Istennek, a léleknek; önfeláldozó.
Az ászana nem mohó, de hálás: szorgalmas, de nem túlzottan; nem akarja elvégezni a tegnap dolgát, hagy munkát a holnapnak is, de a ma munkáját örömmel teljesíti.
Az ászana tiszta és megtisztít: minden rosszul lecsapódott, berögződött, beivódott rögzülést fellazít és kihoz, a tétlenséget feltüzeli, a hevességet lehűti, az egységet és egyensúlyt támogatja, a rejtettet előhozza, a jót erősíti.
Az ászana elégedett, örül: minden lépés, minden tett jó érzéssel tölti el, örömmel számon tartja, ami van és nem kíván olyat, ami nincs.
Az ászana önfegyelmezett, az ászana odaadó, lemondó és tüzes; megerősít, eggyé kovácsol, egyszerűvé, egyöntetűvé és egyhegyűvé tesz.
Az ászana tanulmányozó, megismerő és figyelmes: megismeri az életet, a testet, a légzést, az érzékeket, a figyelmet, az elmét és a lelket.
Az ászana odaadja magát Istennek: odaadja a cselekedetet, s annak eredményeit; a gondolatokat, a szavakat, az érzéseket.
Az ászana a jóga mind a nyolc ágát tartalmazza; az önzetlen cselekvést gyakorolja; a helyes megismeréssel felszámolja a tudatlanságot; az odaadó önzetlen szeretetet felszínre hozza és táplálja. Az ászana ezért egyszerre a cselekedetek jógája, a királyi jóga, a tudás jógája és az odaadás jógája.

Ho'oponopono - ami belül van

Sajnálom
A világban van szenvedés. A szenvedés oka a vágy. A vágy oka a tudatlanság. A tudatlanság a figyelmetlenségből ered. A tudatlanságból ered az ábránd: az elme a tudás hiányát képzetekkel pótolja. A világot nem érzékeli az ember úgy, ahogy van, csak a róla alkotott ábrándját. A valóságként kezelt ábránd testet ölt. A testet öltött ábrándért a létrehozó ember felelős. Az ábrándot az emlékek táplálják. Az emlék nem tudás, csak a múlt ismerete. A múlt nem valóság. Minél több időt tölt el a lélek a testben, annál több emléke van. A több emlék több ábránd, a több ábránd több tudatlanság. Valódi tudással csak a gyermek bír, vagy aki olyanná lesz, mint a gyermek: emlék-nélküli, ábránd-nélküli. A gyermek tudatlansága üres tudatlanság, szívja magába a tudást. Az agg tudatlansága tele tudatlanság, nem engedi be a tudást. Az agg, aki gyermekké lesz, megszabadul a tele tudatlanságtól és megszabadul az üres tudatlanságtól, csak tudás van benne. A tudás megelégedést nemz. A teljessé lett megelégedés a boldogsághoz vezet.
Az ember boldogságot keres. Az ember figyelmetlenségének sarja a szenvedés. A világ szenvedése az egyén testet öltött ábrándjaiból születik. Az egyén felelős a világ szenvedéséért és saját boldogtalanságért. A boldogság, a szenvedés megszűnése az emberben magában van benne.
A szenvedés megszüntethető. A szenvedés a tudásból származó megelégedéssel szűnik meg. A tudás az üres és a tele tudatlanság megszüntetésével jön létre. Az ember felelősségvállalása a világ minden szenvedéséért a tudatlanság vége és a tudás kezdete.
Kérlek, bocsáss meg
A szenvedés fokozója a bűntudat, az emlékekben hordozott miatti lelkiismeret-furdalás. A bűntudat megszüntetése a a megbocsátásból származó felejtés. Aki megbocsátást kér, az megbocsátást kap, felejtést, így ő is felejthet. A megtisztulás csak így jöhet létre, az emlékektől meg kell szabadulni.
Köszönöm
A megbocsátást kérő megbocsátást nyerő. Aki megbocsátást kap, az hálás a felejtésért, mert a felejtés a megszabadulás. A hálás ember elhiszi a bocsánatot és öröm tölti meg szívét. A köszönet a hit kifejezése, a bizalom kifejezése, az öröm kifejezése. A köszönet a vágy vége, a megelégedés kezdete, az öröm forrása. Az öröm az indíték, a mozgatórugója mindennek.
Szeretlek
A szeretet energia, a gyógyulás, az élet, a béke, a helyreállás. A szeretet teremtő. Isten a szeretet. A szerető ember helyreáll, meggyógyul, élettel, erővel telik meg. A szeretet nem ismeri az "én"-t, az "enyém"-et. Minden "mi", minden közös, minden egy. Ami az enyém, az a tied, amit magamnak szeretnék, azt teszem veled.
A figyelmetlenség megszüntetése a figyelem gyakorlásával végezhető. A figyelem világosság. A "Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg. Köszönöm. Szeretlek." gyakorlásával figyelem irányítható a tettekre, a szavakra, a gondolatokra, az emberre, a környezetére, a világra. A "Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg. Köszönöm. Szeretlek." nem varázsige, nem egy mindenek felett álló módszer, hanem a figyelem irányításának, a valóságra ébredésnek egy módja. A boldogság bennünk van és nem kívülünk. A figyelem gyakorlása, a befelé való figyelem, a teljes felelősségvállalás, a megjavítás szándéka, a megjavulás hite, a hálás öröm és a szeretet alkotják a hozzá vezető utat.
A kereszt
Jézus Krisztus földi élete idején tökéletesen tudatában volt, hogy ő a testté lett Isten, Mindenható és bűntelenül tiszta. Mégis lélekben teljes felelősséget vállalt minden lélek testben elkövetett bűnéért, mint aki felelős mindezért. Sajnálom, kérlek bocsáss meg, köszönöm, szeretlek: mondta élete és kereszthalála Istennek, a Léleknek. És ezzel ő, a tökéletes és bűntelen megtisztított minden lelket a bűneitől, az emlékeitől, minden köteléktől. Aki ezt hiszi, lélekben él és ez a valóság számára, abban valósággá lesz az új születés, a belső gyermekség. Sajnálom, kérlek bocsáss meg, köszönöm, szeretlek.
Elvégeztetett.

Ho'oponopono

A Ho'oponopono (ho-o-pono pono) egy ősi Hawaii gyakorlat a megbékélésre és a megbocsátásra. Hasonló megbocsátás gyakorlatot végeztek a Csendes-óceán déli részén levő szigeteken, beleértve Szamoát, Tahitit és Új-Zélandot. Eredetileg a Ho'oponopono-t gyógyító papok gyakorolták vagy a papsághoz közel álló személyek, a családtagok közti olyan személyen, aki fizikailag beteg volt. A modern változatokban a családban a család idősebb tagja végezte, illetve az egyén egyes egyedül önmagán. (Wikipedia)

---

(Az alábbi kivonat a Hogyan működik a ho'oponopono módszer? nyomán készült.)

Egyszerűen megfogalmazva a Ho'oponopono annyit jelent, hogy valamit jóvátenni, egy hibát kijavítani. Hawaii őslakosai szerint a hibák olyan gondolatok nyomán keletkeznek, amelyeket múltbeli fájdalmas emlékek piszkítottak be. A Ho'oponopono révén el tudjuk engedni ezeknek a fájdalmas gondolatoknak vagy hibáknak az energiáját, amelyek felborítják az egyensúlyt és betegséget okoznak.

A következő felismerések alapján alakítjuk az életünket és a kapcsolatainkat:
1. A fizikai univerzum gondolataim tárgyiasulása.
2. Ha a gondolataim károsak, káros fizikai valóságot fognak teremteni.
3. Ha a gondolataim tökéletesek, olyan fizikai valóságot fognak teremteni, amelyben túlcsordul a szeretet.
4. 100 százalékban felelős vagyok azért, hogy a fizikai univerzumomat olyannak teremtettem, amilyen.
5. 100 százalékban felelős vagyok a beteg valóságot teremtő káros gondolataim kijavításáért.
6. Nincs olyan, hogy "odakint". Minden gondolatként létezik az elmémben.

Joe Vitale idézte Dr. Ihaleakala Hew Len szavait a módszerről:
    Elmesélte, hogy három évig a Hawaii Állami Kórházban dolgozott. Az elmebeteg bűnözők osztálya nem volt éppen veszélytelen hely. Havonta felmondott valamelyik pszichológus. A munkatársak folyton beteget jelentettek, vagy egyszerűen csak otthagyták az osztályt. Az ápolók hátukat a falnak vetve közlekedtek az osztályon, nehogy valamelyik ápolt megtámadja őket. Nem volt kellemes ott élni, dolgozni, de még a puszta látogatás is nyomasztó élmény volt.
  Dr. Hew Len soha nem végzett a betegeken orvosi kezelést. Soha nem végzett velük terápiát. Azt vállalta, hogy átnézi az leleteiket. Amikor a leleteket nézte át, saját magán dolgozott. Ahogyan saját magán dolgozott, úgy kezdtek gyógyulni a betegek.
Néhány hónap után a bilincsben tartott betegeknek megengedték, hogy szabadon járkáljanak - mesélte. Akiket erősen gyógyszereztek, azoknak csökkentették az adagját. És elkezdtek hazaengedni olyanokat, akikről úgy gondolták, hogy örökre az intézetben fognak maradni.
De ez még nem minden - folytatta - a személyzet tagjai is elkezdték élvezni a munkába járást. Megszűntek a hiányzások és a fluktuáció. A végére több dolgozónk lett, mint amennyire szükségünk volt, mert a betegeket egymás után engedtük el, a személyzetből pedig senki nem hiányzott. Be is zárták ezt az osztály később.
Itt fel kellett tennem a kérdést:
- Mit tettél magadban, amivel megváltoztattad ezeket az embereket?
- Egyszerűen csak megtisztítottam az énemnek azt a részét, amit megosztottam velük.
A Ho’oponopono a problémákat nem nyűgnek, hanem lehetőségnek tekinti. A problémák nem mások, mint visszajátszott múltbeli emlékek, amelyek azért jönnek elő, hogy lehetőséget kapjunk a szeretet szemeivel való látásra és az inspirációból történő cselekvésre.
A problémáim nem mások, mint a tudattalanomban visszajátszott emlékek. A problémáimnak nincs köze senkihez, semmilyen helyhez vagy helyzethez. Ezek a problémák "panaszolt panaszok", ahogyan azt Shakespeare költőien megírta az egyik szonettjében.
Amikor azt tapasztalom, hogy az emlékeim problémákat játszanak vissza, van két választásom. Választhatom azt, hogy továbbra is kötődöm hozzájuk, vagy pedig Istenhez folyamodom azért, hogy szabadítson meg tőlük átalakítással, így az elmémet vissza tudom állítani eredeti nulla, üres állapotába, az emlékmentesség állapotába. Amikor mentesülök az emlékeimtől, akkor valódi Önmagam vagyok, ahogyan Isten létrehozott pontosan a saját maga hasonlatosságára.
Amikor a tudatalattim zéró állapotban van, olyankor időtlen, határtalan, végtelen és a halál sem érinti. Ha viszont az emlékek diktálnak, akkor elakad az időben, a térben, a problémákban, a bizonytalanságban, a káoszban, a gondolkodásban, a problémákkal való megbirkózásban és a dolgok kezelésében. Ha megengedem, hogy az emlékek uraljanak, akkor feladom az elmém élességét és az Istennel való összhangomat. Ha nincs igazodás, nincs inspiráció. Ha nincs inspiráció, nincs cél.
Mindannyian úgy jöttünk erre a világra, hogy a "panaszolt panaszaink" már készen voltak. A problémák emlékeinek nincs közük emberekhez, helyekhez vagy helyzetekhez. Ezek nem mások, mint lehetőségek a szabadságunk megszerzésére.
Ha teljes felelősséget viselsz az életedért, akkor minden, ami az életedben megjelenik - egyszerűen azért, mert ott van az életedben - a te felelősséged.
Az egész világot te teremted, szó szerint.
A probléma nem másokkal van, hanem veled. És ha meg akarod őket változtatni, akkor magadat kell megváltoztatnod.
- Pontosan mit csinált, amikor a betegek kartonját nézegette?
- Folyamatosan azt mondogattam, hogy bocsáss meg, szeretlek - magyarázta.
- Ennyi?
- Ennyi.
A dolog úgy áll, hogy önmagunk javításának a legjobb módja az, ha szeretjük magunkat. És ahogyan magadat javítod, úgy javítod a világot is.
A lényeg, hogy életünkben mindenért vállaljuk a 100 százalékos felelősséget: mindenért. Azt mondja, az ő munkája saját maga megtisztítása. Ennyi. És ahogyan megtisztítja magát, a világ is megtisztul, mert ő maga a világ. Minden, ami rajta kívül van, kivetülés és illúzió.
Kétféleképpen élheted az életedet - magyarázta Dr. Hew Len. Az emlékeidből, vagy inspirációból. Az emlékek visszajátszott régi programok. Az inspiráció pedig az, amikor Istentől kapsz üzenetet. Az inspiráció az, amire szükséged van. És csak akkor hallhatod meg az Istenit és kaphatod meg az inspirációt, ha minden emlékedet kitörlöd. Csak annyit kell tenned, hogy mindent kitisztítasz.

A leggyakrabban használt tisztítási módszer:
Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg. Köszönöm. Szeretlek.

Ha felmerül egy "probléma", csendesedjünk el és szívből kezdjük el a fenti 4 rövid mondatot ismételgetni.

Amikor azt mondod: "sajnálom", ezzel a mondattal vállalod a felelősséget a dolgok létrejöttéért.

Amikor azt mondod: "kérlek, bocsáss meg", megkapod Istentől a megtisztulást a konkrét helyzetben megjelenő negatív programodtól.

Amikor azt mondod: "köszönöm", a háládat fejezed ki és a hitedet, hogy a dolgok mindenki számára a legjobb módon alakulnak.

Amikor azt mondod: "szeretlek", meggyógyul benned az a korlátozó program, amivel előidéztél egy békétlen helyzetet. Átalakítja a megrekedt energiát, hogy az ismét szabadon áramolhasson.

---

"A belső békéhez vezető út, mely a meditáción keresztül vezet, azzal a felismeréssel kezdődik, hogy a belső béke pusztítója nem valami külső ellenség, hanem bennünk magunkban van. Ezért a megoldás szintén bennünk van. Az ezt követő belső változás nem történik meg azonnal - ahogy például felkapcsoljuk a lámpát-, de hetekbe, hónapokba, évekbe telik." -- Dalai Láma

"Az ember legnagyobb tévedése, ha azt gondolja, hogy ő természettől fogva gyönge vagy rossz. Minden ember igazi természete isteni és erős. Ami benne gyönge vagy rossz, az csak szokásaiban, vágyaiban és gondolataiban áll,
de nem benne magában." -- Ramana Maharishi


Vonatkozó versek a Bibliából

Az Úrral egy lélek:
Pál első levele a korinthusiakhoz 6,17: "Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ő vele."

Az Úr bennünk, s mi Őbenne:
Pál levele a galatákhoz 2,20: "Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem."
Pál levele a rómaiakhoz 6,6-11: "Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől. Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk. Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. Mert aki meghalt, az meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, aki pedig él, az az Istennek él. Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban."
Az apostolok cselekedetei 17,24-28: "Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből; hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: Bizony, az ő nemzetsége vagyunk."

Isten képmása vagyunk, de nem testileg, hanem lelkileg:
Mózes első könyve a teremtésről 1,27: "Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket."
Mózes első könyve 5,1: "Ez az Ádám nemzetségének könyve. A mely napon teremtette Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremtette azt."

Az Ő lelke van bennünk:
Mózes első könyve 2,6-7: "Azonban pára szállt fel a földről, és megnedvesítette a föld egész színét. És formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehelt az ő orrába életnek leheletét. Így lett az ember élő lélekké."

Vele egy a lényegünk:
János evangéliuma 10,34-36: "Jézus így válaszolt: „Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok? Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni, akkor, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, arról ti azt mondjátok: Káromlást szólsz, mert azt mondtam: az Isten Fia vagyok?!"

Ő pedig Mindenható:
A jelenések könyve 1,8: "Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható."

S nekünk is ideadja hatalmát:
Máté evangéliuma 18,18: "Bizony, mondom néktek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is."
Lukács evangéliuma 6,37: "„Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik."
János evangéliuma 20,21-23: "Jézus erre ismét ezt mondta nekik: „Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.” Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyetek Szent Lelket! Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak.”"

De ez nem a test, hanem csakis a lélek:
Pál levele a rómaiakhoz 8,1-6: "Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint. Mert akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaival. A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség."

Szavaink hordozzák ezt a hatalmat:
Pál levele a rómaiakhoz 10,10: "Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk."
Máté evangéliuma 12,36-37: "De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged.”"
Márk evangéliuma 9,23: "Minden lehetséges annak, aki hisz."
Márk evangéliuma 11,23: "Bizony, mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat tengerbe! - és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik -, annak meg is adatik az."

A problémák emlékei, a "panaszolt panaszaink" valójában lehetőségek:
János evangéliuma 9,1-3: "Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?” Jézus így válaszolt: „Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.”"

Ez a kijavítás és ez az egység a feladatunk:
János evangéliuma 17,22-23.26.: Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél. És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük.


Végül pedig felmerül a kérdés: de miért nincs alany, kihez szólnak ezek a kijavító, tisztító mondatok? Önmagadhoz. Istenhez. A másik emberhez. Egy másik teremtményhez. Az adott helyzethez. És valójában mindhez, de mindig csak Egyhez. Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat. Ha gyakorlod a "tisztítást", rájössz, hogy "te" nem is létezel, csak Egy, csak Lélek, minden megkülönböztetés, minden elhatárolás, minden elnevezés, minden formai megnyilvánulás felesleges és haszontalan. Csak Egy. Te Az vagy. Tat tvam asi.

Az elme szerepe

Amikor nem jut eszedbe valami, hogy megcsináltad-e vagy sem, s később rá kell, hogy jöjj, hogy igen; olyankor döbbensz rá, hogy a figyelmed kihagy. Ha egy könyvet többször is elolvasol és újabb és újabb részeket fedezel fel benne, ez is figyelmed kihagyásának bizonyítéka. Az ember azt hiszi, hogy egyszerre több tevékenységet is képes végezni, pedig ez csak önámítás. Egyetlen dologra képes csak figyelni és ha ezt a figyelmet hosszabb időn keresztül fenntartja, ez az összpontosítás, vagy koncentráció; amikor a sok szerteágazó kis figyelem-fénysugarat mind egy irányba fordítja és hirtelen azokból egy nagy gyújtósugár lesz.

Az elme teljesítménye és ereje csökken, ha egyszerre több dologra próbálják rászorítani, mert szétszóródik figyelme és szétszórttá válik. Az állandósult szétszórt állapot az elmét nem tartja karban, az elme ereje csökken, éppúgy, mint az izomé, amit nem használnak. Az elméjének erejét tendencia-szerűen elvesztő ember gyenge elméjűvé válik, aki saját csapongó elméjének, vagy más erős elméjének fogságába kerül.

A tömegeffektusnak ismert jelenség az emberek elméjének gyengeségéből adódik, amikor egymás társaságában addig is hiányos figyelmük még tovább szóródik a többi emberre és a közben folytatott beszédre. A sok beszéd igen alkalmas arra, hogy a figyelmét az ember elveszítse. Az ön-figyelmét, önfegyelmét vesztett embertömeg elé aztán már csak egy olyan embert kell állítani, akit karizmatikus egyénisége képessé tesz a többi irányítására. Ez a tulajdonság valójában abból áll, hogy ő képes a figyelmét összpontosítani a szétszóró környezetben is. Meggyőző ereje elméjének erejéből ered, mely erő a többi gyenge elmét térdre kényszeríti. Az irányítani kívánt elméknek saját meggyőző erejét felhasználva a rákényszerítendő gondolatot addig ismétli, míg azok meg nem adják magukat.

Ismétlés, ismétlés eredményezi a gyakorlást, ami az erőt eredményezi. Elengedés, elengedés eredményezi a nem odaillő akadályozó tényezőktől való megszabadulást, hogy a gyakorlás akadályokba ne ütközzön. Az önfegyelmezett, egyhegyűvé vált erős elme az ember barátjává válik, mely segít az illúzió világából a valóság világába kitalálni. A fegyelmezetlen, szétszórt, csapongó, gyenge elme az ember ellenségévé lesz, mely az illúzió szövedékét még szorosabbra húzza a szív körül, míg a lélek körül beáll a teljes sötétség.

Ezek miatt a szívben lakó léleknek alapvetően fontos, hogy rendszeresen gyakoroltassa elméjét, hogy az minél előbb egyhegyűvé váljon és aztán megerősödjön. Mindezzel párhuzamosan gyakorolnia kell az elengedést is, hogy a ráragadt akadályozó szennyeződések a gyakorlásnak ne váljanak akadályaivá.

A lélek testbe születésének oka, hogy létrehozza a szívet, majd az elmét is, azután a szív tüzével, s a kötőerőknek alávetett elme erejének segítségével minden akadályozó szennyeződéstől megszabadulva az egyetlen létező valóságra ébredjen. Az ehhez kapcsolódó életfeladat pedig a jóga, amely az elmét egyhegyűvé és erőssé teszi, az egót megszünteti, s az egyetlen végső valósághoz elvezet.

Kerüld ezért a tömeget, a rossz társaságot, mert a jó erkölcsöt megrontja a gonosz társaság. Kerüld a karizmatikus, vezető, ámde romlott embereket. És kerüld a televíziót, mely igen erős hatással bír elmédre nézve a folyton ismétlődő képi hatásokon keresztül. A tévét úgy is tekintheted, mint egy nagy erejű, de romlott jóga gurut, aki rajtad gyakorol. Ő koncentrál, gyakorol, ismétel, a te elméd meg mindent szó nélkül befogad belőle. Kevés gonoszabb emberi találmány létezik a tévénél, amely alkalmasabb lenne tömeges méretű pszichózisra, gyenge elméjű embertömegek létrehozására.

Válaszd ezek helyett a kevés ember társaságát, a jó erkölcsű közösségeket, a magányt, a csendet, a természetet. Olvass szentírásokat, olvass sokat, meditálj, imádkozz, jógázz és csinálj mindig egyszerre csak egy dolgot, odafigyelve.

Vár a valóság.

Belső csend

Van az ember belsejében egy mély csend, talán valahol a szíve táján. Olyasmi ez, mint amikor mély vízben a levegőt kiengedve lesüllyedünk, leülünk a medence aljára. Amíg bírjuk szusszal, nagy élvezettel figyelhetjük meg a külső világ zajait, látványát - a víz által letompítva. Békés világ ez, minden megfelelően távolra kerül és csak a csend van, mély béke. Ez a csend bármikor elérhető víz és medence nélkül is, csak (kezdetben) félre kell vonulnunk valahova és hagyni kell magunkat elcsendesedni. Lehet ülve, lehet állva, de talán ülve könnyebb kicsit. Nem kell csinálnunk semmit, hogy elérjük ezt a csendet, nem kell kizárni a gondolatokat, nem kell erősen koncentrálni, nem kell légzésfigyelést alkalmazni és nem kell hozzá semmilyen zene, vagy mantra sem. Csak a csendre kell figyelni, ami ott van bent. Ahogy az ember a csendet figyeli, úgy csendesedik el légzése, úgy válik teljesen mozdulatlanná, úgy lazul el és maradnak kívül a zajok és gondolatok. A tudat szépen lassan visszahúzódik a testrészekből a középpontba, s erre a testrészek jólleső ellazulással válaszolnak. Ez a csend az igazi lényegünk. Ebbe a csendbe kell megérkeznünk Szentírás-olvasáskor és innen indítva valódi az imádság is. Gyakoroljuk a csend elérését és a benne maradást, amikor csak eszünkbe jut és meglátjuk, egyre jobban fogjuk magunkat érezni a bőrünkben!