Amikor nem jut eszedbe valami, hogy megcsináltad-e vagy sem, s később rá kell, hogy jöjj, hogy igen; olyankor döbbensz rá, hogy a figyelmed kihagy. Ha egy könyvet többször is elolvasol és újabb és újabb részeket fedezel fel benne, ez is figyelmed kihagyásának bizonyítéka. Az ember azt hiszi, hogy egyszerre több tevékenységet is képes végezni, pedig ez csak önámítás. Egyetlen dologra képes csak figyelni és ha ezt a figyelmet hosszabb időn keresztül fenntartja, ez az összpontosítás, vagy koncentráció; amikor a sok szerteágazó kis figyelem-fénysugarat mind egy irányba fordítja és hirtelen azokból egy nagy gyújtósugár lesz.
Az elme teljesítménye és ereje csökken, ha egyszerre több dologra próbálják rászorítani, mert szétszóródik figyelme és szétszórttá válik. Az állandósult szétszórt állapot az elmét nem tartja karban, az elme ereje csökken, éppúgy, mint az izomé, amit nem használnak. Az elméjének erejét tendencia-szerűen elvesztő ember gyenge elméjűvé válik, aki saját csapongó elméjének, vagy más erős elméjének fogságába kerül.
A tömegeffektusnak ismert jelenség az emberek elméjének gyengeségéből adódik, amikor egymás társaságában addig is hiányos figyelmük még tovább szóródik a többi emberre és a közben folytatott beszédre. A sok beszéd igen alkalmas arra, hogy a figyelmét az ember elveszítse. Az ön-figyelmét, önfegyelmét vesztett embertömeg elé aztán már csak egy olyan embert kell állítani, akit karizmatikus egyénisége képessé tesz a többi irányítására. Ez a tulajdonság valójában abból áll, hogy ő képes a figyelmét összpontosítani a szétszóró környezetben is. Meggyőző ereje elméjének erejéből ered, mely erő a többi gyenge elmét térdre kényszeríti. Az irányítani kívánt elméknek saját meggyőző erejét felhasználva a rákényszerítendő gondolatot addig ismétli, míg azok meg nem adják magukat.
Ismétlés, ismétlés eredményezi a gyakorlást, ami az erőt eredményezi. Elengedés, elengedés eredményezi a nem odaillő akadályozó tényezőktől való megszabadulást, hogy a gyakorlás akadályokba ne ütközzön. Az önfegyelmezett, egyhegyűvé vált erős elme az ember barátjává válik, mely segít az illúzió világából a valóság világába kitalálni. A fegyelmezetlen, szétszórt, csapongó, gyenge elme az ember ellenségévé lesz, mely az illúzió szövedékét még szorosabbra húzza a szív körül, míg a lélek körül beáll a teljes sötétség.
Ezek miatt a szívben lakó léleknek alapvetően fontos, hogy rendszeresen gyakoroltassa elméjét, hogy az minél előbb egyhegyűvé váljon és aztán megerősödjön. Mindezzel párhuzamosan gyakorolnia kell az elengedést is, hogy a ráragadt akadályozó szennyeződések a gyakorlásnak ne váljanak akadályaivá.
A lélek testbe születésének oka, hogy létrehozza a szívet, majd az elmét is, azután a szív tüzével, s a kötőerőknek alávetett elme erejének segítségével minden akadályozó szennyeződéstől megszabadulva az egyetlen létező valóságra ébredjen. Az ehhez kapcsolódó életfeladat pedig a jóga, amely az elmét egyhegyűvé és erőssé teszi, az egót megszünteti, s az egyetlen végső valósághoz elvezet.
Kerüld ezért a tömeget, a rossz társaságot, mert a jó erkölcsöt megrontja a gonosz társaság. Kerüld a karizmatikus, vezető, ámde romlott embereket. És kerüld a televíziót, mely igen erős hatással bír elmédre nézve a folyton ismétlődő képi hatásokon keresztül. A tévét úgy is tekintheted, mint egy nagy erejű, de romlott jóga gurut, aki rajtad gyakorol. Ő koncentrál, gyakorol, ismétel, a te elméd meg mindent szó nélkül befogad belőle. Kevés gonoszabb emberi találmány létezik a tévénél, amely alkalmasabb lenne tömeges méretű pszichózisra, gyenge elméjű embertömegek létrehozására.
Válaszd ezek helyett a kevés ember társaságát, a jó erkölcsű közösségeket, a magányt, a csendet, a természetet. Olvass szentírásokat, olvass sokat, meditálj, imádkozz, jógázz és csinálj mindig egyszerre csak egy dolgot, odafigyelve.
Vár a valóság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.