Az egy-ség öröme

Az embernek van egy olyan képessége, hogy amire figyelmét fordítja, amivel hosszabban érintkezik, azzal valamilyen szinten egyesül. Ez az egyesülés több szinten, több dologgal is végbemegy az emberben: az anyaggal általában, a levegővel, az étellel, a hanggal, a fénnyel, a másik emberrel, az impresszióval, a gondolattal, az inspirációval, az igazi legfelsőbb Énnel. Ezek adják a tapintás, a fogás örömét; a légzés, a szaglás örömét; az evés-ivás, az ízlelés, s végül az ürítés örömét; a hallás, a hallgatás örömét; a fénybefogadás, a látás, a nézés örömét; az együttlét, a nemzés örömét; az átérzés, a beleérzés, az együttérzés, az egység, a birtoklás és a megosztás örömét; a gondolkodás, a beszéd, a cselekvés, a helyváltoztatás örömét; az átlényegülés, a kreativitás, a teremtés örömét; a létezés-tudatosság-boldogság, a végső Egység örömét.

Az élet öröm nélkül halál. Öröm nélkül az élet kedvetlen, motiválatlan, depressziós, beteges. A tartós örömnélküliség eredménye a test halála. Minden betegség, még a vírusos, vagy akár az öröklődő is visszavezethető egyetlen ősokra, s ez nem más, mint az örömnélküliség.

Az öröm forrása az egyesülés, az egység érzése, érzékelése, tapasztalása. Az öröm hiányának forrása nem kívül van, nem a másik ember, nem a nélkülözés, hanem csakis az elme. Az elme az embernek nem hagy lehetőséget az érzésre, érzékelésre, tapasztalásra, mert megállás nélkül csak gondolkodik, saját nem létező virtuális világában él. A múlt emlékei futnak benne újra és újra. Az élet során az emlékek szaporodnak, s az öröm mennyisége csökken; minél több az emlék, annál kevesebb az öröm. Mindegy, hogy jó emlék, vagy rossz emlék, az emlék kötöz, uralkodik, programoz. Újból és újból lefutva vagy a jövő becslését-tervezését, vagy jelenbeli cselekvést indukál. A megjelenő cselekvések indítéka többnyire örömszerzés, hiszen az elme jól tudja, hogy öröm nélkül hamar eljön a halál és ezt meg akarja akadályozni, hiszen a halál a testtel együtt az ő végét is jelenti. Csak azt nem látja, hogy saját maga öli meg az örömöt. Minden erőlködése az elvesztett öröm visszaszerzésére hasztalan, hiszen az öröm mindvégig ott van, csak az elme nem látja saját pörgő, zakatoló, hullámzó működésétől.

Az öröm a fenti felsorolásban is láthatóan több szinten beszerezhető, de még inkább felfedezhető. Vannak rövidebb, olcsóbb, alacsonyabb szintű, kisebb rezgésszámú örömök és vannak hosszabb, drágább, magasabb rezgésszámú örömök. Amelyik öröm többször rezeg az emberben, az adja az ember általános rezgésszámát, így végül az ember magát determinálja egy-egy adott öröm keresésére. Ha az ember nem keresi-kergeti az alacsonyabb szintű örömöket, hanem a magasabb szintű örömök felé irányítja a figyelmét, akkor az általános rezgésszáma is megnő, mert a magasabb örömöket gyakrabban tapasztalva átveszi azok rezgésszámát. Ez nem jelenti azt, hogy az alacsonyabb örömöket meg kell tiltania magának, csak azt, hogy nem kell keresnie őket. Ha megtörténnek vele, észleli, örül nekik; ha nem, az sem baj.

Az ember örök létezésében el kell, hogy jusson a legmagasabb örömig, a létezés-tudatosság-boldogság, az Egység öröméig. Ez a hajtóerő az, ami miatt él, amit minden embernek végül meg kell tapasztalnia, amikor a tudattalan, a tudatalatti, a tudatos tudat, a tudat feletti tudat - és bármiféle tudat, amit még felfedezhetünk - egyesülnek és az ember tudata eggyé válik. Ez az öröm a végső öröm, ami maga az Élet.

Éppen ezért "mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok" és ne keressétek az alacsonyabb örömöket, de keressétek a magasabb örömöket, s leginkább az Egy örömét. Mert a többi kisebb öröm csak ennek az egy igazi örömnek a halvány tükörképe, egyszerű másolata. Ne téveszd össze azt a vágyat, ami a saját igazi önmagaddal való egységre eljutás irányába vonz, az anyag, az alsóbb frekvenciák iránti vonzódással. Soha nem fogják megadni azt az örömet.

Az élet egyetlen célja az öröm, a mindent elborító, minden kis zugba bevilágító, egyetlen, egyesült végtelen öröm. Az ember életfeladata pedig az, hogy mindent megjavítson, helyrehozzon, egyesítsen, hogy végül minden mindenben minden által egyetlen egységes Egy legyen.

Öröm, vagy emlékek. Jelen, vagy múlt. Figyelem, vagy ábrándozás. Választani kell.