Őén

Ha eszem, megköszönöm magamban a falatot és odaadom a belsőmnek, elkezdem feldolgozni és örömmé alakítva eljuttatni a bennem lakó Istennek. Hálaadással végzett áldozat, amelynek gyümölcsét az Úr előtt helyezem el.
Ha nézek, az Úr néz a szememen keresztül, én nézek és Ő lát, Ő néz és én látok. Ezért megválogatom mire, mit és mennyit nézek és úgy tekintek, hogy az örömet okozzon a bennem lakó Istennek.
Ha beszélek, Isten beszél belőlem és bennem, s én beszélek Istennek magamból magamnak.  Ha én beszélek, Isten beszél, ha Isten beszél, én beszélek. Így figyelek szavaimra és vigyázok, hogy beszédem mindig kellemes, fűszeres legyen, ami kellemes illat az Ő színe előtt.
Ha gondolok, nem csapongok, nem képzelgek mindenfélét, figyelmemet nem herdálom el. Gondolatom Istené, Ő elé hozom, neki megmutatom, vele megbeszélem. Gondolatom az Övé, az Ő gondolata az enyém.
Ami az enyém, mind az Övé. Ami az Övé, mind az enyém. Nincs külön "Ő". Nincs külön "én". Ő és én egy Vagyok.