Egyetlen Egy

Világod és te nem vagytok külön választva, a testi határok csak a tested határai, de te nem a tested vagy. Környezeted, családod, barátaid, munkatársaid, ismerőseid, szomszédaid, városod, országod, földrészed, az egész Föld, az egész világegyetem mind-mind részeid. "Belül" vannak, tebenned, ily módon nincs "kívül". Ezért ha valami körülötted jól történik, az azért van, mert benned jól van, ha valami körülötted rosszul történik, az azért van, mert benned rosszul van.

Ha valaki keresi társaságod, barátságod, az azért van, mert feladatod van felé, s neki is feléd. Ha valaki nem keresi társaságod, de ismeretségedben van, találkozol vele, tudomásodra jut léte, viselkedése, az is azért van, mert feladatod van felé, s neki is feléd. Mindennel és mindenkivel összefüggésben vagy. Minden és mindenki próba, feladat, lehetőség: szolgálatra, továbblépésre, fejlődésre, tanulásra. Ha egy helyzet ismétlődik, megtörténik megint, újra felbukkannak személyek; azok egy még meg nem tanult, számodra nehéz leckét jelentenek.

Mindenért felelős vagy teljes egészében. A Föld legtávolabbi sarkában történő eseményekért is, ami tudomásodra jut. Onnan tudhatod, hogy feladatod van vele, hogy tudomásodra jutott, megjelent az én-te, én-ő, én-ti, én-ők összefüggéseid valamelyikében. A feladatod mindig jobbá tenni, megjavítani, felemelni, fényt hozni, kitisztítani, éppé tenni. Ha a "külső" történésre reagálsz és úgy cselekszel másokkal, ahogy ők is veled, az nem jobbá tevés, az reakció, s a reagálás nem jobbít, mert a külső történésen alapul, ez testi viselkedés, nincs benne állandóság, semmi maradandó. Ha a "külső" történést észreveszed, de nem reagálsz, hanem úgy cselekszel másokkal, ahogy te is szeretnéd, hogy veled cselekedjenek, ha a "külső" történést megfogod és azonnal viszed "befelé", magadba: örülni neki, hálát adni érte, elfogadni, megérteni, megismerni, megszeretni, szeretni; ezzel jobbá tudod tenni, meg tudod tisztítani, fel tudod emelni.

Az eszközeid a mosoly, az öröm, a köszönöm, a szeretlek, a bízom benned. Ez a viselkedés lelki viselkedés, mert a "belső"-dön alapul és az állandót hozod ki "bent"-ről "kint"-re. És ha figyeled a "kint"-et és viszed mindig "bent"-re; ha megfogod az én-te, én-ő, én-ti, én-ők összefüggéseidet és "be"-viszed a személytelen "belső"-dbe és mondod neki a szót, ami teremt, a szót, ami megváltoztat és a "külső"-vel összefüggésben ismétled név nélkül, nem címezve, alany nélkül, hogy "felelős vagyok", "elfogadlak", "sajnálom", "bocsáss meg", "köszönöm", "szeretlek", "bízom benned", "hiszek benned", akkor megszűnik az "én", megszűnik a "te", az "ő", a "külső", a "belső", az "enyém", a "tiéd", az "övé".

Csak egyetlen Egy marad, Aki egyszerre én-te-ő-mi-ti-ők, Akié enyém-tiéd-övé-miénk-tiétek-övék, Aki cselekszik, Aki van, Aki tud és Aki szeret. AZ a valóság. Te AZ vagy.