A karma kötődése: amint vetsz, úgy aratsz

"Előírt kötelességed végrehajtásához jogod van, de tetteid gyümölcsére nem tarthatsz igényt. Sohase gondold, hogy te vagy az oka cselekedeteid következményének, és sohase vonzzon kötelességed elhanyagolása! Végezd kötelességed megingathatatlanul, óh, Ardzsuna, s ne ragaszkodj se a sikerhez, se a kudarchoz! Az ilyen kiegyensúlyozottságot hívják jógának." (Bhagavad Gítá 2.47-48.)

Amikor cselekszel, vetsz. Miután cselekedtél, aratsz. A cselekedeted gyümölcse visszahatást vonz rád. Mivel magadhoz kötötted a gyümölcsöt, a visszahatás is visszatalál hozzád, ami a gyümölcshöz tartozik. Ki mint vet, úgy arat. "Ne vezessétek félre magatokat: Istent nem lehet kijátszani. Mert amit az ember vet, azt fogja aratni is; hiszen aki testének vet, a testből arat majd romlást, aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből arat majd örök életet." (Galata 6,7-8) A cselekvés és visszahatása közti ok-okozat ilyen összefüggését nevezik karmának.

A cselekedetnek mindig van gyümölcse, a kérdés csak az, hogy ragaszkodsz-e hozzá, magadhoz kötöd-e. Úgy tudod magadhoz kötni, ha maga a cselekvés nem is érdekel, csak a célja. Minél hamarabb túlesni a dolgon, csak hogy a gyümölcsökhöz juthass. Ilyen módon sosem éled át magát a cselekvést, mindig csak valamit meg akarsz szerezni. Szerzés, hódítás, ez jellemez. Hódító vagy és nem szolgáló.

Lehet más módon is cselekedni, ez az, amikor nem a céljáért cselekszel, hanem magáért a cselekvésért, kötelességtudatból. Kötelességről beszélünk, ami nem jelent egyet a nyűggel. A kötelességed az, amire rendeltettél, amiben igazán jó vagy, amit adott helyzetben érzel, hogy meg kell tenned (dharma). Nem a céljáért cselekedni, hanem magáért a cselekvésért nem azt jelenti, hogy a cselekedeted céltalan, vagy hogy ne lennének céljaid. Van a cselekedetednek iránya, célja, de cselekvés közben nem az köt le, hogy mikor éred már el, hanem maga az, amit csinálsz. Ilyen módon nem kötöd magad az eredményhez, s ha közben cselekvésed a felénél befejeződik és másra kell áttérned, nem leszel csalódott. Ugyanígy, ha elvégzed dolgodat, melynek céljához odaérsz, az sem lesz eget-rengetően más érzés, hiszen végig dolgod végezte alatt betöltött az öröm, hogy azt végezheted, ami te vagy, ami a te rendeltetésed, dolgod, kötelességed.

A tetted gyümölcséhez való kötődésed teremti a karmát. Kötődhetsz a sikerhez, amikor tetted számodra pozitív értékelésű végeredménnyel zárul és kötődhetsz a kudarchoz is, amikor tetted végül balul üt ki. A kudarchoz való kötődés a félelem valamitől, nehogy bekövetkezzen. Akár siker, akár kudarc jár a fejedben, megkötöz, hódító vagy, kincsgyűjtögető, aki kintről akarja beszerezni azt, ami már eleve ott van benne, magában.
"Dicsőség, szégyen: egyforma félelem.
A rang: az élet legnagyobb csapása.
Dicsőség, szégyen: mért csak félelem?
Mert a dicsőséget a közemberek
szorongva nyerik el,
szorongva vesztik el.
A dicsőség is, szégyen is, csak puszta félelem.
A rang mért az élet csapása?
Mert legnagyobb csapás
az önszeretet.
Ha nincs bennem önszeretet,
ugyan mi bajom lehet?
Ezért:
a világért élő kiválóságra
bízható a világ;
és a világért élő jóságra
építhet a világ." (Tao Te King 13)

Hogyan szabadulj meg a karmától? Abbahagyod a cselekvést, hogy ne teremjen visszahatásokat - gondolod. A cselekvést azonban teljesen abbahagyni nem tudod, ilyen módon magadat teljesen becsapod.
"Az ember nem szabadulhat meg a visszahatásoktól csupán azáltal, hogy eláll a tettektől, s pusztán lemondással sem érhet el tökéletességet. Minden ember akaratlanul arra kényszerül, hogy az anyagi természet kötőerőitől származó tulajdonságai szerint cselekedjék, ezért senki sem maradhat tétlen, még egy pillanatra sem. Aki visszatartja cselekvő érzékeit, ám elméje továbbra is az érzékek tárgyain csügg, az kétségkívül becsapja magát. Az ilyen embert kétszínűnek hívják." (Bhagavad Gítá 3.4-6.)

A nemcselekvés nem kiút, a célokért cselekvés meg egyenesen az odavezető út, az egyetlen esélyed arra, hogy a visszahatások pörgő kerekét megállítsd, hogy abbahagyod a reagáló magatartást, azt, hogy úgy érzed, mindenre valami választ kell adnod, szóban, vagy tettben. Engedd el, húzódj helyette hátra és figyeld meg azt, ami reagálásra invitál! Ha pedig nem reagálni "kell", de cselekvésre ösztönöz saját bensőd, érzed kötelességed, akkor ne a célját nézd, ne az eredményért tégy! Magáért a tettért, magáért a kötelességért, saját magáért, amit teszel, mert ez vagy te! Hódítóból szolgává leszel, a kincs-gyűjtögetés helyett adó üzemmódba kapcsolsz, a kintről befelé irányod bentről kifelé irányulóvá vált. Mert odabent korlátlanul gazdag vagy.
"Óh, Dhananydzsaja! Az odaadó szolgálat erejével tarts távol magadtól minden emberhez nem méltó tettet, s ebben a tudatban hódolj meg az Úr előtt! Akik élvezni akarják munkájuk gyümölcsét, valamennyien fösvények. Az odaadó szolgálatban élő ember még ebben az életében megszabadul a jó és a rossz tettektől egyaránt. Törekedj hát a jógára, a tettek művészetére!" (Bhagavad Gítá 2.49-50.)

Ezt az irányváltást úgy is hívják, hogy visszatérés, vagy a gondolkodás megváltoztatása, vagy más szóval alávetni magad, az egyetlen Út, ami kivezet a kötöttségekből. Ez az Út, amelyen járó "vágytalan, s a nagy titkot megfejtheti, de akinek vágya van, csak a dolgokat szemlélheti".