A szemlélő

"Óh, Kuntí fia! A boldogság és a boldogtalanság ideiglenes megjelenése és eltűnése olyan, mint a tél és a nyár kezdete és elmúlása. Óh, Bharata sarja, ezek csak érzékfelfogásból erednek, s az embernek meg kell tanulnia eltűrni őket, anélkül hogy zavarnák őt. 
Óh, emberek között a legkiválóbb Ardzsuna! Akit sem a boldogság, sem a boldogtalanság nem zavar meg, s mindkettő esetén rendíthetetlen, az kétségtelenül méltó rá, hogy felszabaduljon. 
Az igazság látnokai arra a következtetésre jutottak, hogy a nem létező (az anyagi test) számára nincsen állandóság, az örökkévaló (a lélek) pedig változatlan. Erre mindkettő természetének tanulmányozásával jöttek rá." (Bhagavad Gítá 2.14-16)

Egy valami nem változik meg soha: hogy minden megváltozik. Ami ezt szemléli, az az egyetlen állandó. Boldogság, boldogtalanság egymást követik ismét és ismét. De aki ezt szemléli, nem tartozik hozzájuk, mert maga a létező tudatos boldogság, az állandó. Azt a valamit, valakit kell megtalálnod magadban. Te. Az. Vagy.