Álarc?

Mikor már azt hiszed, ismersz valakit, jön egy pillanat és előveszi, egy másik arcát..., s döbbenten nézel: hol van az, kit eddig ismertem, szerettem, vagy épphogy gyűlöltem? Álarcot hordott eddig, vagy ez a mostani lenne az? Melyik az igazi arc? És ha tovább figyelsz, elmélázva, bámulva ez arcot, észreveszed benne arcok sokaságát, letűnt idők megannyi vágyát, melyre azt mondta mind: én vagyok. És ha tovább is nézel, rálelsz nagy sokára e képben tulajdon éned mására, s nem kezed alkotására és megleled, hogy a másik feled az, kit éppen nézel, a másik ember arca: te vagy az. És még mindig tovább nézve egyszer - nem hirtelen, de lassan -, eltűnik minden arc, mint felhő a Napban, s nem marad már arc, egyetlen egy sem, s nem marad én és nem maradsz te sem, csak egy nagy "én vagyok", csak egy nagy "Az vagyok". Ekkor látsz jól.

Emelkedj fel!

"Eddig az elemző tanulmányozás segítségével írtam le neked e tudást. Halld most, ahogy a tettek gyümölcseire nem vágyó cselekvés alapján magyarázom el! Óh, Prithá fia! Ha ilyen tudás birtokában cselekszel, megszabadulhatsz a munka bilincseitől.
Ebben a törekvésben nincsen veszteség vagy hanyatlás, s ezen az úton már egy kis fejlődés is megvédi az embert a félelem legveszélyesebb fajtájától.
Akik ezt az utat járják, szilárdak elhatározásukban, és csak egyetlen céljuk van. Óh, Kuruk szeretett gyermeke, a határozatlanok szétszórt értelműek.
A csekély tudással rendelkezők nagyon vonzódnak a Védák virágos szavaihoz, melyek különféle gyümölcsöző cselekedeteket ajánlanak annak érdekében, hogy az ember eljusson a mennyei bolygókra, hogy előnyös helyzetben szülessen meg, hogy hatalomra tegyen szert és így tovább. Érzékkielégítésre és gazdag életre vágynak, ezért azt mondják, hogy nincs más ezen kívül.
Azoknak az elméjében, akik túlságosan ragaszkodnak az érzéki élvezethez és az anyagi gazdagsághoz, s akiket mindezek megtévesztenek, sohasem ébred szilárd eltökéltség, hogy a Legfelsőbb Úr odaadó szolgálatát végezzék.
A Védák legfőképpen az anyagi természet három kötőerejéről beszélnek. Óh, Ardzsuna, légy transzcendentális, s emelkedj e három kötőerő fölé! Szabadulj meg minden kettősségtől, valamint minden aggodalomtól a nyereséget és a biztonságot illetően, s légy szilárd az önvalóban!
Ahogy egy nagy víztároló alkalmas mindarra, amire egy kis kút, úgy a Védák valamennyi célját eléri az, aki ismeri a mögöttük rejtőző szándékot." (Bhagavad Gítá 2.39-46)

A célokért, érdekből végzett cselekvés megkötöz. Ha szeretet céljával cselekszel, fehér karmával, ha ártás céljával cselekszel, fekete karmával kötöd magad újabb okozathoz, s így újabb újraszületéshez. Ezek a cselekvés, a munka bilincsei. Ha a tettek gyümölcseire nem vágyva, a cselekvésért önmagáért cselekszel, annak céljára nem vágyva, annak eredményétől nem félve, akkor megszabadulsz a munka bilincseitől. Tégy a tett kedvéért, élj az élet kedvéért, szeress a szeretet kedvéért! Ha így cselekszel, megfeledkezve sikerről és kudarcról, szenvedéstől és boldogságtól, megszabadulsz a kettősségektől, minden kétségtől és egység jön létre benned, az én egysége. Így felemelkedsz a testedet, elmédet irányító három gúna (trigúna), vagyis kötőerő, a tamasz, radzsasz, szattva, a sötétség, szenvedély, jóság fölé. Elméd rendíthetetlenné válik és megpihen az önvalóban, az egységes énben és szabaddá válsz a kötőerőktől, a karmától, az újraszületéstől. Ez az állapot az egység, jóga állapota és az ide vezető cselekedetek a jóga gyakorlása, melyben minden ember részt vesz, akár tud róla, akár nem. Szabadulj meg az érdektől, mely gondolataidat áthatja és légy értelmedben transzcendentális, végezd a Legfelsőbb Úr szolgálatát, s emelkedj fel! "Vagyok, aki vagyok": figyeld mindenben, hogy "ki vagyok én?", s találd meg önmagad benne. Ott nincs kétség, sem kötöttség, csak egység, béke, boldogság. Sat-Chit-Ananda.

Élj az élet kedvéért

"Még ha azt hiszed, hogy a lélek vagy az élet jele szüntelenül megszületik és örökké meghal, akkor sincs okod a bánkódásra, óh, erős karú!
A megszületett számára biztos a halál, s halála után újra megszületik kétségtelenül. Ezért hát nem szabad keseregned kötelességed elkerülhetetlen végrehajtása közben!
Kezdetben minden teremtett lény megnyilvánulatlan, középső szakaszában megnyilvánul, majd a megsemmisüléskor újra megnyilvánulatlan lesz. Mi okod hát a kesergésre?
A lelket az egyik csodálatosnak látja, a másik olyannak írja le, a harmadik azt hallja róla, hogy csodálatra méltó, míg mások egyáltalán nem értik még azután sem, hogy hallottak róla.
Óh, Bharata leszármazottja, egy élőlényért sem kell bánkódnod, hiszen a testben lakozót (a lelket) sohasem lehet elpusztítani!
Ksatrija (harcos) kötelességedet figyelembe véve tudnod kell, hogy nincs számodra jobb elfoglaltság, mint harcolni a vallásos elvekért. Nincs tehát szükség a tétovázásra.
Óh, Pártha! Boldogok a ksatriják, akiknek ilyen váratlan lehetőségeik kínálkoznak a harcra, megnyitván számukra a mennyei bolygók kapuját.
Ha azonban nem hajtod végre vallásos kötelességedet s nem harcolsz, akkor feladatod elhanyagolásával minden bizonnyal bűnt követsz el, s így búcsút mondhatsz harcosi hírnevednek.
Az emberek szégyenedről beszélnek majd, s egy tiszteletreméltó ember számára a szégyen még a halálnál is rosszabb.
A hatalmas hadvezérek, akik oly nagyra tartották neved és dicsőséged, azt fogják hinni, hogy puszta félelemből hagytad el a csatateret, s így jelentéktelen személyiségnek tekintenek majd.
Ellenségeid bántó szavakkal fognak illetni, s gúnyt űznek majd tehetségedből. Mi lehetne ennél fájdalmasabb számodra?
Óh, Kuntí fia! Vagy megölnek a csatamezőn, s a mennyei bolygókra kerülsz, vagy pedig győzelmet aratsz, s a földi királyságot élvezed. Légy hát elszánt, s harcra fel!
Harcolj a harc kedvéért, s ne gondolj boldogságra vagy szomorúságra, nyereségre vagy veszteségre, győzelemre vagy vereségre! Így cselekedvén sohasem követsz el bűnt." (Bhagavad Gítá 2.26-38)

Ne keseregj, az életed szüntelen körforgás az élet és halál, a boldogság és boldogtalanság állandó körforgásával. Ne bánkódj magad miatt és ne bánkódj másért sem, mert a lélek elpusztíthatatlan benned is, bennük is. A többi mind elmúlik... Találd meg az életfeladatodat (dharmád) és végezd azt megingathatatlanul. Ez a feladat könnyebb számodra, mint más dolgokkal foglalkozni, de számos harcot kell megvívnod hozzá. Az, hogy azt teszed, amire születtél, s amihez tehetséged van, nem jelenti azt, hogy minden az öledbe fog pottyanni. A végsőkig légy elszánt dharmád útján, s ne foglalkozz még életed fenntartásával sem túlzottan. Vagy elveszted e testet közben és maradsz igazi valódban, vagy sikerül és győzelmet aratsz. Nincs vesztenivalód! Élj és ne túlélj! Élj az élet kedvéért, harcolj a harc kedvéért, dolgozz a munka kedvéért, játssz a játék kedvéért! Aki a boldogságra vagy szomorúságra, nyereségre vagy veszteségre, győzelemre vagy vereségre tekint harc közben, már veszített. Életed nem más, mint végtelen megtanulása annak, hogy a dolgok önmagukért jók, hogy Te vagy a lényeg mindenben. Te vagy Az, akit keresel. 

A lélek természete

"Ahogy az ember leveti elnyűtt ruháit, s újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe.
A lelket semmilyen fegyver nem képes feldarabolni. Tűz nem égetheti, víz nem nedvesítheti, és szél sem száríthatja.
Az egyéni lélek törhetetlen, feloldhatatlan, és sem megégetni, sem felszárítani nem lehet.
Örökkévaló, mindenhol jelen van, változatlan, rendíthetetlen és örökké ugyanaz.
Úgy mondják, hogy a lélek láthatatlan, felfoghatatlan és változhatatlan. Ezt tudván nem szabad bánkódnod a test miatt." (Bhagavad Gítá 2.22-25)

Egy a valóság, s ezer a ruhája, e könnyű pára, a lélek öltözik, vetkőzik, új testet fel, idős testet le, egyikből a másikba. A testben nincs állandóság, csak a lélek ugyanaz mindben. A lélek változatlan, állandó. Törhetetlen, feloldhatatlan, éghetetlen, fekszáríthatatlan. Örökkévaló, mindenütt jelenlevő, változatlan, rendíthetetlen, örökké ugyanaz. Láthatatlan, felfoghatatlan és változhatatlan. Ha a lélek ilyen nagyszerű, nem szabad aggódnod a test és a test dolgai miatt. "Mit egyek?", "mit igyak?", "mit vegyek magamra?", "hol fogok lakni?", "miből élek meg?" - ezek a testért aggódó elme kérdései. "Ki vagyok én?" - ez már egy olyan kérdés, mely a lényegre, a lélekre irányul, s erre az egyetlen helyes válasz a szavakon túli "én vagyok". Ha eljutsz idáig, hogy az "én x vagyok", "én y vagyok" helyett csak annyi marad benned, hogy "én vagyok", a békét meglelted és rendíthetetlen elméjűvé, én-tudatúvá váltál és belső békéd kiapadhatatlan forrássá lesz benned.

A lélek állandó

"Az igazság látnokai arra a következtetésre jutottak, hogy a nem létező (az anyagi test) számára nincsen állandóság, az örökkévaló (a lélek) pedig változatlan. Erre mindkettő természetének tanulmányozásával jöttek rá.
Tudd meg, hogy az, ami áthatja az egész testet, elpusztíthatatlan! E halhatatlan lelket senki sem képes megsemmisíteni.
Az elpusztíthatatlan, mérhetetlen és örök élőlény anyagi teste mindenképpen megsemmisül; ezért hát harcra fel, óh, Bharata leszármazottja!
Aki az élőlényt gyilkosnak hiszi, vagy azt gondolja, hogy megölhető, az nem rendelkezik tudással, hiszen az önvaló nem gyilkos és nem is ölhető meg.
A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre, és a jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létező és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő akkor sem pusztul el.
Óh, Pártha! Hogyan lehetne gyilkos, vagy miképpen vehetne rá bárkit is az ölésre az, aki tudja, hogy a lélek elpusztíthatatlan, örök, megszületetlen és változatlan?" (Bhagavad Gítá 2.16-21)

Az ember születésétől kezdve keresi az állandóságot, a stabilitást, a megbízhatóságot. Közismert kifejezés a létbizonytalanság, mely elől menekülni kell - sugallják. De hol találod meg a létbiztonságot, a stabil állandóságot? A vagyonban, a jólkereső állásban nem, ezek csak a testnek nyújtanak jólétet. A test születik, folyamatosan változik, végül meghal. A lélek újabb testet ölt fel és az egész kezdődik elölről. A lélek halhatatlan, elpusztíthatatlan, mérhetetlen, örök. Nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre, a jövőben sem fog megszületni; születetlen, örökkévaló, mindig létező és ősi. Ezért napjaidat nem a test gyarapításával kell töltened akkor, ha az állandóságot keresed, hanem a lélek tanulmányozásával, bensőd megismerésével. Erre szolgál a jóga. A testnek csak nagyon kevésre van szüksége ahhoz, hogy egy életen át szolgáljon, s ehhez nincs szüksége sem hírnévre, sem vagyonra, sem műveltségre. A lélek az, ami megelevenít, ezért a testnek a szükségét megadva a lelket szolgáld, kövesd, tanulmányozd! Erre a földre nem tartalékolni, gyarapítani, túlélni jöttél, hanem teljes erővel élni, vállalkozni, a szívedet követve bátran újba kezdeni. Merj élni! Így találod meg az elveszíthetetlen állandóságot. Te vagy Az.

Érzékcsalódás

"Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Művelt beszéded mellett olyasmit gyászolsz, amiért nem érdemes bánkódni. A bölcsek nem keseregnek sem az élő, sem a halott felett.
Nem volt olyan idő, amikor Én nem léteztem, és öröktől fogva vagy te és ezek a királyok is; a jövőben sem fog megszűnni életünk.
Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg az efféle változás.
Óh, Kuntí fia! A boldogság és a boldogtalanság ideiglenes megjelenése és eltűnése olyan, mint a tél és a nyár kezdete és elmúlása. Óh, Bharata sarja, ezek csak érzékfelfogásból erednek, s az embernek meg kell tanulnia eltűrni őket, anélkül hogy zavarnák őt.
Óh, emberek között a legkiválóbb Ardzsuna ! Akit sem a boldogság, sem a boldogtalanság nem zavar meg, s mindkettő esetén rendíthetetlen, az kétségtelenül méltó rá, hogy felszabaduljon." (Bhagavad Gítá 2.11-15)

Ne bánkódj semmi felől, élünk és csak a test hal meg, mi nem. A lélek testből testbe vándorol. A boldogság és boldogtalanság pedig ennek a váltakozásnak az évszakai, jönnek-mennek. Ezt tudva, meg kell tanulnod eltűrni őket. Se a boldogság ne mámorítson úgy, se a boldogtalanság ne mételyezzen úgy, hogy elfeledkezz arról, hogy "én vagyok". Ha ily módon rendíthetetlenné vált tudatod az én-tudatban, a vagyok-tudatban, akkor a szenvedéstől megszabadulsz, s ez az eredeti, rendíthetetlen állapotod a jóga állapota. Csak figyelj a boldogság és boldogtalanság mögött rejtőző én-re. Ez a jóga gyakorlása.

Amikor a lélek megszólal

"Most zavarban vagyok a kötelességemet illetően, és szánalmas gyengeségem miatt elvesztettem önuralmamat. Ebben a helyzetben kérlek Téged, mondd meg világosan, mi a legjobb számomra!
Most a tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt Előtted. Kérlek, oktass engem! 
Nem tudom, hogyan űzzem el ezt a bánatot, amely kiszikkasztja érzékeimet, s melyet legyőzni nem leszek képes még akkor sem, ha egy páratlan, virágzó földi királyságot nyerek, olyan korlátlan hatalommal, mint a félisteneké a mennyek országában. 
Szanydzsaja szólt: Így beszélt Ardzsuna, az ellenség fenyítője, majd e szavakkal fordult Krisnához: "Góvinda, én nem fogok harcolni!" Aztán elhallgatott." (Bhagavad Gítá 2.7-9)

Nem tudod már, mi a kötelességed, nem tudod már, mit tegyél, s nem tudod, hogyan űzd el a bánatot, amely kiszikkasztja érzékeidet. Ez a mélypont nem rossz egyáltalán, mert megállsz miatta. Abbahagyod a robotként végzett napi teendőidet. Kiszállsz a mókuskerékből. Annyira fájsz, hogy egyszerűen nem tudod tovább csinálni, ami évekig, évtizedekig simán ment. És akkor végre elkezdesz figyelni a lelkedre. Leteszed ami a kezedben van, leülsz és figyelsz. Befelé, felfelé a lélek hangjára. Hogyan tovább? Hogyan felfelé? Hogyan jutok ki ebből? Ki az anyagból, ki a túlélésből, élni, csak élni, szívből, örömmel. És akkor a sok kérdésre válaszul a lélek megszólal benned és elkezd vezetni, tanítani. Hallgass rá és kövesd! 

Légy harcos!

"Ardzsuna így szólt: Óh, tévedhetetlen, kérlek hajtsd harci szekeremet a két sereg közé, hogy láthassam, kik vannak jelen, kik vágynak a harcra, s kikkel kell majd megküzdenem e nagy összecsapásban!
Hadd lássam, kik jöttek el harcolni, hogy Dhritarástra gonosz szívű fiának örömet szerezzenek!
Szanydzsaja így szólt: Óh, Bharata leszármazottja! Ardzsuna kérésére az Úr Krisna a két sereg közé hajtotta a pompás harci szekeret.
Bhísma, Drona és a világ többi vezére jelenlétében így szólt az Úr: Lásd, Pártha, az itt összesereglett Kurukat!
Ardzsuna a két seregben atyáit, nagyatyáit, tanítómestereit, anyai nagybátyjait, fivéreit, fiait, unokáit, barátait, apósait és jóakaróit pillantotta meg.
Amikor Kuntí fia, Ardzsuna meglátta a különféle rokonok és barátok sokaságát, szívét részvét töltötte el, s így szólt:
Ardzsuna szólt: Kedves Krisnám! Előttem sorakozó, harci vágyban égő barátaim és rokonaim láttán tagjaim reszketnek, ajkam kiszárad.
Egész testem remeg, s borzongás járja át. Gándíva íjam kicsúszik kezemből, s a bőröm tüzel.
Képtelen vagyok tovább itt állni! Kezdek megfeledkezni magamról, s forog velem a világ. Óh, Krisna, Késí démon végzete, én csak rosszat sejtek!
Nem látom, hogyan származhat jó abból, ha megölöm rokonaimat e harcban. Óh, kedves Krisnám, nem akarom megnyerni e csatát, s nem vágyom sem királyságra, sem boldogságra!" (Bhagavad Gítá 1.21-31)

Az ember két irányba élheti életét: felfelé, vagy lefelé. Vagy az anyag irányába süllyed, vagy a lélek irányába emelkedik. Középút nincs, egy helyben maradás nem létezik. Ha nem tudod, hogy éppen emelkedsz, akkor éppen süllyedsz. Az emelkedés folyamatos előrehaladás, munka, küzdelem. Aki tétlenül, lustán él, az süllyed. Aki emelkedik, az fénylik, ragyog. Aki süllyed, annak fénye pislákol, kihuny. Elhatározod, hogy emelkedni fogsz. Mindent megteszel, hogy így is legyen, s ki is tartasz ebben. De valami mégis visszahúz, erőd fogy, energiád valahol elvész út közben. Mi a hiba? Atyáid, nagyatyáid, tanítómestereid, anyai nagybátyjaid, fivéreid, fiaid, unokáid, barátaid,  apósaid és jóakaróid. Anyád, apád, párod, gyereked, barátod. Amint hagyod, hogy befolyásoljanak, amint az ő gondolataik, szavaik, véleményük szerint élsz, felfelé íved megtörik. A lelki élet harc, csatamező, mint a fent idézett Kuruksetra. A lelki életben ha más gondolatát uralkodni hagyod magadon, elesel és süllyedni kezdesz, beszippant az anyagi lét mocsara. Ha nem akarsz félni az élettől, ha minden pillanatban élni akarsz, úgy, ahogy a szíved diktálja, meg kell küzdened szeretteid, barátaid gondolatainak egész seregével. Az emelkedés az igazi feltámadás, amikor Isten gyermeke feltámad benned, aki Te magad vagy. Ne félj, kezdj harcolni és merj élni! Támadj fel, aki alszol, ha hagytad eddig a túlélést uralkodni az élet helyett! Légy harcos!

Sem ez, sem az

Nem vagyok sem jó,
nem vagyok sem rossz,
nem vagyok sem jóságos,
nem vagyok sem gonosz,
nem vagyok sem bátor,
nem vagyok sem gyáva,
nem vagyok sem okos,
nem vagyok sem buta,
nem vagyok sem bölcs,
nem vagyok sem balga,
nem vagyok sem szép,
nem vagyok sem csúnya,
nem vagyok sem erős,
nem vagyok sem gyenge,
nem vagyok sem szent,
nem vagyok sem bűnös,
nem vagyok sem megérthető,
nem vagyok sem érthetetlen,
nem vagyok sem követhető,
nem vagyok sem követhetetlen,
nem vagyok sem kiismerhető,
nem vagyok sem kiismerhetetlen,
nem vagyok sem végtelen,
nem vagyok sem véges,
nem vagyok sem ember,
nem vagyok sem Isten,
nem vagyok sem létező,
nem vagyok sem nem létező,
nem vagyok sem tett,
nem vagyok sem nem tett,
nem vagyok sem gondolat,
nem vagyok sem szó,
nem vagyok sem hang,
nem vagyok sem test,
nem vagyok sem lélegzet,
nem vagyok sem érzék,
nem vagyok sem figyelem,
nem vagyok sem elme,
nem vagyok sem én,
nem vagyok sem lélek,
nem vagyok sem ez,
nem vagyok sem az,
én.

Szat - csit - ánanda

(szellő-sugallat egy foltozóvargának)

Az örökkévalóság tűfokán állok,
elefánt-testemmel keresztül azon
ki-be járok:
múlandóság - örökkévalóság,
illúzió - valóság,
változás - állandóság,
gonoszság - jóság,
szenvedés - boldogság
közt lebegek;
sem ez, sem az
nem lehetek:
csak
vagyok - nem vagyok.