"Most zavarban vagyok a kötelességemet illetően, és szánalmas gyengeségem miatt elvesztettem önuralmamat. Ebben a helyzetben kérlek Téged, mondd meg világosan, mi a legjobb számomra!
Most a tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt Előtted. Kérlek, oktass engem!
Nem tudom, hogyan űzzem el ezt a bánatot, amely kiszikkasztja érzékeimet, s melyet legyőzni nem leszek képes még akkor sem, ha egy páratlan, virágzó földi királyságot nyerek, olyan korlátlan hatalommal, mint a félisteneké a mennyek országában.
Szanydzsaja szólt: Így beszélt Ardzsuna, az ellenség fenyítője, majd e szavakkal fordult Krisnához: "Góvinda, én nem fogok harcolni!" Aztán elhallgatott." (Bhagavad Gítá 2.7-9)
Nem tudod már, mi a kötelességed, nem tudod már, mit tegyél, s nem tudod, hogyan űzd el a bánatot, amely kiszikkasztja érzékeidet. Ez a mélypont nem rossz egyáltalán, mert megállsz miatta. Abbahagyod a robotként végzett napi teendőidet. Kiszállsz a mókuskerékből. Annyira fájsz, hogy egyszerűen nem tudod tovább csinálni, ami évekig, évtizedekig simán ment. És akkor végre elkezdesz figyelni a lelkedre. Leteszed ami a kezedben van, leülsz és figyelsz. Befelé, felfelé a lélek hangjára. Hogyan tovább? Hogyan felfelé? Hogyan jutok ki ebből? Ki az anyagból, ki a túlélésből, élni, csak élni, szívből, örömmel. És akkor a sok kérdésre válaszul a lélek megszólal benned és elkezd vezetni, tanítani. Hallgass rá és kövesd!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.