"Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Művelt beszéded mellett olyasmit gyászolsz, amiért nem érdemes bánkódni. A bölcsek nem keseregnek sem az élő, sem a halott felett.
Nem volt olyan idő, amikor Én nem léteztem, és öröktől fogva vagy te és ezek a királyok is; a jövőben sem fog megszűnni életünk.
Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg az efféle változás.
Óh, Kuntí fia! A boldogság és a boldogtalanság ideiglenes megjelenése és eltűnése olyan, mint a tél és a nyár kezdete és elmúlása. Óh, Bharata sarja, ezek csak érzékfelfogásból erednek, s az embernek meg kell tanulnia eltűrni őket, anélkül hogy zavarnák őt.
Óh, emberek között a legkiválóbb Ardzsuna ! Akit sem a boldogság, sem a boldogtalanság nem zavar meg, s mindkettő esetén rendíthetetlen, az kétségtelenül méltó rá, hogy felszabaduljon." (Bhagavad Gítá 2.11-15)
Ne bánkódj semmi felől, élünk és csak a test hal meg, mi nem. A lélek testből testbe vándorol. A boldogság és boldogtalanság pedig ennek a váltakozásnak az évszakai, jönnek-mennek. Ezt tudva, meg kell tanulnod eltűrni őket. Se a boldogság ne mámorítson úgy, se a boldogtalanság ne mételyezzen úgy, hogy elfeledkezz arról, hogy "én vagyok". Ha ily módon rendíthetetlenné vált tudatod az én-tudatban, a vagyok-tudatban, akkor a szenvedéstől megszabadulsz, s ez az eredeti, rendíthetetlen állapotod a jóga állapota. Csak figyelj a boldogság és boldogtalanság mögött rejtőző én-re. Ez a jóga gyakorlása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.