"Ahogy az ember leveti elnyűtt ruháit, s újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe.
A lelket semmilyen fegyver nem képes feldarabolni. Tűz nem égetheti, víz nem nedvesítheti, és szél sem száríthatja.
Az egyéni lélek törhetetlen, feloldhatatlan, és sem megégetni, sem felszárítani nem lehet.
Örökkévaló, mindenhol jelen van, változatlan, rendíthetetlen és örökké ugyanaz.
Úgy mondják, hogy a lélek láthatatlan, felfoghatatlan és változhatatlan. Ezt tudván nem szabad bánkódnod a test miatt." (Bhagavad Gítá 2.22-25)
Egy a valóság, s ezer a ruhája, e könnyű pára, a lélek öltözik, vetkőzik, új testet fel, idős testet le, egyikből a másikba. A testben nincs állandóság, csak a lélek ugyanaz mindben. A lélek változatlan, állandó. Törhetetlen, feloldhatatlan, éghetetlen, fekszáríthatatlan. Örökkévaló, mindenütt jelenlevő, változatlan, rendíthetetlen, örökké ugyanaz. Láthatatlan, felfoghatatlan és változhatatlan. Ha a lélek ilyen nagyszerű, nem szabad aggódnod a test és a test dolgai miatt. "Mit egyek?", "mit igyak?", "mit vegyek magamra?", "hol fogok lakni?", "miből élek meg?" - ezek a testért aggódó elme kérdései. "Ki vagyok én?" - ez már egy olyan kérdés, mely a lényegre, a lélekre irányul, s erre az egyetlen helyes válasz a szavakon túli "én vagyok". Ha eljutsz idáig, hogy az "én x vagyok", "én y vagyok" helyett csak annyi marad benned, hogy "én vagyok", a békét meglelted és rendíthetetlen elméjűvé, én-tudatúvá váltál és belső békéd kiapadhatatlan forrássá lesz benned.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.