Élj az élet kedvéért

"Még ha azt hiszed, hogy a lélek vagy az élet jele szüntelenül megszületik és örökké meghal, akkor sincs okod a bánkódásra, óh, erős karú!
A megszületett számára biztos a halál, s halála után újra megszületik kétségtelenül. Ezért hát nem szabad keseregned kötelességed elkerülhetetlen végrehajtása közben!
Kezdetben minden teremtett lény megnyilvánulatlan, középső szakaszában megnyilvánul, majd a megsemmisüléskor újra megnyilvánulatlan lesz. Mi okod hát a kesergésre?
A lelket az egyik csodálatosnak látja, a másik olyannak írja le, a harmadik azt hallja róla, hogy csodálatra méltó, míg mások egyáltalán nem értik még azután sem, hogy hallottak róla.
Óh, Bharata leszármazottja, egy élőlényért sem kell bánkódnod, hiszen a testben lakozót (a lelket) sohasem lehet elpusztítani!
Ksatrija (harcos) kötelességedet figyelembe véve tudnod kell, hogy nincs számodra jobb elfoglaltság, mint harcolni a vallásos elvekért. Nincs tehát szükség a tétovázásra.
Óh, Pártha! Boldogok a ksatriják, akiknek ilyen váratlan lehetőségeik kínálkoznak a harcra, megnyitván számukra a mennyei bolygók kapuját.
Ha azonban nem hajtod végre vallásos kötelességedet s nem harcolsz, akkor feladatod elhanyagolásával minden bizonnyal bűnt követsz el, s így búcsút mondhatsz harcosi hírnevednek.
Az emberek szégyenedről beszélnek majd, s egy tiszteletreméltó ember számára a szégyen még a halálnál is rosszabb.
A hatalmas hadvezérek, akik oly nagyra tartották neved és dicsőséged, azt fogják hinni, hogy puszta félelemből hagytad el a csatateret, s így jelentéktelen személyiségnek tekintenek majd.
Ellenségeid bántó szavakkal fognak illetni, s gúnyt űznek majd tehetségedből. Mi lehetne ennél fájdalmasabb számodra?
Óh, Kuntí fia! Vagy megölnek a csatamezőn, s a mennyei bolygókra kerülsz, vagy pedig győzelmet aratsz, s a földi királyságot élvezed. Légy hát elszánt, s harcra fel!
Harcolj a harc kedvéért, s ne gondolj boldogságra vagy szomorúságra, nyereségre vagy veszteségre, győzelemre vagy vereségre! Így cselekedvén sohasem követsz el bűnt." (Bhagavad Gítá 2.26-38)

Ne keseregj, az életed szüntelen körforgás az élet és halál, a boldogság és boldogtalanság állandó körforgásával. Ne bánkódj magad miatt és ne bánkódj másért sem, mert a lélek elpusztíthatatlan benned is, bennük is. A többi mind elmúlik... Találd meg az életfeladatodat (dharmád) és végezd azt megingathatatlanul. Ez a feladat könnyebb számodra, mint más dolgokkal foglalkozni, de számos harcot kell megvívnod hozzá. Az, hogy azt teszed, amire születtél, s amihez tehetséged van, nem jelenti azt, hogy minden az öledbe fog pottyanni. A végsőkig légy elszánt dharmád útján, s ne foglalkozz még életed fenntartásával sem túlzottan. Vagy elveszted e testet közben és maradsz igazi valódban, vagy sikerül és győzelmet aratsz. Nincs vesztenivalód! Élj és ne túlélj! Élj az élet kedvéért, harcolj a harc kedvéért, dolgozz a munka kedvéért, játssz a játék kedvéért! Aki a boldogságra vagy szomorúságra, nyereségre vagy veszteségre, győzelemre vagy vereségre tekint harc közben, már veszített. Életed nem más, mint végtelen megtanulása annak, hogy a dolgok önmagukért jók, hogy Te vagy a lényeg mindenben. Te vagy Az, akit keresel.